Jancsó Miklós filmrendező megnyitóbeszéde

Mostanában előfordul, eltévesztem a hászámot. Néha Önök is, ti is, nem? Csöngetsz. Kinéznek. Jó, hogy seggbe nem rúgnak. Téves. Tévedni emberi dolog. De megmaradni a tévedésben? Mi is? Veszedelmes? Á, rosszabb annál, marhaság!

Emberek! Észrevettétek, hogy ti itt a vilgátendencia ellen gyűltök össze.
Filmet néztek? Mit? Milyeneket? Beszéltek, beszéltek? Miről? Miről is? Ja, hogy a szabadság, egyenlőség, szolidalitás.
Idézzétek fel az eredeti franciát! Idézzétek csak! Liberté, Egalité Fraternité-ou la mort.
Igen, igen! Ez a három szépséges alapelv. - Vagy a halál.

Tudjátok kicsoda Salman Rushdie? Indus, muzulmán. Megírt egy könyvet. Tudjátok róla, ugye?
A Sátáni versek. Vérdíjat tűztek a fejére, halálra keresték. Még él.
De a barátai? Törökországban rágyújtottak egy szállodát az írók egy csoportjára, akik szorgalmazták a Sátáni versek kiadását. A menekülni szándékozókat a taposó tömeg visszakergette a lángok közé, ahol végül harminchatan lelték halálukat. Na, mit szóltok? Folytatjátok? Igen?

Más akarsz lenni. Eltérő? Szabad? Igazat akarsz szólni, mert azt hiszed, ezért jöttél a világra?

Á, túl későn születtél. Vagy túl korán!

Az új idők új cunamija már a nyakadon van. Igen, itt van mögötted!
Ja, hogy mégis felemeled a fejed? Hát ehhez csak gratulálni tudok.

Neked meg a barátaidnak.

Ja, végül még egyet. Én veled vagyok. Veletek vagyok. És hadd mondjam halkan: talán nem vagyunk egyedül. Sőt talán szaporodunk. Egyre többen leszünk. Nem?

Jó szerencsét kívánok nektek. Jó szerencsét, semmi mást!

..................

Látható mögött a láthatatlan

Kultúránk kezdete óta él velünk a vágy, hogy képessé váljunk meglátni a különbséget valóság és képzelet között. Az egykor láthatatlan Isten, aki csak a szent szövegekben tárta föl magát, egy halandó ember képében láthatóvá lett. Az ige testté vált, azok pedig, akik számára a látás a hit előfeltétele, az emberi szenvedés szemtanúivá lehettek. Az ember képe mutatta meg azt, ami addig rejtve volt.

A korai ikonok nem elképzelt vonásokat örökítenek meg szubjektív módon, hanem - a hagyomány szerint - Jézus arcának autentikus lenyomatai. Az eredeti képmások, az edessai Mandylion vagy Veronika kendője nem festmények voltak, hanem mechanikus módon keletkezett élethű dokumentumok, a valóság nyomatai. A torinói lepel foltjai a kálvária stációinak pontos nyomait mutatják a hívő számára, mintha helyszínlelők által készített rendőrségi dokumentum fotókat látnánk. A lepel úgy is nézhető, mint az emberi szenvedést bemutató legkorábbi dokumentumfilm. Nem véletlenül nevezik a leplet az ötödik evangéliumnak. Régóta igyekszünk - gyakran kétségbeesett erőfeszítéssel - megtalálni a hiteles képet, hogy ne kényszerüljünk a képzeletünkre hagyatkozni.

Dokumentumokra van szükség, hogy eligazodhassunk a világban. A saját szemünkkel kell (időnként) látni a valóságot, hogy reális képet alkothassunk róla. Látnunk kell a szenvedést is, hogy megértsük az emberi méltóság lényegét. A Verzió Emberi Jogi Filmfesztivál, amiként a középkori ikonok is, a látható segítségével igyekszik megmutatni azt, ami többnyire a láthatón túl van. A Verzió a messzi múltba nyúló tradíció örököse. Nem fikciót kínál: dokumentumot, amely magunkat szembesíti önmagunkkal.

Rév István
Az OSA Archívum igazgatója

..................

A harmadik Verzió

Minden eddiginél gazdagabb program várja a dokumentumfilm iránt érdeklődőket Budapesten 2006 novemberének második hetében. Negyvenhét új film a kortárs programban, közülük négy - valamint egy 56-os archív montázs - a Diák Verzióban, kettő a Tanár Verzióban; tizenöt további film a spanyol polgárháborúról a retrospektívben. Közülük számos nemzetközi díjnyertes, de van felfedezendő, nemzetközi porondon eddig ismeretlen alkotás is. Harminchárom közülük magyarországi mozi premier. A Toldi mozi, az Örökmozgó és a Centrális Galéria mellett a Holokauszt Emlékközpont a fesztivál helyszínei.

