Több évig követted Kafi felnőtté válását. Hogy élted meg hogy ennyire közel kerülsz valakihez, aki rád bízza, hogy bemutasd a történetét?  
Egy nagyon intenzív filmkészítési folyamat során a kapcsolat, amit kialakítok a főhőssel valahogy az életem részévé válik, ami a film befejezése után is megmarad. Kafival a forgatás során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre több mindent osztott meg velem, ami által barátság szövődött kettőnk között. Nyilván minket a filmkészítés hozott össze, de amit a folyamat során együtt átéltünk, az mindkettőnk életét formálta. Azáltal, hogy megbízott bennem, úgymond beléphettem az ő életébe, megismerhettem és átélhettem a küzdelmeit, örömeit, ami szerintem a dokumentumfilmkészítésben a legizgalmasabb.

Kafi ötletei milyen módon formálták a filmet?
Rengeteget beszéltünk a filmről, bizonyos módon együtt formáltuk a koncepciót. Így a forgatás számára egy olyan lehetőséget adott, aminek segítségével kifejezhette legbelsőbb érzéseit, gondolatait, így vált a film egy vallomássá az édesanyjának, akinek egyszer talán majd meg fogja mutatni. Nagyon tudatosan kezdtünk el dolgozni. Mindig átbeszéltük, hogy engem mi érdekel az ő életéből, mi az amibe ő beenged és mi az amit meg lehet mutatni. Szerettem volna időt hagyni neki, hogy ez a folyamat természetes legyen. Ahogy alakult az élete, úgy szabadult fel a személyisége egyre inkább és lépte át a kulturális tabukat. Ennek volt egy belső ideje, ezt szerettem volna követni és tartani. Ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, azt is megosztotta velem mennyire nehezen megy neki az érzelmek kifejezése.

fotó: Könnyű leckék

Említette is a filmben, hogy erre nevelték.
Szomáliában teljesen más kulturális kódok működnek. Sokáig csak azt láttam, hogy vívódik, de nem mondja el, hogy miért. Hosszú idő volt mire kiderült számomra, hogy a legnagyobb lelkismereti konfliktusa az elszakadás az anyukájától; az utolsó szál elvágása, ami még az otthonhoz köti. Mert minden egyes cselekedete, még a legtriviálisabb helyzetek is, amiket átélt Magyarországon –, hogy nem hordja a hijabot és az uszodában le kell vetkőzni – egy örökös vívódás önmagával. Vajon mit szólna az édesanyja, ha ezt látná? Hogyan adjuk fel az értékeinket és önmagunkat a sikeres asszimilációért? Erre a hajszálvékony érzelmi konfliktusra szerettem volna felfűzni a filmet, mert ez a beilleszkedésnek egy olyan aspektusa, amit a televízió és a média még nem mutatott meg.

A felhőtlen gyerekkorát is szóba hozta, viszont mégis el kellett jönnie, mert Szomáliában az egyetlen lehetősége a házasság lett volna. Szerinted hogy élte meg, hogy egy másik kulturális közegben lett tinédzser, ahol máshogyan alakulnak a női szerepek és ahol egyedül kellett talpra állnia?
Utalásszerűen akartam csak megjeleníteni Kafia szomáliai múltját, azt szerettem volna, hogy a néző az apró mozaikokból rakja össze, vajon mi történhetett vele. Fontos volt, hogy az édesanyja felismerte, hogy Kafia sokkal erősebb és öntörvényűbb lány annál, hogy elviseljen egy olyan sorsot, mint ami neki jutott. Ezért segítette megszökni. Kafi felnőtté válásában – a kulturális tabuk leküzdése mellett –, a nőiség, az első szerelem és a kereszténység felfedezése is fontos lépések voltak. Nekem lenyűgöző volt látni, Kafi mennyire gyorsan és intelligensen alkalmazkodik és dekódol mindent egy új kulturális közegben miközben küzd azért, hogy függetlenné váljon.

Meglepődtél, hogy mennyire támogató a közeg (az iskola, a gyerekotthon), amikben Kafi mozog?
Kafi nagyon okos, érzékeny, ambiciózus lány, aki viszonylag könnyen vette az akadályokat. Hamar megszerették és támogatták őt mindenhol, ezért a film nem is egy típikus beilleszkedés történet. Amikor először beléptem a gyerekotthonba, rögtön látható volt, mekkora a kontraszt közte és a többi bentlakó között, hiszen ő szigorú muszlim neveltetésből érkezett. Fontosnak tartottam megmutatni, hogy akármilyenek is a körülmények, ő küzd, még akkor is tanul, amikor körülötte teljes a káosz.

fotó: Könnyű leckék

Érte őt hátrányos megkülönböztetés? Vagy nem akartad, hogy ezek a konflikusok helyet kapjanak a filmben?
Bizonyára neki is voltak rossz tapasztalatai, de a forgatások alatt nem kerültünk ilyen helyzetbe. A politikától függetlenül, nyilván minden ember egyéni döntésén múlik, hogyan viszonyul valakihez, aki ide érkezik. Persze Kafi személyisége is elbűvölte a körülötte lévőket, ezért sokan segítették őt. Próbáltam inkább utalásszerűen beszélni ezekről a helyzetekről. A gyerekotthoni közeg, az iskolai követelmények, Kafi hirtelen kiköltöztetése azért árulkodnak a rendszer anomáliáiról és arról, hogy milyen egy integrációs program itthon. Nekem az volt a fő célom, hogy megmutassak egy egyéni történetet, hogy a menekülteknek arcot adjak, és ne csak egybefüggő masszaként beszéljünk, gondolkodjunk róluk.

Kafi szubjektív nézőpontja a képi világban is visszaköszön. Natasha Pavlovskaya operatőrrel milyen alapvetéseket fektetettek le?
Egy intimebb dokumentumfilmben az operatőr mindig egyenlő alkotótárs, így együtt alakítottuk ki a vizuális koncepciót. Tudtuk, hogy Kafi belső monológjaira fogjuk építeni a film narratív szerkezetét, ezért az volt a célunk, hogy Kafi gondolatait hallva, elvontabb, poétikusabb képeket komponáljunk, hogy a néző tudjon figyelni a szövegre, hogy tudjon szárnyalni a képzeletünk a filmet nézve és minél szubjektívabb legyen a kamera nézőpontja. Ezt ellensúlyoztuk dokumentaristább jelenetekkel. Például amikor valami akció történt vagy amikor Kafi környezetét akartuk megmutatni, érzékeltetve azt, hogy ebben a közegben egy kicsit mindig idegen maradt.

Zurbó Dorottya rendező, Kafia, és Ugrin Julianna producer (fotó: Könnyű leckék)

Könnyebbséget jelentett, hogy a belső monológokat a saját nyelvén mondhatta el?
Amikor más kultúrából érkező emberekkel forgatok, mindig az anyanyelvükön készítek interjút velük, mert a szereplők így tudják a legőszintébben kifejezni magukat. Az angol mindig kicsit felszínes marad. A film ugyan a magyartanulásáról is szól és sokat beszélgettünk Kafival magyarul, de a szomáli nyelv hozzáadott egy kulturális többletet a történethez. Legfőképp pedig azért szomáliaiul hangzik el a belső monológ a filmben, mert Kafi az édesanyjához beszél a narrációban.

Bartal Dóra

A film szerepel a 15. VERZIÓ Magyar Panoráma programjában. Hazai forgalmazója az ELF Pictures.