Verzió..BLOG

2011, Szíria. Itt kezdjük a betekintést két barát; Saeed és Milad mindennapi életébe.
Mindketten művészek. Szabadgondolkodású srácok, akiket hosszú hajviseletükért még az utcán is csúfolnak, ezt néha kamera is rögzíti.
2011, Szíria. Itt kezdődött a háború. A két forradalmár egy árva kézi kamerával vezeti körbe az érdeklődőt, mint egyfajta látogatót Damaszkuszból Doumába, viszontagságokkal teli mindennapjaikon. A tüntetéseknek induló polgárháború reformok követeléséből nőtte ki magát, a Bassár el-Aszad elleni rezsimváltás irányába. 

A powerful and personal documentary on the Venezuelan public health crisis is participating at this year’s Human Rights Competition of Verzio. Awarded with the title Best Film at both One World in Brussels (2019) and Mostra Ecofalante Sao Paolo (2019), and also a winner of DOK.HORIZONTE Dok.fest München (2019), the movie is depicting the current shocking circumstances while safeguarding its protagonists with great care in the most humane way– showing fragility appear in all layers of life; from personal decisions to human relations and in the end, the total disfunctioning of a country. Está todo bien’s director Tuki Jencquel gave us some insights on the day of the premier at Verzio.

Képzeljünk el egy filmet, aminek a címe: „Magyarország”! Nagy valószínűséggel valamilyen vaskos társadalom- vagy korrajzot várnánk ettől a filmtől. Egy ország neve szerepel a fiatal svéd dokumentumfilmes Anna Eborn filmjének címében is: Transnistra, vagyis hivatalos nevén a Dnyeszter Menti Köztársaság, egy Magyarországnál is kevésbé ismert állam, ami már csak el nem ismertsége miatt is lehet ismeretlen sokak számára – egyetlen ENSZ-tagállam sem tekinti önállónak.

Egy késelő gyerek vagy egy öngyilkos merénylő nő számunkra eléggé idegen lehet, mégis az ő bőrükbe kell bújnunk, hogy kiderítsük, miért követték el tettüket. Vagy talán nem is követték el, és akár még a szándék sem fordult meg a fejükben? Ha kellően a dolgok mögé nézünk, kiderülhet az igazság. Ezt teszi Lea Tsemel is, Az ügyvéd (Advocate) című dokumentumfilm kitartó és bátor izraeli ügyvédnője, aki azonban legtöbbször magára marad ebben a harcban. A harcban, mely egy olyan egyenlőségért folyik, amiben talán csak ő hisz egyedül igazán.

Ingyenes terápia mozivásznon 

Bing Liu olyan nagy hollywoodi blockbustereken dolgozott segédoperatőrként, mint A beavatott, a Transzcendens és a Jupiter felemelkedése című látványos, hatalmas költségvetéssel operáló álomgyári robusztusok, miközben rendszeresen visszatért saját, személyes dokumentumfilm-projektjéhez, melyet 12 évig forgatott. 

Mi marad számunkra, ha minden reményünket az online világba helyezzük?

Mibe kapaszkodhatunk egy olyan társadalomban, ahol már csak a felszínes boldogságot tudjuk üldözni? Hao Wu filmje a kínai lakosság mindennapjait mutatja meg, ahogyan az embertelen világban igyekeznek emberi kapcsolatokra találni az online térben. Ebben az elidegenedett, felületes közegben nem csoda, hogy miközben a jövőről fantáziálunk utópiáról álmodva, észre sem vesszük, hogy az már itt van. 

Interview with Alexander Nanau, director of Colectiv (2019), Verzio16 opening film
interviewed by Oksana Sarkisova

Ilham Tohti, an Uyghur economist fighting for the rights of China’s Uyghur minority, is the winner of the European Parliament's Sakharov Prize for Freedom of Thought in 2019.

The winner was chosen by Parliament’s political leaders on 24 October 2019.

Közel nyolc éve tart a háború Szíriában (2011 márciusában robbantak ki az első tüntetések Bassár el-Aszad uralma ellen), a megszámlálhatatlan áldozatot hozó, és nemzetközi következményekkel is járó konfliktus kapcsán rengeteg dokumentumfilm készült az elmúlt években. Hasonló a helyzet a kelet-ukrajnai háborúval is  - a 2014 március elejétől máig zajló fegyveres harcokat szintén sok film tematizálta.
Az ábrázolhatatlan ábrázolásának kicsit más megközelítése a háború „új generációjának” bemutatása. Mi van, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik már a konfliktusban nőnek fel? A 2019-es BIDF-en (Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) vetített Apákról és fiaikról (Of Fathers and Sons, Talal Derki, 2018), és Ugatás a távolból (Distant Barking of Dogs, Simon Lereng Wilmont, 2017) filmekben konfliktuszónákban felnövő gyerekek életébe látunk bele.

Nyilván több válasz is lehetséges erre a kérdésre, de a sok esélyes között a Szodomának hívott Agbogbloshie (Ghána) elektronikai hulladéklerakó biztosan ott lesz. Az Üdvözöljük Szodomában (Welcome to Sodom, 2018) című dokumentumfilm rendezői Florian Weigensamer és Christian Krönes ennek a helynek a mindennapjait mutatja be. Nem foglalkozik azzal a rendező, hogyan keletkezett Szodoma vagy azzal, hogy érdeke-e valakinek a fennmaradása, egyszerűen csak tényként fogadja el, hogy nagyjából 40.000 ghánai ember él az óriási szeméthegyen.