Cím nélkül
2013 végén Michael Glawogger rendező útnak indult Olaszországon és a Balkánon át Nyugat-Afrikába, hogy képet alkosson a világról. Képet, amely „csak akkor alakulhat ki, ha nem ragaszkodunk egy adott témához, ha tartózkodunk az ítélkezéstől, ha csak úgy haladunk. Ha sodródunk céltalanul, amerre a kíváncsiság és a megérzés visz.” Ahelyett, hogy megfogható témák után kutatott volna, Glawogger arra törekedett, hogy magába szívja a környezetét – valami élőt, szabadot akart alkotni. A rendező négy hónappal és tizenkilenc nappal az indulása után akut maláriában halt meg Libériában. Kollégája, egyben a film vágója, Monika Willi filmet készített Glawogger hagyatékából. A határozott vágásokat finomabb szerkesztéssel kombinálva Willi bámulatos, lenyűgöző vizuális élményt nyújtó dokumentumfilmet hozott létre. A Cím nélkül egy nyugtalan film mozgásról és utazásról, az ismeretlenről és az idegenről.
Michael Glawogger Grazban született, tanult a San Francisco-i Művészeti Egyetemen és a Bécsi Filmakadémián. Operatőrasszisztensként kezdte a pályát, később operatőr, forgatókönyvíró és rendező lett. Számos nemzetközileg elismert rövid-, dokumentum- és játékfilmet készített. Utolsó éveiben íróként is bemutatkozott. 2014-ben halt meg a libériai Monroviában, az Untitled című film forgatása közben.
Monika Willi vágó. Dolgozott Michael Glawoggerrel, Michael Hanekével, Barbara Alberttel és Florian Flickerrel. Osztrák filmdíjra jelölték a munkájáért a Whores’ Glory (Glawogger, 2011) című filmért és német filmdíjra a The White Ribbon-ért (Haneke, 2009). Megnyerte az osztrák filmdíjat legjobb vágásért a The Dead and the Living (Barbara Albert, 2012) című filmmel, illetve Filmplus-díjat legjobb játékfilmes vágásért a The White Ribbon-nal, és Barbara Eder Thank You for Bombing (2016) című filmjével.