Szmogváros. Harc a kék ég védelméért // Verzió X ELTE
A film központi alakja Li Chunyuan, a helyi környezetvédelmi iroda felderítőcsapatának kinevezett vezetője, akinek mindennapi munkáját követve hamar rájövünk arra, hogy mennyire sokrétű problémával állunk szemben. Az általa vezetett csoport feladata a légszennyezettség mértékének csökkentése lenne, a kiváltó okok eliminálásával. Úgy találják, hogy ennek a leggyorsabb és legegyszerűbb módja az, ha a (már országszerte betiltott) illékony szerves vegyületeket vagy szenet illegálisan használó családokat és kisvállalkozásokat keresik fel, és arra buzdítják a lakosokat is, hogy jelentsenek minden olyan esetet, ahol szabályszegést tapasztalnak.
Így jutunk el a város szegényebb rétegei által lakott negyedekbe, ahol megismerkedünk azokkal a kisvállalkozókkal, akiknek mindennapi megélhetése függ a műhelyeikben előállított termékektől.
Han Huanjun illegális autófényező műhelyében. (Fotó: Szmogváros)
Ezek a munkások, akik saját egészségükre is ártalmas anyagokkal, és korszerűtlen, de megfizethető technológiákkal dolgoznak, a felderítőcsapat ténykedésének köszönhetően elveszítik a működéshez szükséges engedélyüket, és jövőjük kilátástalanná válik. A gépek rendkívül költséges korszerűsítésére – állami támogatás hiányában – nincs lehetőségük, a legtöbb esetben pedig a drasztikus döntésnek köszönhetően tartósan munkanélkülivé is válhatnak.
A legnagyobb problémát az jelenti ebben a helyzetben, hogy bizonyos településeken még csak nincs is alternatívája a szénnek – vagy azért, mert a helyiek számára megfizethetetlen az egyéb energiaforrás, vagy pedig azért, mert nem elérhető a vezetékes gázszolgáltatás. Az egyik jelenetben a környezetvédelmi iroda egyik munkatársa is bevallja, hogy anyagi okokból kifolyólag ő is szénnel fűt, és szűrőt sem használ, így ő is hozzájárul a helyzet súlyosbodásához.
A szegényebb rétegek által lakott településeken a széntüzeléses kazán az egyetlen megoldás a vízmelegítésre. (Fotó: Szmogváros)
A cselekmény előrehaladtával fény derül arra is, hogy a környezetvédelmi iroda bürokratái – vezetőjüket leszámítva – nem az érdeklődésük, vagy az előképzettségük alapján kerültek pozíciójukba, csupán erre a részlegre helyezték őket. Reményeik szerint sikerül minél hamarabb elérni a kitűzött célt, és kevesebb áldozathozatallal és stresszel járó részlegre küldik őket tovább. Li Chunyuan esetében erőteljes elkötelezettségről és fáradhatatlan tenni akarásról beszélhetünk (munkája mellett regénytrilógiát is adott ki a témában), de vajon elegendőnek bizonyul-e ez ahhoz, hogy a bürokrácia korlátait átlépve valós megoldást találjanak a kialakult problémára? A szmoghelyzetet politikai helyzetként aposztrofálták, így előre kijelölték az adott esetben felelős vezetőket, akiket a követelmények megadott időre történő teljesülésének hiányában számon kérhettek. Ez jelentős nyomást helyezett a csoportra, ugyanis tudták, hogy a fentről érkező merev utasításoknak és szabályoknak megfelelve, a gazdasági és szociális aspektusok figyelembe vétele mellett kell fellépniük a krízis megoldása érdekében. Nem okozhatnak csalódást vezetőiknek, és a város hírneve sem csorbulhat.
Hszi Csin-Ping és Mao Ce-Tung portréi, háttérben a szmogos város látképével (Fotó: Szmogváros)
A kérdés az, hogy vajon sikerül-e Langfangnak és Kínának rövid távon teljesítenie a kitűzött célt, hosszú távon pedig fokozatosan átállnia a megújuló energiaforrásokra, elkerülve a gyárak leépítését és annak szociális és gazdasági következményeit.
A film rendezője, Meng Han fotóriporterként és rendezőként dolgozik Pekingben. Első dokumentumfilmje, a China’s Forgotten Daughters a kínai egykepolitika témakörét érinti, a New York Times-ban megjelent Chinese Adoptees at Home in America című fotóesszéje pedig a nők és a gyerekek jogaival foglalkozik.
Marinka Roxána Nikolett
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója
