Szépséges javak - A magány alkalmazottai // Verzió X ELTE
A film négy különálló, de mégis összekapcsolódó epizódban mutatja be a fogyasztói társadalom számára megtermelt áruk útját, az előállítástól a megsemmisítésig, valamint az ezeken a területeken dolgozó emberek mindennapjait.
Elsőként Van Quattroval ismerkedhetünk meg, aki olasz bevándorló család gyermekeként került az Egyesült Államokba. A férfi egy texasi olajfarm munkása, erre utal a szekvencia címe is: Petroleum. Quattrótól megtudhatjuk, hogy ugyanazon földből mennyiféle különböző olajfajtát képesek kinyerni (sárga olaj, zöld olaj, tiszta olaj stb.), hogy aztán ezekből finomítás és desztilláció után állítsák elő mindennapi használati tárgyainkat. A helyszíni képekből és Quattro elbeszéléséből érezhető a néző számára, hogy mennyire magányos és végtelen hely az olajmezők világa.
A magány szerves részét képezi a második epizód főszereplője életének is. A rész címe Cargo (vagyis szállítmány). Itt a filippínó származású Dan Tribunal-lal ismerkedhetünk meg, aki egy óceánjáró szállítóhajó karbantartó munkásaként dolgozik. A közel 400 m hosszúságú hajó (ez meghaladja az Empire State Building magasságát) hónapokat tölt a tengeren, hogy a kontinensek között árut szállítson, viszont a gigantikus méretű tengerjárón mindössze huszonöt főből álló legénység dolgozik. Tribunal szavaiból kiderül, hogy mennyire egyhangú élet ez, ami éles ellentétben áll a szállított áruk sokszínűségével.
fotó: Szépséges javak
A harmadik rész a Measure (vagyis megmérni) címet viseli. Ebben az epizódban az olasz Andrea Pavoli Belli mutatkozik be, az ő munkájának is része az elszigeteltség és a csend. Egy teljesen hangszigetelt és visszhangoktól mentesített szobában méri speciális eszközökkel a legkülönfélébb mindennapi használati tárgyak (a játékoktól elkezdve, a hangszereken át, egészen az autókig) által kibocsájtott zaj mértékét.
Végül a negyedik részben elérkezünk minden használati tárgy és termék utolsó állomásához: a szemétégetőhöz. Itt a svájci Vito Mirizzivel ismerkedünk meg, aki egy hulladékfeldolgozó-üzemben a kohókat kezeli, illetve takarítja.
A négy rész négy szereplőjének történetét finoman kidolgozott monológok formájában ismerjük meg, a szereplők által előadva, ám a különleges hangkeverésnek köszönhetően ez sokszor úgy hat, mintha a szereplők egymással beszélnének. A monológok másik különlegessége, hogy sokszor megszakítás nélkül váltanak diegetikusból (a film világából származóból) non-diegetikus (nem a film világából származó) hangba. Ez is azt a hatást erősíti, mintha a szereplők közti dialógust hallgatnánk. A diegetikus hangokkal való játék a film zenéjének is fontos részét képezi. A Giorgio Ferrero és Rodolfo Mongitore által komponált filmzene sokszor a filmen látható tárgyak hangjaiból építkezik, mint például az olajfúró gépek zaja, vagy a szemétégető kohó morajlása. Ezeknek a hangfoszlányoknak elektronikus zenével való keverése egészen különleges, sokszor frusztráló, katatón dallamokat eredményez. Ez a fajta zene szokatlan, meditatív állapotot vált ki a nézőből, minek hatására film filozofikus mondanivalója könnyebben befogadhatóvá válik. Elgondolkodtat a csend iránti igényről, az élet monotonitásáról, a magányról, az emberi sorsok determináltságáról és a fogyasztói társadalom működéséről a szereplők monológjai és a zene együttes hatásának köszönhetően.
fotó: Szépséges javak
A film másik fontos eleme a fényképezés. A kamera sokszor egészen különleges nézőpontokból mutat megszokott dolgokat ezáltal kölcsönözve új jelentéstartalmat azoknak. Gyakoriak a tökéletesen szimmetrikus kompozíciók, ami nemegyszer már-már horrorisztikus képeket is eredményez, mint például a Measure-epizódban látható hangelnyelő-szivacsok, vagy a szemétégető ormótlan termei estében. A hatalmas üres terek ábrázolása is hangsúlyos, az olyanoké, mint a végtelennek tűnő olajmezők a magányos szivattyúkkal, vagy a teherhajók üresen kongó raktere. A totálok mellett kiemelt szerepe van a közeliknek is. A film nyitánya és zárlata is szuperközeli képekre épül – ugyanazt a játékrobotot láthatjuk, először egy családi házban, majd a film végén a szemétégető kohóban tornyosuló szemét között.
A Szépséges javak egyszerre készteti töprengésre és gyönyörködteti is nézőjét. Miközben egyéni sorsokat mesél, kritikát fogalmaz meg a fogyasztói társadalomról. Üzenetét nagy mértékben lenyűgöző és szokatlan képi világával, valamint a különösen egyedi és kifejező filmzenéjének segítségével juttatja el nézőinek.
Gál Huba
az ELTE BTK Filmtudomány Tanszék hallgatója
