Mikala Krogh filmje az Ekstra Bladet bulvárlap szerkesztőségének életébe nyújt betekintést. Krogh neve ismert a dán filmszakmában, számos dokumentumfilmet rendezett már. Sosem félt társadalmi problémákkal foglalkozni: filmje, az A Normal Life (2012) egy súlyosan rákos kislány édesanyjáról és nehézségeiről szól, míg a My Grandfather’s Murderer (2004) egy erőteljes szembesítés, ahol a film főszereplője a nagyapját megölő SS tiszttel találkozik. Mint minden filmjét, A szerkesztőséget is objektív, ugyanakkor bensőséges hangvétel jellemzi. 
Egy éven keresztül követjük Poul Madsen főszerkesztő próbálkozásait a lap újraélesztésére. Bár a legnagyobb bulvárlap Dániában, nyomtatott verziójának eladásai évek óta folyamatosan csökkennek. Kevesebb, mint 10 év alatt a lap eladási mutatói 110 000-ről 46 000-re estek vissza. Az újságírók hűek a laphoz, bár a dokumentumfilm nem igazán foglalkozik a személyzet változásával, kivéve ha az a pénzügyi válsághoz köthető. Poul szerint jobbnak kell lenniük a tartalmuk becsomagolásában, hogy fizetésre bírják az embereket.

Az elmúlt körülbelül 10 évben elképesztően visszaesett a nyomtatott sajtó iránti kereslet, és ezzel párhuzamosan nőtt az online tartalmak iránti igény. Mégsem teljesen halott a nyomtatott sajtó, és sokak szerint soha nem is lesz az. Azok az olvasók, akik továbbra is vásárolnak nyomtatott újságot, lojálisak maradnak választott lapjukhoz. Sokan saját identitásuk részeként tekintenek ezekre a lapokra, hiszen azok határozzák meg és befolyásolják gazdasági, politikai, szociális és kulturális nézeteiket. Vannak lapok, amelyek napilapból hetilappá alakultak, hogy költségeiken csökkentsenek, míg más lapok különböző online előfizetői csomagokkal álltak elő. Egy újság tekintetében alapvetően ritkán beszélhetünk profitról, csak a legnagyobb lapok képesek nyereséget termelni, azonban az Ekstra Bladetet komoly pénzügyi válság fenyegeti, amin minél hamarabb változtatniuk kell. A filmben nagy figyelmet kap az EKSTRA, a lap új freemium online platformja, melyet születésétől kezdve követhetünk. Madsenék semmit nem bíztak a véletlenre, és a sikeres digitális átállás érdekében a know-howt, azaz a szakértelmet az egyik legnagyobb amerikai weboldaltól, a Huffington Posttól vették kölcsön.

Bár a film cselekménye az újság pénzügyi helyzetét és digitalizációját helyezi előtérbe, nem mellékesen több etikai kérdés is felmerül, összefüggésben a válsággal. Mint bulvárlap és mint újságírók, meddig mehetnek el? Létezik-e az a bizonyos határvonal? Egy ponton megismerünk egy tragikus történetet: egy kisgyermek kizuhant lakásuk második emeleti ablakából, és meghalt. A helyszínre érve riportot próbálnak készíteni. Mégis, mit lehet ilyenkor mondani, kérdezni? Válaszok nélkül maradunk, és azt hiszem, az egyetlen őszinte megközelítés a gyakornoké: „Hogy a fenébe álljak ehhez anélkül, hogy egy rideg gazembernek tűnnék?”. Az Ekstra Bladet valahol a mezsgyén egyensúlyoz: más, akár magyarországi bulvárlapokhoz viszonyítva sokat foglalkoznak politikai és gazdasági témákkal, de vajon belefér a hatóságok munkájának akadályoztatása? Egyedüli lapként avatkoznak be egy szomáliai emberrablási ügybe, és ez végzetes következményekkel is járhat. Az Ekstra Bladet kampányt indít a két túsz, Eddy és Soren hazahozataláért – kifeszítenek egy molinót a szerkesztőségi épületre, minden nap frissítve a napok számát, amióta fogságban szenvednek. Figyelembe kell-e venni a foglyok családjainak álláspontját, vagy megéri kockáztatni a nagyobb eladási számot egy szaftos főcímmel? Ahogy Poul fogalmaz: „Nem a mi dolgunk a külpolitikai problémák megválaszolása, se az afrikai tárgyalások. A mi dolgunk, hogy felfedjük az igazságot.”

fotó: A szerkesztőség - Szigorúan bizalmas

Poul Madsen, az újság főszerkesztője az egyetlen szereplő, akinek életét ugyan minimálisan, de a szerkesztőségen kívül is láthatjuk, amint az eseményekre reflektál. Madsen a film során egyetlen dolgot bán meg – a túszokkal készített interjút. Saját szavaival fogalmazva, ha még egyszer lenne esélye túszokkal interjúzni, nem tenné, mivel az degradáló rájuk nézve.
A szerkesztőség egy újság egy évén keresztül mutatja be a digitalizáció következtében rájuk váró kihívásokat. Hogyan maradjunk nyereségesek, és közben hogyan ne veszítsük el a nagyrészt nyomtatott sajtót fogyasztó idősebb olvasókat? A film hitelessége és közelsége miatt könnyű beleélni magunkat az újságírók helyzetébe, akik szakmájuk jövőjéért és túlélésükért harcolnak. 

Juhász Dávid
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója