Ahogy a munka világa mélyreható változásokon megy keresztül, óhatatlanul szembe kell néznünk néhány alapvető kérdéssel a társadalomban betöltött szerepét illetően. Vajon abban a formájában, ahogy ma ismerjük, megfelel-e társadalmi, pszichológiai és spirituális szükségleteinknek? Milyen hatással van a munkára a kultúra, amelyben élünk? Vajon értékeljük-e a munka minden formáját? Tényleg olyan fontos, hogy folyamatosan dolgozzunk? Milyen lesz majd a munka a jövőben, figyelembe véve a technológia folyamatos fejlődését, bolygónk változását vagy a globalizált világot jellemző migrációt? A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az ENSZ munkával foglalkozó szervezete, 2019-ben ünnepli fennállásának századik évfordulóját. A szervezet centenáriuma kapcsán globális vitát indított ezekről a kérdésekről. Az ILO most a Verzióval együttműködésben arra invitál, hogy az Életünk a munka filmszekció emberi történetein keresztül gondolkodjunk együtt a munka szerepéről.

Az ILO és a Verzió közös programja gazdag és színes összeállítás. Egy olyan föld körüli utazásra hív, melynek során bepillantást nyerhetünk a munkakörülményekbe egy ukrán szénbányában, egy indonéz kéngyárban vagy egy pakisztáni kikötőben (Munkáshalál); tanúi lehetünk a legnagyobb orosz autógyár átszervezésének (Az orosz állás); és megtudhatjuk, milyen következményei lehetnek, ha súlyosan mérgező anyagokkal kell dolgozni egy kínai elektronikai gyárban, hogy kiszolgálják a világpiac igényeit (Szembesítés). Megfigyelhetjük, miként élik mindennapjaikat a Katarban futballstadionokon dolgozó építőmunkások (Munkáskupa). A munkakörülmények, a dolgozók jogai és a jövőbeli kilátások nem csak távoli országok lakóit foglalkoztatják. Csehországban egy elszánt újságíró jelentkezik a legrosszabbul fizetett állásokra. Kórházi mosodában, baromfifeldolgozó-üzemben, szupermarketben, borotvapengegyárban és egy hulladékválogatóban dolgozik, hogy elénk tárja, milyen is a munka ezeken a helyeken. Első kézből szerzett tapasztalatait a Végkimerülésig című filmjében ismerhetjük meg. Végül foglalkozunk a modern kori rabszolgaság különösen súlyos kérdésével is: az Egy nő fogságban című film egy Magyarországon háztartási rabszolgaként tíz éven át fogva tartott nő történetét mutatja be. A filmrendező jelenlétéből erőt merítve a főszereplő úgy dönt, megszökik és újra szabad emberként él. A film nem csupán a főhős sebezhetőségét mutatja be, hanem azt is, milyen hatása lehet a dokumentumfilmezésnek. Hatása jelentkezhet személyes szinten, de akár jóval nagyobb léptékben is, hiszen vitákat és változásokat generálhat.

Ezek a magukkal ragadó történetek túlmutatnak hétköznapi tapasztalatainkon. Lehet, hogy a miénktől gyökeresen eltérő élményekről szólnak, rajtuk keresztül mégis többet tudhatunk meg önmagunkról is. A globális problémák sokszor absztraktnak és távolinak tűnnek, ezek a dokumentumfilmek azonban emberi arcot adnak nekik. Empátiánk segítségével hidakat építhetünk, és talán jobban megérthetjük saját valóságunkat, melynek oly fontos része a munka.

A dokumentumfilmek hatása még nagyobb lehet, ha eszmecserék követik őket. Beszélgessen barátai, családja, kollégái vagy diáktársai körében arról, hogy mit is jelent Önöknek a munka!

Markus Pilgrim, Igazgató
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), Közép- és Kelet-európai Regionális Iroda