Az osztrák származású filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr főképp dokumentumfilmjeiről volt ismert, de készített fikciós filmeket is, például a Kill Daddy Good Night (2009) címűt. Első sikerét a Megacities (1998) című dokumentumfilmmel érte el. Visszatérő témája volt bemutatni a dolgozó embereket a világ minden tájáról, akik gyakran borzasztó körülmények között élnek. Különösen izgatták a nehéz emberi sorsok, melyeket teljes valójukban próbált megmutatni. A New York Times kritikusa szerint amikor ezeket a rendkívül intim képeket nézzük, akaratlanul bűntudatunk támad, mert tetszést váltanak ki belőlünk. 

Glawogger előszeretettel dolgozott valódi filmalapanyagra a digitális helyett, így alkotta meg a Munkáshalál (Workingman’s Death) című filmjének képi világát is. Képi érzékenységének, egyediségének fontos forrása kísérleti filmes múltja és érdeklődése: a San Francisco Art Institute-ban kísérleti filmeket készített, csodálója volt Stan Brakhage és Peter Kubelka érzéki színekben és vizuális kísérletezésben gazdag munkásságának.

fotó: Cím nélkül

Rendezőként filmjeiben mindig próbált objektív maradni, az emberi sorsok kommentár és ítéletalkotás nélküli bemutatására törekedett. A munkamódszere sokban hasonlít az antropológusokéhoz: megfigyeli az embereket a világ minden táján különféle helyzetekben, nem avatkozik be, nem alkot ítéleteket. Ahogy azonban az antropológusok sem tudnak teljesen kívül helyezkedni megfigyelés közben, így nyilván a kamera jelenléte is hatással van a lefilmezett alanyokra. 

Ez a szemléletmód jellemzi a Cím nélkült is, valamint korábban említett témái, és képi stílusa ebben a projektjében is felfedezhetőek. A Balkánon, Olaszországban, Északnyugat- és Nyugat-Afrikában figyelhetünk meg az adott tájra jellemzően dolgozó embereket, miközben a rendező gondolatait Fiona Shaw narrálásában hallhatjuk. 

Bár a képeire jellemző objektivitás ezúttal is jelen van, a narráció személyesebbé teszi a kifejezésmódot. Maga a projekt is rendkívül személyes: Glawogger régi álmát látjuk beteljesedni, amint elvisz minket magával egy kontinenseket átívelő utazásra. Monika Willi a rendező szellemét, érzékenységét szeretné bemutatni a képek és írások segítségével, ettől lesz ez a film más, mint a megelőzőek. A vágó személyes viszonyulásából adódóan, a rendező és munkássága iránti hódolatának eredményeképpen a film elválik a korábbi filmek megszokott objektív látásmódjától. 

fotó: Cím nélkül

A filmet az a szándék szülte, hogy beteljesítse a rendező utolsó álmát, és tisztelettel adózzon munkássága előtt. A Cím nélkül méltó emléket állít Glawogger egyedi látásmódjának és annak a nem csüggedő kíváncsiságnak, melyet filmjeiben a világ tájai és emberei iránt tanúsított. Az ő utolsó utazása arra buzdítja nézőit, hogy mindig legyenek nyitottak az új kultúrák és távoli tájak megismerésére. 

Győrbíró Réka
az ELTE BTK Filmtudomány Tanszék hallgatója