„Egy család. Ennyi. Ez az egyetlen dolog, amire szüksége volt.” (Odakint)

Ma Ukrajnában körülbelül 98 ezer gyerek él állami szociális, vagy egészségügyi intézményekben. Lehetnek állami gondozottak, családból kiemelt, vagy fogyatékossággal élő gyerekek. Ezen kívül 64 ezer olyan állami gondozott gyerek van még az országban, akiket nevelőszülőknél helyeztek el, és 10-11 fős nagycsaládokban élnek.

Roma gyermekkorában

Roma is állami bentlakásos intézménybe kerül, miután édesanyját megfosztják szülői jogaitól. Az ukrán forradalom a „búvóhelye”, ott tud elrejtőzni. Sátrakban, még a parlamentben is meghúzza magát, hogy ne kelljen a gyermekotthonban lennie. Ezt végül nem tudja megakadályozni, állami gondozásban nő fel, iskolába jár, de lelki támogatást, amelynek segítségével irányítást nyerhetne az élete felett, nem nyújt neki a rendszer.

Öt év múlva, mikor betölti a 18. életévét, elbocsátják az árvaházból, de érettségije, végzettsége, pénze nincs, se otthona, ahova hazatérhetne. Bátyja, Kolia fogadja be Romát, ő az egyetlen rokona, aki kicsit is törődik vele, de, hogy jó példa-e a fiatal felnőtt számára, az igen megkérdőjelezhető. A férfi nem egyszer volt már börtönben, és a film is megmutatja, hogy nem tanult a hibáiból, nem akar jó útra térni. Próbálja tanácsokkal ellátni Romát, de ezek az útmutatók csak jó lopási stratégiákról és a rendőrök sikeres elkerüléséről szólnak.

Fontos szál a történetben Roma drogokkal való kapcsolata. A fiú már a forradalom alatt, gyerekkora ellenére dohányzott. 11 és fél évesen próbálta ki először a metamfetamint, és azóta használja. Próbálkozott a leszokással, de négy napnál nem bírta tovább, visszaesett. Többször került bajba; volt, hogy annyira kiütötte magát, hogy nem emlékezett arra, hogy pénzt lopott valakitől. Ilyenkor rendszerint a bátyja a védelmezője, ő óvja meg a fiút, de nem tudja megelőzni Roma összetűzésbe keveredéseit, ilyen mértékben nem tud hatni fivérére.

Roma 18 évesen

A film úgy meséli Roma történetét, hogy visszautal gyerekkorának főbb eseményeire is, illetve a rendező és a fiú közti telefonbeszélgetéseket is megjeleníti, amelyek általában visszaemlékezések a forgatásokon történtekre, vagy kérdések a fiú jelenlegi állapotáról. A 13 éves Roma reménnyel telve, mosolyogva mesél arról, hogy tanulni szeretne; Amerikába utazásról, jó állásról álmodik, ezeket a célokat felnőtt énje viszont már csak elmosódott képekként képes felidézni.

A film az árva gyerekek nehéz sorsáról tesz tanúbizonyságot, és ráébreszti a nézőt az állami nevelés hiányosságaira. A rendezőnő így válaszol egy interjúban arra a kérdésre, hogy milyen hatást akart gyakorolni a nézőkre a filmjével: „Azt akarom, hogy a közönség ennek a gyereknek a cipőjében járjon. Örülni fogok, ha az emberek jobban odafigyelnek azoknak a gyerekeknek a problémájára, akiknek a szüleit megfosztják a szülői jogoktól szerte a világon.”

De vajon sikerülhet-e egy saját élet felépítése egy olyan fiúnak, akit megfosztottak a családjától? Erőt tud-e meríteni, hogy felhagyjon a drogokkal? Megtapasztalhatja-e, hogy milyen az élet odakint?

A rendezőnővel készített interjú itt található: https://womenandhollywood.com/hot-docs-2022-women-directors-meet-olha-zhurba-outside/

Bárdos Berta Anka
ELTE BTK Kommunikáció- és médiatudomány BA