“Elképesztő volt látni, hogy esőben, késő este, hétköznap is teltházzal tud menni egy dokumentumfilm”. Interjú Debre Zsuzsával

1. Mikor és hogyan fogant meg az ötlet, hogy egykori tanárod munkája alapján elkészíted a saját 'Ózd' értelmezésedet?

2019-ben döntenünk kellett, hogy melyik városba megyünk terepmunkára. Én a kezdetektől fogva azt az ötletet támogattam, hogy Ózdra menjünk, mert szerintem Almási dokumentumfilm-sorozata – amelyet több, mint tíz éven forgatott Ózdon a rendszerváltás előtt-alatt – a magyar társadalom átalakulásának egyik legfontosabb filmes lenyomata. Ráadásul egyedülálló és irányadó perspektívát adott a magyar dokumentumfilmezés alakulásában, meghatározó szerepe volt abban, hogy a társadalmi jelenségek helyett a személyes történetek felé tolódott el a fókusz. Még ma is akárhányszor meg tudom nézni a sorozatot, talán ezért vált klasszikussá, mert minden korban újra mást tud jelenteni.

2. Miért pont nők vannak központban, az Ózd-sorozattal ellentétben?

Mondhatnám, hogy koncepció volt, de valójában csak utólag, a vágóasztalon vált rendezőelvvé, hogy csak nők szerepeljenek. Nagyon örülök, hogy ezáltal egy olyan társadalmi csoport válik a filmben láthatóvá, akik ritkán jelennek meg a korabeli fotós és filmes ábrázolásokban.

3. Hogyan nézett ki a stáb munkája a fodrászüzletben, nem zavartátok a vendégeket közben?

Zsuzsa és a kuncsaftok között szerintem nagyon izgalmas, hogy totálisan egyenlő a viszony, nem érződik alá-fölérendeltség, nem faggatja az embereket, hanem azonosulva velük és saját történeteit is megosztva nagyon intimmé, barátságossá teszi a légkört. Irányított interjúk voltak, előre egyeztetett kérdések alapján, de szerintem Zsuzsa tökéletes riporter volt, és nagyon természetes beszélgetéseket alakított ki, nekünk már csak arra kellett figyelni, hogy ne zavarjuk ezt meg. Egyébként a stábot is végig partnerként kezelték, jó visszaemlékezni arra a néhány napos forgatásra, szuper hangulatban telt, azóta is kapcsolatban vagyunk Zsuzsával a Facebookon. Most tervezzük együtt az ózdi vetítést.

4. Nehéz volt-e együtt dolgozni a szereplőkkel? Előfordult, hogy esetleg valamelyikőjük nem szeretett volna kamera előtt szerepelni, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan megjátszotta magát a kamera előtt? Ha igen, tudnál mesélni róla?

Nem volt jellemző. Olyan volt, aki túl fiatal volt, és csak nagyon közvetett emlékei voltak.

5. Volt-e valamilyen filmes alapkoncepció a vizuális megjelenítéséhez? Ha igen, mi volt az?

Hogy ne legyünk a tükörben. Mivel az egyik falon szinte végig tükör van, ez egy meghatározó szempont volt. És az is, hogy Zsuzsa ne háttal a kamerának kérdezzen, folyamatosan forgott a kamera a kliens körül, ha jobb oldalon vágta Zsuzsa, a bal oldalon kellett lenni és fordítva. A helyszín eleve hozza magával azt a kisrealista stílust, amit én nagyon szeretek látni filmen.

6. Az archív felvételeket honnan gyűjtöttétek be?

Fortepan-képeket használtunk, nekem az a kedvenc, ingyenesen elérhető archív fotóadatbázisom. Van egy filmem, amelyben végig csak Fortepan-képeket használok. Csodálatosan gazdag gyűjtemény, ami még mindig folyamatosan fejlődik.

7. Mi volt a legérdekfeszítőbb dolog számodra az Elmúlt, oszt jól van c. film készítése közben?

Az, hogy a fodrászatban megjelenő nőkben sok energia és nyitottság volt a stáb iránt. Szívesen beszéltek a múltról és mindenki rögtön benne volt a játékban, hogy most egy irányított beszélgetésben fog részt venni, amelyet rögzítünk egy kamerával. Közös játék volt, ami lelkesített.

8. A fodrászatban megforduló vendégek beszélgetéseit milyen érzés volt ,,moderálni”? Illetve-, nehéznek bizonyult-e terelni a témát a kohászat felé?

Mielőtt beültek vona a vendégek a székbe, egyeztettük velük a koncepciót, nem érte őket meglepetés. Inkább technikailag volt nehéz, hogy látszódjon mindenki, de a kamera ne látszódjon a tükörben. Alapvetően Zsuzsát, a fodrászt is érdekelte a téma, ráadásul ő személyesen is átélte ezt az időszakot, ezért szerintem bizonyos szempontból autentikusabban és empatikusabban kérdezett, mintha egy profi riporter kérdezett volna.

9. Szerinted milyen szempontból illik bele a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválba ez a film? Van-e emberi jogi aspektusa, és ha igen, mi lehet az?

A nők reprezentációja elég hiányos a filmes- és fotóábrázolásokon is, azt hiszem ezért is hiánypótló ez a szemszög. Illetve a térség kiszolgáltatottsága miatt is illik a mezőnybe a film. Nagyon örültem, hogy a versenyfilmek szekciójába került be a film, és azért is, hogy az emberek olyan kíváncsiak voltak rá, hogy három vetítésre elfogyott minden jegy elővételben. A Verzió időről-időre egyre több embert szólít meg, elképesztő volt látni, hogy esőben, késő este, hétköznap is teltházzal tud menni egy dokumentumfilm, jó élmény volt a fesztivál alatt személyes visszajelzéseket kapni.

10. Tervezel-e folytatást?

Nem tervezek. Jó érzés, hogy együtt ment a fesztiválon az osztályfőnököm filmjével, persze nagy teher is volt, hogy Almásival hasonlítanak össze. Szerintem nem lehet összehasonlítani a filmeket, főleg nem egy négy nap alatt forgatott konceptuális filmet egy több, mint tíz éven át forgatott karakter-központú filmsorozattal.

Az interjút Tenczer Franciska (ELTE BTK Kommunikáció- és médiatudomány BA) készítette.