Tíz év után Váradi Béla queer roma fotóművész visszatér vidéki magyar szülőhelyére, hogy kiállítást rendezzen saját munkáiból. A hazatérés egyszerre jelent személyes szembenézést és nyilvános szerepvállalást: a kiállítás megszervezése közben Béla saját bizonytalanságaival és a környezet ellenállásával is megküzd. A film a művészetet az önreprezentáció és a láthatóvá válás eszközeként mutatja meg.

Kurátori szinopszis

Váradi Béla roma és queer fotográfus. Tíz év után tér vissza szülővárosába, Borsodnádasdra Angliából, ahová párjával a kilátástalanság elől, új élet reményében menekült. Honvágya ugyanis visszatérő álmokban ölt testet: arról álmodik, hogy hazatér, ahol családja és barátai várják majd az asztal körül. Ennek reményében kiállítást szervez a helyi közösségi házban: romaként és melegként, queer és nem queer romákról, romáknak és nem romáknak. De sikerülhet-e a szembenézés – múlttal, identitással, jelennel és egymással – tíz év elteltével? Lehetséges még közösséget teremteni egy borsodi kisvárosban, az orbáni Magyarországon, ahol nem heteroszexuálisként élni önmagában “provokáció”?