Szerzők

Furcsa időket élünk. A koronavírus elterjedésével az emberek szabad mozgását és tevékenységét felfüggesztették, korlátozták. Világszerte a biztonságról, az aggodalomról és a felmerülő igényekről szólnak a közösségi média posztjai. Szokatlan és ijesztő idők ezek, és számos segítségnyújtásra, kölcsönös támogatásra épülő kezdeményezés indult. Akiknek maradt szabadidejük, önkénteskednek, kézműveskednek, vagy születésnapi üdvözlőlapokat küldenek azoknak, akik nem fogadhatnak látogatókat. Mindezek ellenére a helyzet elkeserítő. A Verzió csapata tisztában van azzal, hogy milyen hatása van a vírusnak, különösen azok számára, akik nem jutnak hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Azokra a családokra gondolunk, akik számára különös nehézséget jelent e mostani, vészterhes idő.

2020 fesztiváljai: online kiadás

Bár össze nem hasonlítható az emberéletek elvesztésének drámájával, a művészeteket és a szórakoztatóipart is sújtja a vírushelyzet. Konferenciákat halasztottak el, betiltották a 100 főnél nagyobb létszámú rendezvényeket, fesztiválokat, koncerteket, és az olyan méretes fesztiválokat, mint a Cannes-i, vagy a Tribeca is, elhalasztották. A dokumentumfilm fesztiválok sem bizonyultak kivételnek. A Verzió csapata is elhalasztotta a Re:Verzió vetítéseket, de mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen az éves eseményünket novemberben tartjuk. Az IndieWire folyamatosan frissíti a felfüggesztett, lemondott fesztiválok listáját. A tel avivi Dokaviv, a torontói Hot Docs és számos egyéb fesztivál került lemondásra. Nagyon rövid idő alatt, az amúgy is kiszolgáltatott művészeti ipart számos veszteség sújtotta.

De van remény. A változások kreatív megoldásokat szülnek. Az egyik ilyen a fesztiválok online térbe költöztetése, amelynek első megvalósítója a dán dokfilm fesztivál volt, a CPH:DOX. A Business Doc Europe-al készült interjúban, Katrine Kiilgaard, a fesztivál vezetője úgy fogalmazott: “Túlságosan fájdalmas volt a teljes befektetett munkánkat megsemmisülni látni, az előkészületektől kezdve minden egyéb mozzanatig, ezért döntöttünk úgy, hogy az online térbe helyezzük át. Persze, menet közben valósítjuk meg és találjuk meg a formát, a módját, tanulunk és kipróbálunk, fejlesztünk és drukkolunk, hogy jól süljön el.” Az átalakulási folyamat számos aspektusával kellett számolnunk: extra kommunikáció, eltérő időzónák, és a szemtől szemben meg nem valósítható találkozásokat, beszélgetéseket virtuálisan kellett megszerveznünk. Tematikus napokat szerveztünk és csökkentettük a program méretét. Kiilgaard szerint az iparban dolgozók elköteleződését látva, az eredmény minden erőfeszítést megért: “A támogatás, amit éreztünk és kaptunk ahhoz, hogy a javunkra fordítsuk a járványt, igazán megható. Mindenki bátran viseli a helyzet nehézségét.”

Március 11-i bejelentés után, a CPH:DOX március 19-én a Festival Scope névre keresztelt online térbe költözött. Az elmúlt hetekben számos fesztivál csatlakozott ehhez a platformhoz, feltöltve a saját tartalmaikat. A Visions du Réel számos ingyenes vetítéssel pár napja ért véget. A One World Prague, amelyen a Verzió csapatából is részt vettek kollégáink, lemondta a további napok eseményeit, és több filmet is online vetítettek le. A MoviesThatMatter a Picl weboldalon keresztül az online tért választotta. Egyre több fesztivál talál olyan áthidaló megoldásokat, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy folytassák a munkát ez idő alatt is. De megnehezítheti a hozzáférést a geoblocking (ami a filmek hozzáférését szabályozza bizonyos országokban), vagy olyan készítői/forgalmazói és egyéb rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé a filmek online vetítését. Seed&Spark elindította a 2020 Film Festival Survival Pledge-t, azaz a 2020-as fesztiválvetítésekért benyújtott engedélykérési kezdeményezést, melynek az a célja, hogy “az filmipar vezetői elköteleződésükről biztosítsák az érintetteket, felfüggesztve időlegesen azokat a szabályokat, amelyek károsan hatnak a független filmesek közösségére”, és olyan követeléseknek adnak hangot, mint például azon szabályok felfüggesztése, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a már online hozzáférhető filmek is bekerülhessenek a filmfesztiválok online kiadásába.

Túléli-e a filmipar?