Megtiszteltetés számunkra, hogy a Verziót az idén 85 éves Jancsó Miklós filmrendező nyitja meg. Isten éltesse! Így Göncz Árpád köztársasági elnök úr és Gazdag Gyula után köszöntőjével 2006-ban ismét egy filmrendező adja meg a fesztivál alaphangulatát. A Verzió védnöke nagy örömünkre immár harmadik éve a Magyar Helsinki Bizottság.

Két fotókiállítás gazdagítja a fesztivált: a cseh People In Need (člověk v tísni) emberi jogi civil szervezet szociofotói azt dokumentálják, hogy a világ számos pontján, háborús övezetben (Afganisztánban), diktatúrában (Kubában) és demokráciában (Csehországban) is élnek emberek jogfosztottan. A kiállítás a Toldi moziban látható. A Centrális Galériában, az OSA Archivum épületének első emeletén egy svájci utazó kiállítás nyílik etre. A sokarcú emberi jogok (etre, The Face of Human Rights) címmel - tematikus válogatás a világhírű ügynökség, a Magnum Photos archívumából.

A szokásoknak megfelelően 2006-ban is oszt díjat a néző: a Közönség-díjat. Újdonság, hogy a Duna Televízió zsűrije különdíjat ajánl a legjobb filmnek, és ugyancsak idén először a Daylight Productions zsűrije díjat adományoz a legjobb magyar filmnek.

A harmadik Verzió öt és fél kortárs magyar filmet visz a mozivászonra. A kolozsvári Lakatos Róbert legújabb filmje, a Moszny egy a nagyvárosi léttel megbarátkozni nem tudó és nem is akaró magányos férfi finom portréja. Csakúgy, mint korábbi alkotásaiban, e filmben is a cinéma vérité hagyományait követi. Dobray György Gólyamese című filmje két asszony, az örökbe adó és az örökbe fogadó közelképein keresztül a nyílt örökbefogadással járó lelki tusát teszi átélhetővé. Kékesi Attila A forradalom arca című oknyomozó filmjében annak jár utána, hová sodródott a Paris Match magazin 1956. november 10-i számának "budapesti hőse"? Felsejlik az 1956-os disszidenseket befogadó és a 2005-ös nyugat-európai és tengerentúli közeg, de a film egyben a kutatás, az emlékkeresés dokumentuma is. Történelmi témát boncolgat Határeset című filmjében Szalay Péter is: 1989 augusztusában egy keletnémet disszidenst megöl a magyar határőr - alig egy hónappal a vasfüggöny megnyitása előtt. A film nem annyira az özvegy és a határőr, mint inkább a kor portréja. Németh Gábor Péter Végállomások című tényfeltáró filmje is történelmi traumát boncol: noha a jugoszláviai háború tíz éve véget ért, következményei a legkiszolgáltatottabbakat, egy boszniai elmeszociális intézet ápoltjait fokozottan sújtják. Huszonöten közülük - noha minden vágyuk hazajutni - ma is a debreceni menekülttábor lakói, a helyzet foglyai. Történelmi-szociológiai film a holland- skót-magyar koprodukcióban készült A komp nem üzemel című alkotás - emléktöredékekből bontakozik ki a XX. század eleji tiszazugi arzénes gyilkosságok története. A film betekintést enged a falusiak életébe, felsejlik, hogyan birkózik meg az utókor a 162 gyilkosságot elkövetett nagyanyák, dédanyák örökségével. Jöjjenek és válogassanak a Verzió kínálta valóságfilmekből! Célunk, hogy együttérzést ébresszünk a szenvedők iránt, remélve, hogy a képekből erőt meríthetünk a cselekvéshez.

Zádori Zsuzsa
fesztiváligazgató

..................

Köszöntjük a Verzió3 Fesztiválon!

Különös történetek és általános problémák, klasszikusok és filmes kísérletek, díjnyertesek és pályakezdők - a sokszínűség jegyében ez a kínálatunk.

Katalógusunk új tematikus egységgel kezdődik: Élet-Halál. Ezen a határvidéken élnek nap mint nap a halálos betegek, de a durva, alkoholista szüleiktől megszökött gyerekek is (A pályaudvar gyermekei, Mielőtt visszatérsz a Földre, Nem akarok híres lenni!). Asszonyokkal találkozunk, akik számára rokonaik, barátaik halála vagy eltűnése jelenti a csecsenföldi háborút (Koka -a csecsenek emlékezete), vagy akiket terhességük megszakítására kényszerít a kínai népesedéspolitika (A sikerem titka). A Fehér terror a világ különböző pontjain burjánzó rasszista szubkultúrákat mutatja be, amelyek saját túlélésükre hivatkozva terjesztik agresszív és kirekesztő ideológiájukat. Mindegyik film a legalapvetőbb emberi jogra, az élethez való jogunkra hívja fel a figyelmet. Következő témakörünk - Határ-Eset - a szabad helyváltoztatás jogához kapcsolódik: ezek a filmek menekültek és vendégmunkások sorsát (Tarifa Traffic: Halál a Gibraltári-szorosban, Új Pénelopé), az idegenbeli beilleszkedés társadalmi és lelki nehézségeit (Itt vagyunk, Végállomások) tárják elénk.

