A korrupció öl! - Colectív // Verzió X Utca&Karrier

2015. október 30-án tűz ütött ki a Colectív nevű bukaresti klubban. Az esti koncerten a csillagszóró lángra lobbantotta a hangszigetelő műanyagborítást, a tűz két és fél percnél rövidebb idő alatt pusztított végig a termen, amelyben több, mint négyszázan buliztak. Vészkijárat híján a menekülő tömeg bennrekedt a klubban, a helyszínen 27-en vesztették életüket, 38-an a következő napokban, hetekben, a kórházban hunynak el. 


A kép 2019. október 1-jén készült, Marosvásárhelyen.

Az eset sokként érte az országot, nemcsak a fővárosban, máshol is gyertyákkal emlékeztek az elhunytakra. Gyászolt a város, az ország, az embereket sokkolta a tragédia, és felháborította a mulasztások és visszaélések sorozata, amely ide vezetett. A Colectív újabb drámai példája volt a hatalmi visszaélések és csúszópénzek országában uralkodó állapotoknak. A klub neve az áldozatok mellett összeforrt a halálukat okozó korrupcióval, de a fellázadó és összefogó közösséggel is.

Másnap tüntetők százezrei vonultak utcára. Világossá vált, hogy a működési engedélyeket csúszópénzek ellenében bocsátották ki, felelősségük hárításaként kis összegű büntetéseket is kiróva. A kormány hirtelen fővárosi klubokat, színházakat záratott be. De a dühös tömeg nem elégedett meg ennyivel: a kormány az ötödik napon lemondásra kényszerült.

A mulasztások, felkészületlenségek és visszaélések sorozata azonban nem ért véget. Innen indul a film, amely oknyomozókat és leleplezőket követ, akik olyan sokkoló információt hoznak nyilvánosságra, amelyről maguk is azt szeretnék, ha nem lenne igaz, ha nem bizonyosodna be, ha kamu lenne, újságíróknak állított csapda. Nehéz lenne egyértelműen megállapítani, hogy ki/kik a film főszereplői, hiszen a kamera egyformán közel hozza az újságírói csapatot, a leleplezőt és a technokrata kormány egészségügyi miniszterét. Neki kell helyrehoznia azt a katasztrofális helyzetet, amelyet elődje büszkeségből, politikai érdeket szem előtt tartva, szándékosan létrehozott. Erre, úgy tűnik, olyan embernek lehet esélye, aki a civil szférából érkezik, a bizalom visszaépítése csak akkor lehetséges, ha a helyzet megoldására vállalkozó személy politikai kötelékektől mentes. A fiatal miniszternek látszólag sikerül megoldásokat találnia, azonban ami később következik, arra képtelenség felkészülni.


Fotó: Colectív

Bár a film dramaturgiáját a sportújság oknyomozó újságírói csapatának felderítő munkája és a nyilvánosság elé tárt eredmények intézményi és közéleti visszhangja adják, kevésbé tűnik úgy, mintha a miniszter és az újságírók a barikád különböző oldalán állnának. Sokkal inkább közös az a harc, amelyet mindenki a saját eszközeivel folytat.

Ezért sem meglepő, hogy a kamera egyformán hozza közel az újságírókat, az oknyomozókat és Camelia Roiu-t, az altatóorvost, aki kulcsfontosságú információkat szolgáltat. A minisztert is egészen közelről látjuk, a képkivágások felszámolják azt a viszonyt, amelyet közszereplők esetében megszokhattunk. A dokumentumfilm leginkább egy kevert műfajú krimi-horror-thriller ritmusát és fordulatait mintázza: miközben a felelősök megtalálása a cél, fontos szerep jut a megfélemlíthető és kiszolgáltatott tanúknak. Közben bűnelkövetők halnak meg kétes balesetben, mi pedig egyre mélyebbre zuhanunk a pokol bugyraiban.

Bár a film nem arra fókuszál, hogy mit jelent az egyéni felelősség egy velejéig korrupt rendszerben, Camelia Roiu szerepe kulcsfontosságú: láthatóvá teszi, hogyan formál a rendszer a saját képére, de azt is, hogy egyetlen ember bátorsága elég arra, hogy csapásokat mérjen rá. Bár szivárogtatás miatt később többször is fegyelmi bizottság elé állították, ellenségek mellett támogatókat is szerzett. Civil szervezetek fogtak össze és indítottak petíciót azért, hogy megmaradhasson a munkahelyén és gyakorolhassa a szakmáját.  Ő volt az, aki elment a végsőkig, meg nem alkuvása példaértékű. Neki köszönhetően vált egyértelművé, hogy nincs visszaút, az alapoktól kell újragondolni és újjáépíteni a rendszert. De sikerül-e? 

Tamás-Balha Etelka 
A cikk a Verzió és az Utca&Karrier közreműködésében készült különszámban jelent meg.