„A szerelem tapasztalatának őszinte kétértelműsége”: Szerelem, töredékekben

„Ha megkérdeznéd az exeidet, hogy meséljenek a kapcsolatotokról, vajon mit mondanának? Milyen kép rajzolódna ki rólatok?” Erre a kérdésre válaszolt a francia származású rendező, Chloé Barreau az új dokumentumfilmjében, a Szerelem, töredékekben című filmben. Az író-rendező már tizenhat éves kora óta dokumentálta az őt körülvevő világot, pörgős estéket, beszélgetéseket és legfőképpen a szerelmi kapcsolatait. Ezekkel az archív felvételekkel és néhány régi levéllel egészíti ki a volt szerelmei, kapcsolatai visszaemlékezéseit. Ezáltal a film az élete elmúlt harminc évének megörökítése is.

A film rendkívül személyes, sőt, néha zavarba ejtően intim. Barreau szerelmei őszintén osztják meg érzéseiket – a szenvedély és a boldogság mellett a fájdalmat és a csalódást is. A néző nemcsak az érzelmek gazdag spektrumát, hanem a szerelem különböző arcait is megismeri: a fiatalkori ártatlanságot, a mindent elsöprő vágyat, de a manipuláció és az árulás fájdalmát is.

Az ELTE Média és a Verzió együttműködésével zajló kurzuson a fesztiválon szereplő filmeket dolgozzuk fel, ami kifejezetten fontos számunkra, mert így nem vagyunk magunkra utalva a film értelmezése kapcsán, valamint a közösség szűrőjén keresztül egy színesebb, összetettebb képet kaphatunk a művek elemzésekor.  Arról, hogy pontosan ki, illetve mi is van a film középpontjában a tantárgy filmet feldolgozó óráján is sokáig folyt a diskurzus. Elsőre talán a kapcsolatok, szerelmek tűnnek központinak, amely téma egyből rengeteg kérdést vet fel. Milyen nyomot hagyunk mások életén azzal, hogy hosszabb-rövidebb ideig részévé válunk? Mások hogyan emlékeznek majd ránk? Ezekre a kérdésekre konkrét válaszokat is kapunk a narráló egykori partnerektől. Ezek mentén akár elgondolkozhatunk azon is, mi miként vagyunk jelen a minket körülvevő világban, és milyen jelet, emléket hagyunk másokban. A filmben Chloé szemszögét látjuk, ám a kontextust a szeretők emlékeinek hangsávja adja, így az ő nézőpontjuk is érvényesül. Vajon okoz-e ez ellentétet? Biztosan azt látjuk-e a képen, ami a narrációban elhangzik? Egyáltalán így, egyben, tartoznak-e valakihez ezek az emlékek?

A rendező nem jelenik meg személyesen a filmben, csupán az archív felvételeken. Chloé hiánya misztifikálja karakterét, a néző nem ismerheti meg igazán a szubjektív vélemények mögött rejtőző lányt. Ez az űr azonban automatikusan őrá összpontosítja a figyelmet, éppen úgy, ahogyan a bemutatott karakter is magára vonja környezete figyelmét. Hiányát a rendezőnő egy 2024. májusi interjúban így indokolja: „Ez nem igazán rólam szól, inkább a szerelem, szakítás, sőt a megcsalás kollektív tapasztalatáról.” Emellett megemlíti azt is, hogy hiányának narratív célja is volt, így találta a legfogyaszthatóbbnak és szórakoztatóbbnak a néző számára a filmet. Viszont ez a döntés további kérdéseket vet fel: vajon az így megismert Chloé mennyire egyezik meg a valódi Chloé személyiségével? Bemutatható-e valaki hitelesen csupán mások elmesélésén keresztül? A filmről beszélve arra is kitértünk az órai feldolgozás során, hogy amennyiben Chloé a rendező, így a film végső formájának kialakításában jelentős szerepe van, igazából ő alkotja-e meg a róla kialakult képet? Rendezői szerepköréből adódóan övé a végleges döntés, hogy a saját felvételei közül melyikeket mutatja be, illetve az elkészült interjúkból pontosan melyik részek, mikor kerüljenek a filmbe, így minden látott jelenet kontextusát ő teremti.

