A Frontvonalban (We Hold the Line) című dokumentumfilm a filippínó demokrácia hanyatlását mutatja be, és egy maroknyi elkötelezett újságíró kitartó fellépését e folyamat ellen. 

Az ország 300 évig spanyol, majd 40 évig amerikai gyarmatként létezett, 1946 óta független. Az 1960-as, 1970-es évek gazdasági fejlődése ugyan kiemelkedő volt a térségben, az akkori elnök – Ferdinand Marcos – hatalmának megtartása érdekében rendeleti kormányzást vezetett be 1972-ben, amit korrupció, politikai elnyomás jellemzett. Az 1986-os választás eredményeit elcsalták, amire a nép országszerte tüntetésekkel, tiltakozással reagált, Marcosnak végül menekülnie kellett. A Fülöp-szigetek a csőd szélén állt, a kommunista felkelések és a muszlim szeparatista mozgalmak sem segítettek a helyzeten, innentől kezdve egy elnöknek sem sikerült hosszútávon elnyerni a nép bizalmát.

Duterte elnök és Maria Ressa (Fotó: Frontvonalban)

2016-ban választották meg Rodrigo Dutertét a Fülöp-szigetek elnökének. Duterte Davao polgármestereként már korábban felkeltette nemzetközi emberi jogi szervezetek figyelmét, hiszen nyíltan támogatta a bíróságon kívüli kivégzéseket mint a bűnözés visszaszorításának szerinte leghatékonyabb módszerét. Duterte kampánya során nem rejtette véka alá, hogy hogyan képzeli el az ország irányítását. „Itt diktatúra lesz, aminek a rendőrség és a hadsereg lesz a gerince.” – hangzik el szájából a film elején. Vele szemben a kamerák és Maria Ressa újságíró. A megválasztás évében járunk, amikor Ressa harminc év után másodszor interjúvolja meg a leendő elnököt. A dokumentumfilm három évvel a beszélgetés után forgott, a stáb egy évet töltött a Fülöp-szigeteken, hogy a lehető legőszintébb képet mutassa, és a lehető legtöbb nézőpontot tudja megszólaltatni. Duterte és Ressa két meglehetősen erős karakter, határozottak, céltudatosak és nem ismernek félelmet – csak éppen más elvek vezérlik őket.

Duterte legnagyobb port kavaró bejelentése brutális drogpolitikáját hirdette. Megválasztásának napján így kezdte elnökségét: „Ne drogozzatok, mert meg foglak ölni.” Minden totalitárius hatalomnak szüksége van egy bűnbakra, így történhetett, hogy az elnök közvetlen utasítására 2018-ig kb. 25-30 000 embert gyilkoltak meg. Ez alatt az időszak alatt több, mint egy tucat gyereket öltek meg véletlenül, akiket az elnök járulékos veszteségnek nevezett. 

Ressa több évig dolgozott a CNN tudósítójaként, mielőtt 2012-ben megalapította a Rappler nevű online újságot. 2018-ban a Time magazin az év emberének választotta, és ezen kívül számos nemzetközi elismerésben részesült. Csapatával együtt fáradhatatlanul próbálnak megmaradni a demokrácia őrzőkutyáinak, miközben elmondása szerint ezer vágással próbálják őket kivéreztetni. 

Maria Ressa a Time magazin címlapján 2018-ban (Fotó: Frontvonalban) 

A Rappler újságíróinak ellehetetlenítésére számtalan fegyvert vet be a hatalom. Kitiltják őket a kormány sajtótájékoztatóiról, különböző indokokkal őrizetbe veszik őket, jogi úton próbálnak rajtuk fogást találni. És van még egy nagyon fontos fegyver a kezükben, ami a 21. században mindenki számára ismerős veszély lehet, ez pedig a közösségi média. Ressa elmondása szerint naponta több száz gyűlölködő üzenetet kapnak a Facebookon. Láthatjuk a filmben, hogy a kormányhatalom elvakult hívei egy ponton be is jutnak a szerkesztőségbe, ahonnan élőben közvetítik, ahogy gyalázzák az ott dolgozókat. Elgondolkodtató, hogy mi válthat ki ekkora indulatokat egy független, objektív médiummal szemben. Duterte nemes egyszerűséggel szemétnek nevezi a sajtó képviselőit, külföldi befolyást emleget, és hamis híreket.  A fake news vádjával való dobálózás általában azokra a populista vezetőkre, csoportokra jellemző, akik saját maguk ferdítik el a valóságot, vezetik félre követőiket. Akiknek érdekében áll relatívvá tenni a tényeket, hiszen így a tények közvetítői elveszítik hitelességüket, az embereket pedig sokkal könnyebb irányítani. 

A Rappler szerkesztősége (Fotó: Frontvonalban)

A film nem próbál meg finomítani a valóságon. Láthatjuk az utcán heverő holttesteket, hallhatjuk a 18 éves Ryan történetét, akinek szeme láttára lőtték le a barátait, és gyermekét váró barátnőjét. A gyilkológépezet működtetői is megszólalnak, megtudhatjuk az árfolyamokat is, egy „normális emberért” csak 100, egy dealerért akár 400 dollár is jár. Ezek a jelenetek teszik igazán vérfagyasztóvá és emlékezetessé a dokumentumfilmet, ami az ijesztő valóság bemutatása mellett is inkább a pozitívumokra koncentrál. Egy rendkívül inspiráló személyiségre, és csapatára, akik felvilágosítanak, küzdenek akár saját egzisztenciájuk, személyes biztonságuk kockáztatásával is. 

Rendőrök Manila utcáin (Fotó: Frontvonalban)

Marc Wiese rendező több, mint huszonöt éve rendez dokumentumfilmeket, a Frontvonalban 2020-ban elnyerte a CPH:DOX nemzetközi dokumentumfilm fesztivál F:ACT díját.

Sándor Panka
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója