A megpróbáltatásokkal teli ház

Tadeusz és Maria nem csak engedik a kamerának, hogy megmutassa küzdelmüket, hogy abban a lakásban maradhassanak, ahol egykor családdá váltak, de fel is használják a kamera jelenlétét arra, hogy visszataláljanak az emlékeikhez, és elmondják meg nem osztott történeteiket. Malinowski szeme láttára válnak új emberekké, aki nem irányítja őket, hanem hagyja, hogy maguk irányítsanak. Mesélőkké lépnek elő, ők választják ki melyik izgalmas történetüket osztják meg. Visszaemlékeznek Lengyelország náci lerohanására, a gyerekeikkel töltött pillanatokra, a szüleik emlékeire, vagy épp a régészi és kutatói munkájukra. Mindezekben a történetekben a ház az emlékezés fizikai térévé válik, egy hellyé ezekből a különböző időkből.

A lakásban felhalmozott fotókon keresztül láthatjuk Tadeuszt és Mariát mint gyerekeket vagy mint fiatal felnőtteket, és látjuk őket munka közben, az ásatásokon is. De a házban található képeken keresztül a nem csak az emlékeket gyűjtik össze, hanem ez egy eszköz arra, hogy a rendező a jelent is megfigyelhesse. A házról való elmélkedés közben napjaink pénzközpontú kapitalista társadalmától jutunk el a régi idők kihívásainak elbeszéléséig.

Az érzékeny film nem csak a felvételek komponálásában meghitt, hanem abban is, hogy megmutatja a szereplők emberi gyengeségeit. Ezért nem feltéltenül a főbérlő nyilvánvaló igazságtalansága marad meg velünk, aki a megfizethetetlenségig emelt bérleti díjjal költözésre kényszerít két embert. Sokkal inkább Maria különös mosolyát, tágra nyílt, bölcs szemeit visszük magunkkal, melyekkel azt üzeni ha boldogok akarunk lenni, akkor tettre késznek kell lennünk és értékelnünk kell az apró dolgokat. Azokat a dolgokat, melyek a fiatalon tartanak,  készen a meglepetésekre és az új felfedezésekre még a megpróbáltatások után is.

Elettra Repetto (Fordította: Somlyai Fanni)