Blog

hétfő, 04/23/2018

A rendezők szerepe, pozíciója, munkájuk korlátai és az etikai kérdések, amikkel szembesülnek, kimeríthetetlen téma a dokumentumfilmes diskurzusban. Évről-évre születnek filmek, amelyekben a történetmesélő nézőpontja sokat alakít az alkotás végső formáján. A 2018. januárjában megrendezett Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) kínálatából három olyan darabot szeretnék kiemelni, amelyekben, azt gondolom, a rendező szerepe és nézőpontja sokat hozzáad a filmek értékéhez, és ezeket egy kicsit kontextusba helyezni egyéb kortárs dokumentumfilmes példát vizsgálva.

péntek, 03/30/2018

A rendszerváltás előtt Kubában több mint ezer magyar élt, mára csupán nyolc-tizen lehetnek azok, akik kubai férjeiket követve vagy más okokból elhagyták a hazájukat. Három nő, Irén, Zsuszsa és Ágnes élettörténetében sok a közös vonás, a kamera előtt őszinte lelkesedéssel beszélnek múltjukról, házasságaikról, magyar identitásukról. Eközben a magyarországi 90-es évek hangulatát idéző kubai változásokba is bepillanthatunk. Breier Ádám fiatal magyar alkotót iskolájáról, a Havanna, csak oda hátteréről, forgatási titkokról és persze Kubáról kérdeztük. Március 30-án este héttől a Gregersen Art Pointban vetítik a filmet!

csütörtök, 03/01/2018

A Sötét álmok 2016-ban (a Tűz a tengeren című filmmel megosztva) elnyerte az Amnesty International díjat a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A magyar közönség a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láthatta először az alkotást, ami több kategóriában a Nyugdíjas és a Diákzsűri díjakat is elnyerte. 

szerda, 02/21/2018

Valahol Izraelben egy poszt-szovjet bevándorlókból álló breakdance-csapat elhatározza, hogy megnyeri a műfaj legrangosabb nemzetközi bajnokságát, a Battle of the Year-t. Számukra a kiutat magánéleti és egzisztenciális nehézségeikből a tánc jelenti. Roman Shumunov filmjében az egyén küzdelmeivel párhuzamosan az izraeli oroszok kevéssé ismert világa is kibontakozik: egy közösségé, aki megpróbál izraeli lenni egy korántsem barátságos társadalomban. Összefoglaló az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Mi változunk szekciójának díjazottjáról, a Babiloni álmodozókról.

szerda, 02/07/2018

A 14. Verzió Filmfesztivál nyitófilmje a Nincs hová bújnod (Nowhere to hide) ma újra látható lesz a Blinken OSA Archívumban este 6 órától, a Re-Verzió keretében.

péntek, 01/26/2018

Idén először került sor az Explore Impact programsorozatra a Verzión, ami vetítéseken, közönségtalálkozókon és kerekasztal-beszélgetéseken keresztül vizsgálta a dokumentumfilmek társadalmi hatását, a filmkészítők szerepét és felelősségét. A beszélgetések moderátora, Komlósi Orsolya beszámolója.

hétfő, 01/22/2018

Papp Bojána a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott filmdramaturgként, majd televíziós műsorokban, rádióknál, újságoknál dolgozott. Független dokumentumfilmes, filmjeivel sok fesztiválon, többek között a Verzión is szerepelt. DLA hallgató az SZFÉ-n, valamint dokumentumfilmezést tanít több egyetemen. A 14. Verzión a nemzetközi zsűri tagja volt, a ZOOM-IN Diákfilmverseny nyertes filmjének kiválasztásában vett részt. Ennek kapcsán a fesztiválhoz kötődő élményeiről, és a dokumentumfilmek helyzetéről beszélgettünk.

szerda, 01/17/2018

A Hajdu Szabolcs vezette formáció, a Látókép Ensemble dokumentumfilm-sorozatot készített a Délibáb című film forgatása alatt, a forgatás kihívásairól. Ennek első részét, a Kanzolit az idei Verzión mutatták be, most pedig a KUBIK coworking közösségi irodában lehet megnézni szerdán, január 17-én 18:30-kor.

csütörtök, 01/04/2018

A Kilakoltatás (Resettlement) című dokumentumfilm két ember, Tadeusz és Maria története, akik több mint hat évtized után kiköltözni kényszerülnek lakásukból, egy tulajdonos miatt, akit a pénzen kívül semmi más nem érdekel. De a film nem csupán egy kilakoltatás története, Filip Antoni Malinowski, a rendező, és egyúttal a két főszereplő unokája sokkal inkább egy megragadó sorstörténetet mutat be. A dokumentumfilm az idei Verzió Kié a város? nevű szekciójában szerepelt, melynek témája az urbanizáció és lakhatás volt.

csütörtök, 12/21/2017

Lauri legszívesebben erdőkben sétálva, a madarak hangját hallgatva engedi szabadon gondolatait, amik a későbbiekben versekké formálódnak. A néző megérezheti A titkos erdőm című dokumentumfilm főszereplőjéből áradó békességet, amivel könnyedén azonosulhat, és amellett, hogy közelről megfigyelheti egy autizmussal élő fiatal fiú mindennapjait, sokkal inkább az összetett személyisége, gondolkodásmódja és kreativitása kerül a fókuszba. Niina Brandttal, a film rendezőjével beszélgettünk a 14. Verzió Filmfesztiválon, aki az erdő homályos, felnagyított részleteivel, hangjaival és versrészletek  segítségével fejezte ki Lauri költői látásmódját.  

Oldalak