A digitális fordulat számos kérdést vet fel a fesztiválok jövője kapcsán. Bekebelezi-e az online tér a fesztiválokat? Sokan egyetértenek abban, hogy a sajtó, a forgalmazók, a csatornák szempontjából fontos szereppel bírnak a fesztiválok, az új projektek pitchelésére és a rejtett kincsek felfedezésére online térben is van lehetőség. Christopher Campbell a Film School Rejects szerint “ez nem feltétlenül jelenti a fesztiválok végét, de jó lehetőség a folytatásra e cudar időkben. (…) Mihelyt lehetőség lesz rá, a rajongók újra a valódi eseményre tartanak majd igényt, semmi jel nem utal arra, hogy ez a mostani helyzet és az online tér jelentené a fesztiválok végét, mindössze átmeneti megoldásként szolgál.”

Nehéz időszak ez a filmipar számára, de kitartó ágazatról van szó. Nem ez az első alkalom, hogy a moziknak be kellett zárniuk, a második világháború idején is megtörtént, akárcsak azt megelőzően a spanyol nátha miatt. Az Egyesült Királyság kormánya a második világháború idején a mozikban az állampolgárok jólétének zálogát látta. “A mozi a közösségi tevékenységek helye volt és a jótékony célú pénzadományok begyűjtését is szolgálta, de arra is kiváló alkalom volt, hogy a külföldön tartózkodók kapcsolatot tarthassanak az otthoniakkal”, teszi hozzá Lawrence Napper filmtörténész a BBC cikkében. Reméljük, hogy a mozik világszerte hamarosan megnyithatják a kapuikat és befogadhatják a mozirajongókat. Az LA Times cikkében Justin Chang filmkritikus szerint "sokkal többen térnek majd vissza a mozikba, a kihagyott időt kompenzálandó, arra vágyva, hogy a társasági moziélményt újra megtapasztalhassák, amit, meglátásuk szerint, így utólag, elhanyagoltnak érezhetnek.”

Kreatív megoldásokat találni

A fesztiválokkal és filmekkel egyetemben a dokfilmkészítők is leálltak. Bár kisebb csapattal dolgoznak együtt, a dokumentumfilmrendezők a támogatások visszavonásával szembesülnek, nem utazhatnak, és alanyaik, érthető módon, egyéb, prioritást élvező elfoglaltságaikra hivatkoznak. Ennek ellenére találhatnak kreatív megoldásokat új történetekhez. Alex Gibney rendező és producer szerint “enyhén más helyzetben vagyunk mint sok más vállalkozó, hiszen a mi feladatunk a figyelem gyakorlása.” A Deadline-nak adott interjúban a rendező, Laura Nix azt mondta: “Sok filmkészítővel tárgyalok rövidfilmes ötleteikről, amelyek a karanténhoz kapcsolódnak. Nagy érdeklődés kíséri ezt az időszakot és ennek dokumentálását.”

Amikor a világban majdnem mindenhol lezárások vannak, az emberek az interneten léphetnek egymással kapcsolatba, oszthatnak meg egymással videókat, hangüzeneteket és írottakat. Budapesten, a 8. kerületi lakosokat felszólították arra, hogy dokumentálják a mindennapi bezártságukat. A Bertha Dochouse az izolációra adott kreatív válaszok dokumentálására tett felhívást. A pandémia és történetei történelemmé válnak, olyan időszak ez, amelyben nem csak a félelem uralkodik, hanem derű is kíséri. A Life in a Day című dokfilm jut eszembe, amelyet Kevin Macdonald rendezett és amelynek Ridley Scott volt a producere. Online arra szólították fel az embereket, hogy küldjenek filmanyagot arról, mi történt velük 2010. július 24-én, hogy látszódjék, mi történt világszerte ezen a napon. A résztvevőknek három kérdést tettek fel: “Mitől fél?”, “Mi az, amit szeret?” és “Mi az, ami megnevetteti?”. Ráadásként arra is megkérték a beküldőket, hogy filmezzék le, mi van a zsebükben. Macdonaldhoz 80,000 videó érkezett és 4500 órányi anyag a világ 192 országából. Gyönyörű, ahogy megmutatkozik az emberiség és a kapcsolódás története egyetlen portréban a világ egy napjáról. Bizonyára ez a szokatlan időszak is számos hasonló kreatív ötletet hív életre.

Érezted már ennyire, hogy egy globális közösség része vagy?

Annak ellenére, hogy a távolmaradás a barátoktól és családtagoktól a szeretet jelévé vált, és az ölelések elhalasztódtak, a közösségeket a remény és szeretet üzenete tartja össze. Érezted valaha jobban azt, hogy egy globális közösség része vagy? Hiszünk a történetek kapcsolatteremtő erejében és abban, hogy biztatni tudjuk egymást és támogatni a közösségeink globalizálódását. Találkozzunk a következő fesztiválon, amikor újra nyitva állnak majd a kapuk és öleljük meg egymást. De addig is: vigyázzunk egymás biztonságára, az egészségünkre, maradjunk otthon és nézzünk filmet!

Írta: Marit van der Heijden

Fordította: Tamás Etelka