A futurisztikusnak hitt képről pedig lehull a lepel, és csak a rideg valóságot találjuk. A film a fejlődő kínai társadalmon keresztül mutatja meg ezt a bizarr fantáziavilágnak tűnő realitást különböző vizuális eszközökkel.

Az emberek a kilátástalan jövő és a magány elől menekülnek a virtuális valóságba, amely lassan átveszi a valódi világ helyét. „Az internet nem teremt új vágyakat, hanem új lehetőségeket kínál fel arra, hogy kiéljük azokat.” – mondja Wu. Ha társaságra vágynak, inkább chatszobákhoz csatlakoznak ahelyett, hogy emberekkel beszélnének, és ez megadja nekik az illúziót, hogy nincsenek egyedül. Csupán egy kamerára, egy mikrofonra és egy számítógépre van szükség ahhoz, hogy valaki elkezdjen streamelni, azaz élőben közvetíteni. Ez a virágzó iparág évente 433 millió embert szegez a képernyője elé Kínában, és közel 4,4 milliárd dollár bevételt hozott 2018-ban. Míg nyugaton a videójátékokon van a hangsúly a közvetítéseknél, addig Kínában az olyan tartalmak a népszerűek, mint az éneklés vagy a táncolás. Ami ártatlan szórakozásként indult, mára komoly üzletté vált. Megjelentek a fizető nézők, akik akár az egész havi fizetésüket is elköltik arra, hogy virtuális ajándékokat vegyenek a streamelő hostnak, mindezt egy kis figyelemért és csodálatért cserébe. Mindennek pedig platformot ad a YY, Kína vezető streaming szolgáltatója. A film az évente megrendezett verseny körül forog, ahol különböző streamerek mérettetik meg népszerűségüket.

Ezt a virtuális világot Hao Wu rendező Eric Jordan számítógépes grafikussal együttműködve vitte vászonra. A film nagy részét azok a digitális képek teszik ki, amelyek a chatszobák képzeletbeli terét teremtik meg. A kép rendkívül zsúfolt, mintha az online világ sűrűjében lennénk. Ezzel a 3D-s animációval a néző könnyebben megérti és átlátja ezt a kaotikus világot. 

A rendező olyan Black Mirror-valóságként emlegeti a filmjét, amelyben két népszerű streamer host történetén keresztül ismerjük meg közelebbről az ember és a technológia kapcsolatát. A főszereplők Shen Man, egy 21 éves lány, aki énekléssel és kérdések megválaszolásával teremt magának rajongói bázist, és a 25 éves Da Li, aki megtestesíti a diaosi vágyát, azaz a jövőkép nélküli, reményvesztett fiatal férfiak álmát. Bár a film narrációja bensőséges, nyers és őszinte, az élő közvetítésekről ez nem mondható el. A hostok minden alkalommal álarcot öltenek, és megpróbálják a tökéletes énjüket játszani a nézők előtt. Azonban minél tovább próbálják ezt az álcát fenntartani, annál világosabbá válik számunkra, hogy mindez csak illúzió. Ebben a bizonytalan helyzetben amilyen gyorsan jön a siker, olyan hamar el is múlik. 

A tradicionális kínai társadalomban rendkívül fontos a család szerepe, a pénz mint státuszszimbólum és a büszkeség. Ezeknek az értékeknek próbálnak megfelelni a szereplők is, azonban a fiataloknak már nem csak a saját környezetük, hanem az online világ elvárásaival is számolniuk kell. Shen Manre hatalmas nyomás nehezedik, hiszen nem csak a családját kell eltartania, de folyamatosan vizslató tekintetek kereszttüzében kell ezt megtennie, miközben állandó kritizálásnak és zaklatásnak van kitéve. Végigkövetjük, ahogyan ez a teher lassan felemészti, és minél népszerűbb lesz a csatornáján, annál elszigeteltebbé válik a való életben. Da Li azt nyújtja a nézői számára, amire a legjobban vágynak: a reményt, hogy egy nap ők is kitörhetnek szegényes életkörülményeikből, és gazdagok lehetnek. „A való életben talán rengeteg dologba nincsen beleszólásunk, azonban az online világban bármi lehetséges.” – ez az a gondolat, ami hajtja őket. Példaképként tekintenek Da Lire, és ő kétségbeesetten próbálja bizonyítani sikerét nemcsak nekik, de szülőfalujának is. Azonban bármennyire igyekszik, a film érezteti, hogy bukásra van ítélve.

A rohamosan változó trendekkel nem lehet lépést tartani, és ezzel a legtöbben tisztában is vannak. A nagy piac miatt szabadúszóként nincs esélyük boldogulni a streamereknek, azonban annak is megvannak a veszélyei, ha szerződnek egy nagyobb ügynökséghez. Ez egy olyan rendszer, ahol a streamelők szórakoztatnak, a nézők szórakoznak, a gazdagok iszonyú mennyiségű pénzt költenek el rájuk, de valójában ez nem változtat azon, hogy mindannyian elkeseredetten magányosak. „Mindketten [Shen Man és Da Li is] vesztesek. Csak a platform a nyertes.” – hangzik el a kulcsmondat a filmben.   

A vágy népköztársaságát akár figyelmeztetésként is felfoghatjuk, mivel olyan világot mutat be, ahol a felszínes, múlékony és boldognak tűnő pillanatokat üldözzük, miközben  a rideg valóságot, ahol olyan nehéz érvényesülni. Könnyebb figyelmen kívül hagyni a problémáinkat, és elmenekülni ebbe a biztonságos buborékba, ahol nem kell szembesülnünk a saját kudarcainkkal. Azonban hiába nyújt menedéket számunkra ez az online vágytér, egyértelműen látszik, hogy csapda, amelyből nincs kiút. Vajon ilyen jövőt akarunk magunknak? 

Li Xi Sziszi

Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója

A vágy népköztársasága (People's Republic of Desire, Hao Wu, 2018)