Két film, hat nő, párhuzamos sorsok

Mindjárt indul a Verzió – kevesebb, mint három hét! Rengeteg izgalmas filmet lehet majd megnézni mi már láttunk néhányat a Nemzetközi Panoráma programjából, és most két olyan alkotást ajánlunk, amelyek témájukban is kapcsolódnak egymáshoz. Mindkettő családokról, női sorsokról és generációkról szól – nagyon különböző kontextusban.

Jackson

Mississippi állam utolsó abortuszklinikáját folyamatosan bezárás fenyegeti – vallásos, életvédő mozgalmak folytatnak erőteljes kampányt ellene, többek között napi szinten demonsrálnak a bejáratánál. A film középpontjában három nő áll – April, aki négygyerekes fiatal anyaként újabb, nem tervezett terhességgel szembesül; Barbara életvédő központot működtet és az abortuszellenes mozgalom vezetője, Shannon pedig az állam egyetlen megmaradt terhesség megszakítással is foglalkozó klinikájának kulcsfontossságú munkatársa.

A városban tulajdonképpen párhuzamos valóságok futnak – a külvárosban nehéz szociális helyzetben élő nők döntési lehetőségei, és felső-középosztálybeli értelmiség erkölcsi dilemmái mintha egymással nem találkozó egyeneseken haladnának.

A téma érdekes és fontos, annak pedig különösen nagy jelentősége van, hogy a családtervezéssel és szexuális egészséggel kapcsolatban kérdések minél többször szóba kerüljenek. Ugyanakkor nehéz dolga van a filmnek, hiszen nem feltétlenül egy abortuszklinikáról szóló történetet választ ki az ember elsőre a programból. Viszont - talán szerencsére - a film valójában nem az abortuszról szól, hanem sokkal inkább Aprilről vagy Shannonról, és talán Barbaráról is. A karakterek sorsán keresztül sokkal árnyaltabb képet kapunk a témáról, és arról, milyen fontos a szabad döntés lehetősége, és a megfelelő (és egyenlő) tájékoztatás. És felmerül az is, hogy az elvek és elméletek sokszor üressé válnak, ha nem egy konkrét élethelyzetet vizsgálunk, hanem mindenki a maga igazát hangoztatja.

Szimpla beszéd (Small talk)

Hui-Chen Huang tajvani rendezőnő makacsul, töretlenül és lerázhatatlanul követi kamerájával édesanyját, és kérdez családról, bántalmazó férjről, elmúlt párkapcsolatokról és anyaságról. Anu viszont, lányához hasonlóan, nem adja könnyen magát, az érzékeny pontokra tapintó metsző kérdésekre kezdetben hosszan kitartott csendekkel és kurta hárító válaszokkal felel, mivel a mélyen eltemetett titkok csak lassan jutnak a felszínre és öltenek szavakat. Hui-Chen visszatér a múlt helyszíneire, család, barátok és letűnt szerelmek interjúi, archív fotók és videók segítségével próbálja megalkotni édesanyja intim portréját, miközben saját gyermekkori emlékei és fájdalmai is egyre élesebben rajzolódnak ki számára. A film végén és egyben csúcspontján, közös otthonukban, az étkezőasztal két oldalán, szemtől szembe láthatjuk a két nőt. A rendező a kamera másik oldalán megrázó vallomásokat és kérdéseket intéz édesanyjához - saját szavaival élve „felfedni magamat nehéz, rákérdezni, hogy szerettél-e valaha, még nehezebb és szembenézni az igazsággal a legnehezebb.”

smalltalk1.jpg

Ne hagyjátok ki a Szimpla beszéd (Small talk) című filmet, mert nemcsak a tajvani családokról és a társadalomban gyökerező problémákról mesél, hanem bárki, aki érezte magát érzelmileg mérföldekre elsodródva a szüleitől beleélheti magát a film minden pillanatába. Átérezzük és csodáljuk a rendezőnő rendkívüli bátorságát, hogy van mersze megtörni a csendet és a sokévnyi hallgatás után párbeszédet kezdeményez szégyellt és eltitkolt családi tabukról, mivel lánya születésével átértékeli kapcsolatát édesanyjával és szeretné, hogyha a három generáció békében tudna egy fedél alatt élni.

Eichner Hanna, Orosz Anna