Blog

A Verzió viszonylag kis csapata lelkes, elhivatott tagokból áll, akik a fesztivál előkészítésén dolgoznak néhány nagyon intenzív hónapon keresztül – vagy éppen egész évben. Miniinterjú sorozatunkban bemutatunk néhány, a kulisszák mögött dolgozó stábtagot, hogy kicsit jobban megismerjük kapcsolatukat a Verzióval és a dokumentumfilmekkel.

A Verzió viszonylag kis csapata lelkes, elhivatott tagokból áll, akik a fesztivál előkészítésén dolgoznak néhány nagyon intenzív hónapon keresztül – vagy éppen egész évben. Miniinterjú sorozatunkban bemutatunk néhány, a kulisszák mögött dolgozó stábtagot, hogy kicsit jobban megismerjük kapcsolatukat a Verzióval és a dokumentumfilmekkel.

A Verzió viszonylag kis csapata lelkes, elhivatott tagokból áll, akik a fesztivál előkészítésén dolgoznak néhány nagyon intenzív hónapon keresztül - vagy éppen egész évben. Mini-interjú sorozatunkban bemutatunk néhány, a kulisszák mögött dolgozó stábtagot  - kicsit jobban megismerve kapcsolatukat a Verzióval és a dokumentumfilmekkel.

Verzio has a relatively small, but definitely enthusiastic team, who are working on preparing the festival for some intensive months, or some of them during the entire year. In this series of mini-interviews we would like to present some of the faces working behind the scenes, getting to know more about their relations to Verzio and to documentaries.

Mindjárt indul a Verzió – kevesebb, mint három hét! Rengeteg izgalmas filmet lehet majd megnézni mi már láttunk néhányat a Nemzetközi Panoráma programjából, és most két olyan alkotást ajánlunk, amelyek témájukban is kapcsolódnak egymáshoz. Mindkettő családokról, női sorsokról és generációkról szól – nagyon különböző kontextusban.

Arról, akit csodálunk, képesek vagyunk újra és újra nézni filmjeit, tűkön ülve várjuk a következő alkotását, és találomra belevonjuk a nevét beszélgetésekbe, könnyű portrét írni, nemde? De hogy lehet besűríteni pár oldalba egy film- és dokumentumfilmrendező, fényképész, festő, író, aktivista, installációmester, örök gyűjtögető és egyben életművész karakterét? A kezdeti enyhébb pánikot, hogy az összes filmjéről mélyreható és egyedi elemzést kéne formálnom, feladtam, inkább arról írok, engem miért bűvölt el. Agnès Varda ebben az évben ünnepelte a 89. születésnapját és egyben legújabb dokumentumfilmjének – Visages, Villages – bemutatását. A rengeteg elismerés mellett jövőre az életművéért járó tiszteletbeli Oscar-díjjal is dicsekedhet első rendezőnőként a filmtörténelemben.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, a lenyűgözően olcsó Budapest - Pristina repülőjárat lehetőségeit megragadva, és Dóra korábbi szuper élményeire alapozva augusztusban elmentünk a DokuFest-re, egy dokumentumfilm fesztiválra Prizrenbe. Teszteltük - sokáig tudnánk sorolni az élményeinket, úgyhogy inkább összeszedtük őket közösen.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem második végzős dokumentumfilm-rendező osztály vizsgafilmjei után a néző leginkább kedves megnyugtató szavakra, egy nagy csomag zsebkendőre és doromboló macskákra vágyik. Ha dokumentumfilmeket nézünk - főleg, ha ötöt egyszerre - könnyen megjelenik fejünkben a gondolat, hogy egy tükröt látunk a körülöttünk lévő világról, arról, hogyan élünk vagy éltünk 2016-ban. A Dok.MA vizsgavetítése után pedig óhatatlanul felmerül bennünk, hogy úgy tűnik, nem élünk túl jól.

A Shivamantra című dokumentumfilm befejező képsorait nézve, ahogy a bicikliző főszereplő a HIV-vel élő aktivista, pszichológus és szinkrontolmács Bereczky Tamás távolodó alakját figyelem, azon tűnődöm régen találkoztam olyan karizmatikus és kiszámíthatatlan hangulatú főszereplővel, aki az egyik jelenetben még magabiztosan és teljes természetességgel „játszik” a kamerának, majd a következő pillanatban kíméletlen őszinteséggel vall félelmeiről és múltjáról.

A bemutatott történetek a mi sorsunk lehetséges, elképzelhető verziói;
mások élete csak embernyi távolban van a miénktől.”
Rév István

„Az emberi jogokról sokan beszélnek. De kevesen vannak, akik nyomon követik a jogaikban megsértettek, a jog nélküliek mindennapjait. Gyertek el, mert a jogsértések, bárhol történnek, minket is sértenek. Gyertek el, mert a jogsértéseknek rengeteg verziója van ugyan, de mind itt történnek, a mi egyetlen világunkban.” Jancsó Miklós filmrendező és a fesztivál védnöke ezekkel a szavakkal buzdította az első emberi jogi dokumentumfilm fesztivál közönséget 2004-ben.