A dokumentum
A dokumentum
nem csupán semleges információ, de egyúttal bizonyíték is. A nemrég újra felfedezett Suzanna Briet, a különös francia dokumentáció-teoretikus 1951-ben jelentette meg a dokumentum és a dokumentáció természetérôl írott manifesztumát. A "Qu'est-ce que la documentation" ezzel a kijelentéssel kezdôdik: "A dokumentum a tények bizonyítéka."
Azt kérdezi Briet, hogy vajon egy antilopot kezelhetünk- e dokumentumként? Azt az antilopot, amelyik Afrika mezôin vágtázik szabadon, nem tekinthetjük dokumentumnak, mondja, ám amikor a befogott antilopot a párizsi Jardin des Plantes-ba szállítják, hogy ott a nagyközönség gyönyöruségére és okulására mutogassák, akkor az antilop dokumentummá válik.
Tanulmányában Briet nem általában értekezett az antilopdokumentumról, de egy konkrét antilopról vizionált: ez az antilop Afrikából származott, egy újonnan felfedezett fajhoz tartozott, és a párizsi Muséum National d'Histoire Naturelle-ben (Országos Természettudományi Múzeum) volt megtekinthetô. 1947-ben, nem sokkal Briet könyvének megjelenése elôtt a Muséum National d'Histoire Naturelle bejelentette, hogy felfedeztek egy új afrikai antilopot - tragelaphus scriptus reidae, ami a bozóti antilopok egyik alfaja. Érdemes itt megemlíteni, hogy az "antilop" szó, hozzáértô szakértôk szerint, állítólag az "unikornis" jelölésére használt etióp szóból származik. Állíthatjuk-e tehát, hogy a Jardin des Plantes-ban vagy máshol, mondjuk a budapesti állatkertben bemutatott antilopok bizonyítják az unikornis létezését?
A dokumentumok bizonyító ereje, beleértve a dokumentumfilmeket, mint az tudható, nehezen megfogható. Ez a probléma azonban nem elsôsorban a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál szervezôire tartozik, hanem a közönségre, mivel a dokumentum mibenlétének megítélése elsôsorban a befogadás kérdése. A fesztivál olyan dokumentumfilmeket tesz elérhetôvé a közönség számára, amelyeket a belôlük sugárzó hitelesség, az alkotók jól látható intenciója tesz dokumentumokká. Olyan filmeket akarunk bemutatni, amelyek képesek meggyôzni a nézôt arról, hogy amit lát, az tanúvallomás; az alkotónak sikerült elhitetnie a nézôvel, hogy alkotása valódi bizonyíték, még akkor is, ha a film tárgya egy unikornisra emlékeztet.
A 2. Verzió Fesztivál kortárs dokumentumok mellett történelmi filmeket is bemutat a "Folyamatos múlt" sorozatban. A történelmi visszapillantás témája a háborúnak, különösen a II. Világháborúnak az emlékezete, ami nélkül jelenünk nem megérthetô. A mai dokumentumfilmek csak azoknak a gyógyítatlan sebeknek a fényében láthatóak igazán, amelyekkel kénytelenek vagyunk máig együtt élni, még akkor is, ha nem igazán vesszük észre jelenlétüket. Mi a háború áldozatainak második, harmadik, negyedik generációja vagyunk. Bármennyire szeretnénk, a háborút, amelynek nem voltunk élô kortársai, nem vagyunk képesek teljesen magunk mögött hagyni. Így a filmek témája részben mi magunk vagyunk, a nézôközönség. Amit láthatunk, az a mi életünk egyik verziójának dokumentumértéku lenyomata.
Rév István
a Nyílt Társadalom Archívum igazgatója
