„Így kell megölni egy sárkányt”

A rendezőpáros Eluned Zoë Aiano és Alesandra Tatić 2018-as rövidfilmjük, az Imam pesmu da vam pevam után ismét együtt dolgoztak, és 2023-ban bemutatták a Flotacija című egész estés dokumentumfilmet. A film az ország fővárosától, Belgrádtól száznyolcvan kilométerre, egy alig 8000 fős kisvárosban játszódik, melynek minden területét meghatározza az ipar, azon belül is a bányászat. A filmben a hosszú ideje itt élő Markovics család életébe nyerünk bepillantást. A bányász Dragan utolsó generációs sárkányvadász; testvére, Desa, a hajdani szakszervezeti vezető özvegye, pedig minden erejével azon dolgozik, hogy biztosítsa a bányászcsaládok jogait és tulajdonait. Erre azért is van szükség, mert az ő elhivatottsága nélkül ezek az emberek védtelenek maradnának a jogi és gazdasági nehézségekkel szemben.

A film két központi probléma köré épül, ami a környezetszennyezés és az életszínvonal csökkenése. Ezek forrása az ipari bányászat. Míg a szocializmus alatt az ipar jelentette az életet, mostanra a pusztulás szimbólumává vált. Nincsen lehetőség a kitörésre és az ettől való elszakadásra. A Markovics család élete tökéletesen bemutatja ezt a szinte megoldhatatlannak tűnő helyzetet: már a nagypapa is a bánya alkalmazottja volt, fia, Dragan is az ő örökségét követte, és minden jel arra mutat, hogy az ő fiára is ez a sors vár.

A bányászati cég minden bányászcsalád számára lakhatást és munkát biztosít. Erre szükség is van, mivel akik a lakásokat nem vásárolták meg, azoknak még hosszú ideig kell törlesztenie az adósságot. Ezzel a módszerrel a bánya magához láncolja a város lakóit, hiszen a legkönnyebben a bányában jutnak munkához, és mivel folyamatosan törleszteniük kell, kénytelenek továbbra is a bánya alkalmazásában maradni – a nehézipar az egyetlen munkalehetőség. Igaz, hogy felajánlanak nyugdíjas juttatásokat, de az emberek nem engedhetik meg hogy korán nyugdíjba vonuljanak, hiszen akkor kevesebb nyugdíjat kapnának. Ez a látszólag monoton élet viszont végzetes következményekkel jár. A bánya mind az emberekre, mind a környezetre káros hatással van. Dragan és édesapja személyes beszámolói alapján kiderül, hogy hosszú távon az ipari por mit tesz az emberi szervezettel. A tehetetlenség érzését csak fokozza Dragan fiának a helyzete, aki eleinte próbál kiutat keresni, de a film végére beletörődik, hogy valójában nincs választása.

Itt érdemes megemlíteni a film képi világát, amely ezt a beletörődést vizuálisan is megjeleníti. A családot többször megfigyelhetjük egy-egy beállásban. Egy jelenetben például láthatjuk, ahogyan az asztal körül ülnek és beszélgetnek, míg Dragan fia, Cvelle tőlük elkülönülve borotválkozik. Ez a kiragadott jelenet is tökéletesen megjeleníti a fennálló élethelyzetet: a család a monotonitásba beletörődve éli mindennapjait, Cvelle ezzel szemben próbál ettől függetlenedni és más utat járni. Később azonban az addig magányos farkasként még az utcán is egyedül edző fiatalt a család bevonja a saját életébe, amely a közös szülinapozásban vagy sakkozásban bontakozik ki. A fiú végül elfogadja helyzetét, és elfoglalja helyét a bányamunkások között.

Jelenetkép a filmből

A film a képi világ segítségével megjeleníteni a bánya hatását a természetre. Ilyen például az a jelenet, ahol a természetben eldobált gumiabroncsokat láthatjuk, amelyeket már benőtt a sok különböző virág és növény. Ez is arra utal, hogy a probléma már régóta fennáll. Az ipar természetre gyakorolt káros hatását megmutató képsorok tehát fontos szerepet kapnak, és a cselekmény előrehaladtával megfigyelhető, hogy az ipar egyre nagyobb területet foglal el egy-egy vágóképen, ezzel is érzékeltetve, hogy a természetkárosítás egyre súlyosabbá válik. Remek rendezői eszköz, amivel érthetőbbé és érzékelhetőbbé teszik a néző számára az ottani helyzetet.