Örömmel mutatom be önöknek Kim Longinottót, korunk egyik legjelentősebb dokumentumfilm rendezőjét, aki elkötelezett állásfoglalását elmélyült megfigyeléssel ötvözi. A gazdag életművéből kiválasztott négy film a Trans/Sex témakörbe illeszkedik. Mindegyik olyan embereket mutat be, akik szembehelyezkednek a társadalmi elvárásokkal, hogy szabadon, a saját választásuk szerint élhessenek: japán transszexuálisokat, szökött iráni tinédzserlányokat, a családi erőszaktól szenvedő kameruni asszonyokat. Egy másik új témakörünk Globál-Lokál címszó alatt a világban zajló változásokra összpontosít. Grúz parasztok, kínai vasutasok, azeri olajmunkások, bolíviai bányászok, dél-afrikai kétkezi dolgozók életén keresztül szembesülünk újonnan keletkező problémákkal és tiszteletet parancsoló kulturális sokszínűséggel. A távoli világok mellett kelet-közép-európai panorámát is kínálunk Folyamatos Múlt címszó alatt. Díjnyertes cseh, szlovák és lengyel filmek között egy szerb rendező és egy horvát újságíró közös munkájának az eredményét is láthatják (Vukovár - a végleges változat). A magyar dokumentumfilmezés sokszínűségét hat alkotás mutatja be.

A fesztiválok keresztútján ezúttal az amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (IDFA) a partnerünk. Együttműködésünk keretében nyolc ott bemutatott és díjazott mű szerepel közös programunkban. Történelmi visszatekintésünk idei tárgya a spanyol polgárháború, amely nemcsak a világot formálta át, hanem mindazt, amit a háború képi megjelenítéséről gondolunk.

Bízom benne, hogy ez a gazdag program tovább szélesíti a Verzió Fesztivál lelkes baráti körét. Maradjanak velünk!

Oksana Sarkisova
programigazgató

..................

Fesztivál keresztutak: IDFA

Egy dokumentumfilm fesztivál kiváló lehetőség arra, hogy feltérképezzük átalakuló világunkat, hogy mindennapi problémáinktól meglehetős távolságból figyeljük a társadalmak változásait. Az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált (IDFA) 1988-ban rendezték meg először - ma a világ legnagyobb dokumentumfilm fesztiválja. Az IDFA leginkább programjának nemzetköziségében egyedülálló, emellett a műfajok változatosságával, politikailag elkötelezett megközelítéssel és a rengeteg európai és világpremierrel szolgál minden évben. Az IDFA azonban nem csak fesztivál, még három részből áll: a Jan Vrijman Alapítványból, a FORUM-ból és a Docs for Sale-ből. Mindezek azért jöttek létre, hogy erősítsék a kreatív dokumentumfilm-készítés nemzetközi hátterét.

A Jan Vrijman Alapítvány dokumentumfilmes projekteket és filmfesztiválokat támogat a fejlődő országokban, a FORUM Európa legnagyobb nemzetközi dokumentumfilm- produkciós társfinanszírozója, a Docs for Sale pedig egy nemzetközi dokumentumfilm-vásár, ahol vevők, ügynökök és terjesztők tekinthetik meg az elmúlt év legjobb filmtermését. Ezek a tevékenységek együttesen tették az IDFA-t a világ legszínvonalasabb kreatív dokumentumfilmes rendezvényévé.

Az IDFA programja a Verzión az amszterdami fesztivál tematikus, földrajzi, valamint művészi változatosságát példázza. A Fesztivál keresztutak filmjei különösen időszerűek. A magyar közönség egy mai, érzelgősségtől mentes filmsorozatra kap meghívót. Gyerekek, akik gyógyíthatatlan betegséggel vagy nyomasztó háborús emlékekkel élnek együtt (Mielőtt visszatérsz a Földre, A melankólia három szobája); mindennapos összeütközések az izraeli katonák és a palesztinok között (Átkelőhely); egy holland család megbékélése családtagjuk súlyos betegségével - az egykori híres csellista, Tobias Prenen története (Nem akarok híres lenni); a tiszazugi arzénos gyilkosságok utolsó szemtanúi (A komp nem üzemel) és egy negyvenéves transzszexuális fizikai és érzelmi küzdelme (Kicsoda De Leo N.?). A válogatásban egy a Jan Vrijman Alapítvány segítségével készült filmet is találunk: A halhatatlan közelkép egy családról, amely a nicaraguai kontrák és a sandinisták kereszttüzébe került, és még mindig a háborús emlékek árnyai közt él. A jó dokumentumfilm megérinti a nézőt: felrázza, sokkolja, esetleg kellemes meglepetést okoz neki. A filmek az IDFA-n szükségszerűen kommunikálnak a közönséggel, a dokumentumfilmek az IDFA-n reflexióra, vitára, kérdések feltevésére késztetik a nézőt.