Jelenetkép a Szerelem, töredékekben c. filmből

Ha a teljes igazság megtalálására ugyan nem is volt sok esélyünk, egyfajta közös nevező kialakítására azért törekedtünk. Beszélgetésünk alapján ezek az emlékek éppen annyira tartoznak Chloéhoz, mint szeretőihez, mind a két félnek ugyanannyi joga van megosztani azokat, saját belátása szerint megválasztott mélységben. Így lehetséges az, hogy volt, aki szívesen beszélt akár a szexuális élményeikről is, míg más ezt nem érezte komfortosnak, Chloé pedig az általa megosztani kívánt jeleneteket választotta ki. A bemutatott Chloé pedig nem tudjuk, hiteles-e. A látott karakter csupán a valós személy egyéniségének egy szűk szeletéről árulkodik, éppen ezért nem állítanánk, hogy megismertük őt. Az viszont kétségtelen, hogy a film nézése közben valamilyen kép kialakult bennünk őróla, amely a felvételek, levelek, elmesélések és a saját értelmezéseink összességének eredményeként jött létre. Annak, hogy ez a kép teljes mértékig egyezik a valósággal, csekély a valószínűsége, ugyanakkor nem lehetetlen. Abban sem lehetünk biztosak, hogy a filmen a közvetett bemutatások által megjelenő Chloé karakter egybevág-e a rendezőnő saját magáról alkotott képével. Azonban az tagadhatatlan, hogy a rendezőnő nem félt megmutatni az életében hozott rossz döntéseit és személyiségének hibáit, legalábbis mások szemszögéből.

Az interjúalanyok a saját szerelmi történeteiken túl a szerelem érzésére és az emberi kapcsolatok természetére is reflektálnak. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ki volt a szerelmesebb fél a Chloéval való kapcsolatukban, és ez hogyan befolyásolta a kapcsolat dinamikáját és végkimenetelét. A film során kialakult kép Chloéról leginkább az, hogy ő magába a szerelembe és az ezáltal kapott figyelembe volt szerelmes. Amint úgy érezte, hogy ezt már nem kapja meg, továbblépett.

A megcsalás szintén jelentős téma a filmben. Sok kapcsolat a megcsalás miatt ért véget, ami felveti a kérdést, hogy képes-e a megcsaló szeretni és tisztelni a partnerét? A logikus válasz az lenne, hogy nem, azonban a filmben erről eltérő véleményeket láthatunk. Például, míg Rebeccának és Marina-nak érzelmi traumát okozó árulás, addig Marco számára „csak” egy életstílus egyértelmű velejárója. Érdekes módon sokan igazolni próbálták Chloé viselkedését, sőt többen magukat hibáztatták, mert nem tudtak megfelelő partnerré válni Chloé számára. Mindez sokféle véleményt és nézőpontot mutat be a szerelem és a szeretet természetéről, miközben a nézőt arra ösztönzi, hogy a kapcsolatok sokoldalúságát saját maga is újraértékelje.

Azonban a filmben nem csak a szabadságot, hanem annak korlátait is láthatjuk Chloé életében, különösen az azonos nemű kapcsolatai esetében. Vadsága és függetlensége ellenére a társadalmi elvárások őt is béklyóba kötik. Bár Chloé egyre elfogadóbbá válik élete ezen aspektusával kapcsolatban, az érett azonos nemű kapcsolataihoz vezető út hosszú és rögös. Az interjúk során üdítően természetes és nyílt módon beszélnek az azonos nemű vonzalomról és szexualitásról. Például Chloe egyik kapcsolata nosztalgikusan tekint vissza arra az énjére, aki még nem tudta elfogadni, hogy kikhez vonzódik valójában. Nevetve idézi fel azt a pillanatot, amikor Chloéval abban egyeztek meg, hogy "nem leszbikusok" – majd ezek után mégis lefeküdtek egymással. Chloé viselkedése pedig, ahogy folyamatosan eltitkolta szexuális orientációját, és minden nőnek hazudott korábbi leszbikus tapasztalatairól, egy olyan nőt mutat be, aki rettegett a leszbikusságától és attól, hogy nyíltan felvállalja önmagát. Ez jól bemutatja a belső vívódást és a külső elvárások hatását, amely végig kísérte Chloé fejlődését.

