Blog

Wednesday, 11/07/2018

No Obvious Signs (Alina Gorlova, 2017) won 5 awards, but what makes this movie really worth to watch is its in-depth content, a honest, natural portrait of a traumatised person. The first salient thing we notice is Alina Gorlova’s line of vision: there is a notable non-large-scale lens shot with a camera, which creates the emotion of claustrophobia, belonging to the protagonist.
 

Wednesday, 11/07/2018

Dawson City Kanada észak-nyugati sarkában, a Yukon folyó partján épült egy őslakos halásztelepülés helyén, a XIX. század végén. A város alapításának egyetlen oka volt: a folyóból elő-elő tűnő aranymorzsák. Ez volt a kezdete az 1869-ben kirobbant Klondike aranyláznak. Az arany delejező fénye tízezreket vonzott a városba. Aranyásókat, mérnököket, művészeket és üzletembereket. Egy közös volt bennük: mind gazdagságot és sikert reméltek a várostól, a pár ezres lélekszámú településtől, mely egy év alatt negyvenezer ember otthonává vált.

Tuesday, 11/06/2018

Még a WC falán is ez olvasható: légy boldog, hogy van munkád!
A fogyasztói társadalom kialakulásával olyan szövevényessé és átláthatatlanná vált az általunk igénybe vett szolgáltatások és termékek előállításának folyamata, hogy jóformán bele sem gondolunk az ezek hátterében álló munka emberi tényezőibe. Erre hívja fel a figyelmet a Végkimerülésig (The Limits of Work, Apolena Rychlikova, 2017) című film azzal a csavarral, hogy a bemutatott téma helyszíne nem valamely harmadik világbeli térség, hanem a közép-európai Csehország. 

Tuesday, 11/06/2018
„Ölnek - de nekem ölni nem szabad, és nem is tudok mást - siralmas állapot -, csak kiabálni: ne öljetek!” (Sinkó Ervin)
Tuesday, 11/06/2018

Vajon a kemény fizikai munka valóban eltűnőben van vagy csak láthatatlanná válik? A Munkáshalál című dokumentumfilm ezt a kérdést veti fel, majd öt, rendkívül erőteljes, fejezeten és egy epilóguson keresztül keresi rá a választ. 

Tuesday, 11/06/2018

Eljött a 15. Verzió, idén 59 film közül választhat a közönség. Mivel ennyi film talán még a leglelkesebbeknek sem fér bele egy hét alatt, kiválasztottunk néhányat, amit különösen ajánlunk.

Monday, 11/05/2018

Az antropológia tudománya születésétől fogva összekapcsolódott az emberi együttélés elemi egységének, a családnak a kutatásával. Hasonlóképpen, mióta létezik antropológiai film, azóta a család kitüntetett témája a vizuális antropológiai ábrázolásnak. Felidézhetjük Robert Flaherty filmjét, a Nanook, az eszkimót (Nanook of the North), amely a Nanook nevű férfiról és családjáról szólt, bemutatva küzdelmes mindennapjaikat, azt a harcot, amelyet a zord természeti körülmények között az élelem megszerzéséért vívtak. 

Monday, 11/05/2018

Complicit is not merely documenting injustice, will to survive and a fight for human rights; this heart-breaking, eyes-opening documentary is asking you to take action on that. The movie is a wake-up call to anyone who has been dormant on the situation of occupational diseases and exploitation of labour in China so far. Watching Complicitmade me want to pack and take off to Guangzhou, China’s third most populous city, to join Yi YeTing in his fight against Foxconn and occupational leukemia. 

Monday, 11/05/2018

In the Croatian coastal city of Rijeka, a theatrical play is about to start. It is called Aleksandra Zecand represents the murder of this 12-year-old Croatian Serb, who was executed along with her parents in Zagreb during the Croatian War of Independence in December 1991. At the entrance of the theater, a small group of ultraconservatives are demonstrating against the organizing of this event. “86 kids from Vukovar” or “When will the Croatian victims have their own theatre play?” are some of the slogans they carry. Croatia is still a very polarized society nowadays, so everything that has something to do with the Serbian community generates controversy. 

Monday, 11/05/2018

The idea of doors and their representation is often an inviting, interesting choice for symbolism. They can be there or not; if they’re not, their absence is still meaningful, as it says something to us about the nature, practicalities, and inhabitants, of a certain space. On the other hand, their presence does the same thing, but conditioned by the position that they’re in; whether they’re open or closed, being opened or being closed, by whom, in what situation, and when. The metaphorical potentials stemming from this seemingly simple everyday item are thus almost endless. However, rarely are they represented in more than a supporting role for some kind of a bigger statement or idea to be made, perhaps because of a single, but very well-hidden quality they possess – the implied control one has over them.

Pages