Szerzők

A munkaerő kiáramlása, a külföldi munkavállalás Magyarországon sem ismeretlen jelenség, a rendszerváltás óta jelen van, amit az EU-ba való belépés tovább erősített. A 2015-ben készült Demográfiai portré több mint 120 ezerre becsülte a Németországban, és több mint 70 ezerre a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok számát. A Philippine Satistics Authory 2019-es felmérése alapján az Overseas Filipino Workers (OFWs - tengerentúl dolgozó filippínók) száma 2.2 millióra tehető.

A külföldi munkavállalás olyan mértékű a Fülöp-szigeteken, hogy a tizedik elnök, Ferdinand Marcos (1965 és 1986 között volt hivatalban) három állami ügynökséget hozott létre azért, hogy törvényes kereteket biztosítson minden OWF számára, gyakorlatilag intézményesítve ezzel a gazdasági migrációt. Ezen ügynökségek mai jogutódja a Department of Labor and Employment. A tengerentúli munkavállalók fontos részei a gazdaságnak, annak ellenére, hogy az otthoni munkaerőpiac bizonytalan körülményei miatt külföldön keresnek lehetőséget. Ez amiatt tesz ki jelentős hazai GDP-t, mert a keresetüket teljes egészében vagy legnagyobbrészt hazaküldik a családjuk eltartására. Erre a Fülöp-szigetek a jogi hátteret is biztosítja, és a bankrendszer is felkészült különböző pénzügyi szolgáltatásokkal és számlatípusokkal kifejezetten OFW specifikációkkal. Az ügynökség által kiközvetített dolgozó általában két éves szerződést köt a munkaadójával, ami meghosszabbítható.

A film szálai egy ponton nagyon lazán összeérnek a szintén a Verzión megtekinthető Frontvonalban (We Hold the Line, 2019, r.: Marc Wiese) című dokumentumfilmmel, ami Rodrigo Duterte drogháborús politikáját és annak szörnyű voltát mutatja be. Az elnököt név szerint említik a Tengerentúl szereplői egy beszélgetés közben, aki hősöknek nevezte a tengerentúl dolgozó filippínókat, akik áldozatos munkájukkal a hazai gazdaságot erősítik.

OFW akták és iratok egy ügynökségi irodában (Fotó: Tengerentúl)

A film napvilágra hozza a globalizációban is jelenlévő „szolgaság” kérdéseit, amiket a képzőközpontban tanuló nők hétköznapjainak bemutatásával tár a néző elé. Az államilag is elismert intézményben gyakorlati és mentális felkészítést kapnak azok, akik külföldön akarnak házvezetőnőként, családi segítőként dolgozni. Az egymást követő, statikus kameraállásból felvett képsorok jelenetről jelenetre képesek döbbenetet okozni hol a szürreális szerepjátékokkal, ahol a képzésben résztvevők néha a munkaadó, néha pedig a munkavállaló bőrébe bújnak, hol pedig a történetekkel, amiket a leendő házvezetőnők egymással osztanak meg együtt töltött idejük alatt. A rögzített kameraszögek segítenek átérezni a kiszolgáltatottságot, a magányt, ami ezzel a munkával jár, hogy milyen kapcsolat van ezek között a nők között, és enged bennünket, nézőket alaposan szemügyre venni a részleteket.

Gyakorlásra berendezett szoba mosdója a képzőcentrumban (Fotó: Tengerentúl)

A bizarr munkakörülményekre nagyon nehéz felkészülni, emiatt a gyakornokokat gyakran helyezik nyomás alá, kiabálnak velük, vagy megalázzák őket, valamint a szünetekben ők maguk is tapasztalatokat, tanácsokat osztanak meg egymással. Nyíltak és őszinték a szereplők, a kamera pedig szilárd elszántsággal veszi lencsevégre a síró anyákat, akik kendőzetlenül mesélnek volt munkaadójukról egymásnak, vagy éppen a szexuális zaklatás és erőszak ellen alkalmazható módszereket tanulják.

Szerepjáték az oktatáson (Fotó: Tengerentúl)

A rendező, Yoon Sung-A saját elmondása szerint azért választotta ezt a témát, hogy bemutathassa a migráció női oldalát a globalizált világban egy olyan láthatatlan szakmán keresztül, ami nők részéről jelentősen felülreprezentált. Az inspirációt egy filippínó szociológus, Asuncion Fresnoza-Flot egyik könyve szolgáltatta, aki három könyvet is publikált ebben a témában. Sajátos érzelmi kapcsolat is van a rendező és jelenlegi filmje, a Tengerentúl között. Előző filmjében ami 2012-ben készült Full of Missing Links címen, saját édesapját keresi. A közben átélt események és érzelmek hatására mély empátiával fordult a filippínó édesanyák felé, akik családjukat, gyermekeiket és a kulturális kötelékeket hátrahagyva az ismeretlenben keresnek boldogulást.

A film zárójelenetében elhangzó dal Vehnee Saturno énekes és dalszerző Kahit Konting Awa (Even A Little Mercy) című dala. Eredetileg ez a dal a The Flor Contemplacion Story című film betétdala, a története pedig egy Szingapúrban cselédként dolgozó filippínó családanya tragikus sorsáról szól. Yoon Sung-A egy interjújában elmondta, a szereplők is láthatták a filmet, akik büszkék arra, hogy a film rengeteg fesztiválon szerepelt, és széles körben tudta közvetíteni a tengerentúlon dolgozó filippínó házvezetőnők történetét.

A film sokszor díjazott, premierje a Locarno Filmfesztiválon volt, 2019 augusztusában.

Pelczer Dániel
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója