Orosz meló - Forradalmat akarnak, de semmi se változzon // Verzió X ELTE

Oroszország. Togliatti. AvtoVAZ gyártelep. Munkába érkező dolgozók lassan csordogáló tömege és érdeklődő kóbor kutyák bandája. Az első képsorok hosszú másodperceken át kitartott nagy és kistotáljai rögtön érzékeltetik a film további hangvételét: abszurditás, komoly helyzetek és humor.

A nyitányban látottak nem vezetik félre a nézőt, a dolgozók a film során megosztják a rivaldafényt főszereplőnkkel, Bo Inge Andersson-nal. A filmben megjelenik főszereplőnknek, a válságmenedzsernek a gyár gazdasági stabilitásáért folytatott küzdelemében és annak fogadtatásában a nyugati és keleti gondolkodásmód ütközése, a munkáltató-munkavállaló ellentét és az orosz sztereotípiák is. A svéd menedzsert azzal a céllal nevezték ki a korábban kizárólag orosz vezetőségű cég élére, hogy mentse meg az AvtoVAZ-t, visszaállítva ezzel egy régi orosz autógyár hírnevét. A neki szavazott bizalom nem meglepő azon tények tükrében, hogy korábban rendkívüli sikereket ért el a Saab és a GM gyáraknál egyaránt.

fotó: Orosz meló

Az AvtoVAZ (korábbi nevén VAZ) Oroszország legnagyobb személygépkocsi gyártója. 1966-os megalakulása óta különböző autómárkákat gyártott, a szovjet időszakban innen gördültek ki a Zsiguli, LADA és Oka autói is az egész kommunista blokk számára, ám napjainkban inkább már csak a LADA gyártósorról híres. 2013-ban, amikor a gyártó piaci részesedései estek, került Andersson a vezetői székbe, hogy megújítsa a LADA brand-et. A film során őt követjük végig kronológiai sorrendben megérkezésétől kezdve egészen lemondásáig, a narratívát a vele, a gyár dolgozóival és a cseh vállalati fejlesztés alelnökével folytatott interjúk biztosítják. 

Andersson nem is húzta az időt, rögtön munkához látott. „Mindenki eleget lopott ahhoz, hogy kellemes élete legyen és elvárta az államtól, hogy majd kiment mindenkit, de mi most kirúgtunk 15.000 embert. És tudják, hogy én nem fogok megállni.” A termékportfólió növelése nagy szerepet játszott stratégiájában, minek során az ott töltött első kettő éve alatt 14 új járműmodellt indított, reformjaival többek között emelte a munka hatékonyságát, megváltoztatta a fizetési rendszert és optimalizálta a dolgozói létszámot. A létszámleépítés problémája a filmben is megjelenik (távozásáig 30,000 fő elbocsátva), a LADA Vesta-hoz hasonlóan. Ez az új modell az elindítását követő második hónapra az ország 10 legkelendőbb autója közé került. Ilyen sikerek mellett, mégis mi vezethetett a menedzser lemondásához? Feladatának nagysága abban is megmutatkozik, hogy a gazdasági problémák mellett a korrupcióval, a xenofóbiával és a korábbi rendszer beidegződéseivel (állami működtetésről való nehéz áttéréssel) is viaskodik, miközben nyugatias lelket kell lehelnie a poszt-szovjet rendszer testébe.

Bo Inge Andersson a vezetői pozícióért kiutalt lakásában - fotó: Orosz meló

Az alkotók egyes munkások otthonába is elkalauzolnak minket, ahol hallgathatunk meséket a dicső múltról és hagyományokról, mély sóhajok és halkan elmormolt „régen minden jobb volt”-ak mellett. A megszólaló Viktor Nezdanov elektronikai mérnök és volt kajakos úgy érzi, hogy 39 évet adott a gyárnak az életéből és amikor ez a gyár meghal, akkor az egész város vele hal. Az abszurditás csúcsát a film rövid Rozmárok-kal foglalkozó részében éri el, akik egy hófúvó ügyében akarnak eljárni Andersson-nál. Az úszóklub a folyamatos gyárban végbemenő szerkezeti változások ellenére is alkalmasnak tartja a pillanatot ügyük érvényesítésére, hiszen ők is hasonlóan égető problémával küzdenek: egyes tagjaik a merülő medenceként használt befagyott Volga folyóba vágott lék felé menet vietnámi papucsaikban elcsúsznak a havon. Éppen ezért arra kérik a vezérigazgatót, hogy mintegy karácsonyi ajándékként tegye lehetővé számukra egy új hófújó gép használatát. „Vannak emberek abban a városban, akik tényleg átélték a 70-es és 80-as évek szovjet álmát és ezt nem hajlandóak feladni. És hirtelen itt jön valaki a nyugatról, aki szétzúzza azokat az álmokat.”– nyilatkozta Petr Horký rendező. 

A film gyönyörűen van fényképezve, Horký az egyik vele folytatott interjú alkalmával elárulta, hogy a beállítások 99%-át egy tripodról készítette Milan Bureš operatőr. Amikor pedig arról kérdezték, hogy ki inspirálta stílusukat azt felelte, hogy tudatosan senkit nem tartottak a szemük előtt, de sokan hasonlították már a stílusukat Ulrich Seideléhez vagy Vitalij Manskijéhoz. Többletjelentést rejtenek a képek maguk is. Megmutatják a nyugati és keleti gondolkodásmód ütközését. A montázs egymás mellé rendeli az új vezérigazgató intézkedéseit és a dolgozók értetlenkedő, unott vagy egyenesen alvó alakjait (pl.: nyitó beszéd jelenete), akik kénytelenek a változásokkal szembesülni. Az alkotó a képekkel érzékelteti az érzelmi állapotokat is, ahogy a történet előrehaladtával egyre jobban magába zárkózó Andersson a kezdeti középpontos elrendezésből egyre jobban a keret széle felé csúszik. A konfliktusa a helyiekkel végül demonstrációkig fokozódik, melyek során az elbocsátását követelik. A vezérigazgató eleget téve a köz akaratának lemondott. „Mivel magyarázták meg? Túl sokat tettem, túl gyorsan és nem mutattam elég tiszteletet az emberek irányában, és hogy még több ember elbocsátását terveztem.”- idézi fel a svéd az őt ért végső vádat.
Andersson távozását követően a LADA Vesta-t az év orosz kocsijának szavazták. „A legendás gyár története folytatódik...”
Félkész LADA Vesta - fotó: Orosz Meló

Füzy Csenge
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója

Interjú a rendezővel:
https://dokweb.net/articles/detail/416/interview-petr-horky-director-of-the-russian-job-a-film-in-the-competition-for-mid-length-documentary-at-idfa-2017
Kritikák:
https://screenanarchy.com/2018/05/hot-docs-2018-review-the-russian-job.html
http://www.intellinews.com/film-review-the-russian-job-documentary-follows-that-endangered-species-the-foreign-manager-in-russia-133045/
https://www.moderntimes.review/working-russian-stereotypes/