Jelenetkép a filmből

A filmben fontos szerepet játszanak a hagyományok és a népi praktikák is. Míg Dragan sárkányokra vadászik, addig Desa bevezeti a nézőt a népi gyógymódok világába. A sárkányok bár láthatatlan lények, mégis elengedhetetlenek a történések szempontjából.  Dragan, akiről a film első harmadában kiderül, hogy még nem ölt sárkányt, sőt még meg is mosolyogja apja történeteit, összekötő elem a néző felé is a kultúra megértésében. Pera halála kell ahhoz, hogy ő is elinduljon a vadászok útján. Nem is igazán azért teszi, mert annyira hinne benne, hanem azért, mert ez a hagyomány az, ami összeköti őt a családjával, édesapjával. Ez már nem hiedelem, hanem egy tradíció, amely kapocs múlt és jelen között. Ezáltal a néző is el tudja helyezni ezt, és nem egy bolond babonaként tekint a sárkányvadászatra, hanem kulturális örökségként.

Lehet-e azonban ennek az örökségnek metaforikus értelmezése is? Van-e kapcsolat ember és sárkány viselkedése között? Ez a gondolat gyakran felmerülhet a nézőben, hiszen végig egy olyan élethelyzetet láthatunk kibontakozni, ahol az emberek a bányában való munkával teszik tönkre a körülöttük lévő életvilágot. Pont ugyanúgy, ahogyan a sárkányok is ezt teszik. A sárkány lehet egyfajta metaforája az ember természetkárosításának. Dragan pedig azért is dönt úgy, hogy folytatja a vadászatot, hogy vezekeljen, és könnyítsen a lelkén. Azonban a vadászat értelmezhető menekülésként is a zord és nehéz mindennapok elől, ahol a természet csendjében meg tud nyugodni és minden problémája nélkül létezhet az ember. A film megtekintése közben érdemes lehet ezen a témán is gondolkodni.

A rendezőkkel a True Story podcastot is készített, amelyben sok érdekes információ elhangzik a háttérmunkálatokról és magáról a filmről. A podcastból megtudjuk a film címének eredetét. A flotacija egy olyan bányászati folyamat, amely egyszerre halálos, de megbecsült is. Eluned Zoë Aiano és Alesandra Tatić elmondása alapján azért is volt ez az elnevezés találó, mivel a dokumentumfilm is az olyan bonyolult kapcsolatokról szól, amelyek az identitásodat jelentik, de ugyanakkor ártanak is neked. A film végére világossá válik, hogy a sárkányok kártékonyak, de ezt az ott élők már elfogadták. Ez párhuzamot jelent a bánya és a sárkányok között, mivel a bánya az egyetlen megélhetési forrás, de ugyanakkor ártalmas és halálos is.

A Flotacija című film, amely bekerült a 20. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál programjába, a 23. goEast filmfesztiválon debütált 2023-ban, majd ugyanezen év szeptemberében a 6. Al Jazeera Nemzetközi Balkán Dokumentumfilm Fesztiválon külön elismerésben részesítették. Ahogyan a zsűri is megemlítette, ez a film egy költői portré a szocialista gazdaság csapdájába esett társadalomról, melyet démonjai üldöznek és két valóság közé ragadt: a kegyetlen jelen és a kilátástalan jövő közé.

Balogh Gergő, Vas Krisztina
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék

A film oldala:
https://www.facebook.com/Flotacijafilm

Az alkotók weboldala:
https://www.wildpeararts.com/

True Story Podcast – Beszélgetés Eluned Zoë Aiano és Alesandra Tatić rendezőkkel:
https://soundcloud.com/idf-true-story/true-story-episode-52-eluned-zoe-aiano-and-alesandra-tatic-about-their-film-flotacija