A személyes, belső vívódáson túl a film erős társadalomkritikát is megfogalmaz. A szereplők beszámolóiból kiderül, hogy voltak időszakok, amikor az azonos neműekhez való vonzódásuk miatt félelmet éreztek az utcán sétálva, és rettegtek attól, hogy megverik őket. Olyan hétköznapi gesztusok, mint a kézfogás vagy egy csók, komoly veszélybe sodorhatták volna őket. Bár mára ez a hozzáállás valamelyest enyhült, teljesen nem tűnt el. A film aktívan hozzájárul ahhoz, hogy ez a téma továbbra is a társadalmi diskurzus része maradjon. Személyes történetek bemutatásával igyekszik közelebb hozni a nézőkhöz az élményeket, és elgondolkodtatni őket az elfogadás fontosságáról.

Jelenetkép a Szerelem, töredékekben c. filmből

A memória és az emlékek megbízhatatlanságát többen is megemlítik, így a felvételeknek különösen fontos szerepük van. Az emlékek egyszerre ködösek és meglepően pontosak is, ködösek a történések pontos visszaidézésében, de pontosak, amikor érzelmekről, érzésekről van szó.  A rendező maga is meglepődött azon, hogy ő maga mennyire máshogy emlékszik a szeretőivel való történetekre. Az archív felvételek minősége, a kameramozgás és a hétköznapi élet pillanatai mind egy amatőr filmes világát idézik. A jelenetek mégis rendkívül intimek, mintha egy családtag régi felvételeit néznénk. Ezekhez a néhol kaotikus, gyorsan mozgó kézikamerás felvételekhez ad kontrasztot a jól beállított interjú szituációk képe. Az interjúk esetében a kamera nem mozog, de sokszor hosszan elidőzik az interjúalanyok arckifejezésein, miután befejezték mondadójukat, ezzel engedve a nézőnek, hogy elgondolkodjanak a mögöttes rétegen is. A régi felvételeken a szereplők eltérően viszonyultak a kamerához: míg néhányan természetesen viselkedtek, mintha a kamera ott sem lenne, mások – az interjúk tanúsága szerint – kényelmetlenül érezték magukat, mintha tárgyiasítva lennének. Ezzel szemben akadtak olyanok, akik értéket láttak abban, hogy ködös emlékeiket és akkori érzéseiket a felvételekkel és a régi levelekkel pontosabban visszaidézhetik.

A Szerelem, töredékekben nem csupán Chloé Barreau szerelmi életének lenyomata, hanem egy mélyreható vizsgálat az emberi kapcsolatok természetéről és a szerelem sokszínűségéről. Lenyűgöző, hogy a rendezőnő képes volt ennyi exét összegyűjteni és így egy nem klisés módon bemutatni a szerelem, a fiatalság és a szívfájdalom érzéseit. Igaz, a történetek nem mentesek az ellentmondásoktól. Barreau partnerei gyakran emlegetik a rendező idealizált, néha önző romantikáját, amely sokszor fájdalmat okozott számukra. Az alkotás őszintén tárja fel, hogy a szerelem nem mindig tökéletes, de mindig mély nyomot hagy. Így a film arra is ösztönzi a nézőt, hogy saját múltbéli kapcsolatait és azok hatásait újra átgondolja, miközben rávilágít arra, hogy emlékeink és érzéseink mennyire szubjektívek és változékonyak.

Koroknai-Szabó Tessza és Urbán Lilla
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék

 

Források:

Cole, S. G. (2024. május 1.) Fragments of a Life Loved Review: Remembrances of Past Loves. POV Magazine. https://povmagazine.com/fragments-of-a-life-loved-review-remembrances-of-past-loves/ (letöltés: 2024.12.01.)

Takács D. (2024. október 20.) „A szerelem olyan, akár a részegség, gyakran rosszul végződik”. WMN. https://wmn.hu/kult/63564-a-szerelem-olyan-akar-a-reszegseg-gyakran-rosszul-vegzodik (letöltés: 2024.12.01.)

Armstrong, C. (2024. augusztus 24.) Queer Screen Film Fest 2024 Review: Fragments of a Life Loved. The Queer Review. https://thequeerreview.com/2024/08/24/queer-screen-review-fragments-of-a-life-loved/ (letöltés: 2024.12.01.)

Adeyemo, T. (2024. május 3.) Chloé Barreau’s ex-lovers open up in “Fragments of a Life Loved.” Shedoesthecity. https://www.shedoesthecity.com/chloe-barreaus-ex-lovers-share-memories-in-fragments-of-a-life-loved/ (letöltés: 2024.12.01.)