English

A bűn algoritmusa

Fekete kód

Nicholas de Pencier rendezői munkásságának egyik legelismertebb darabja a Four Wings and a Prayer című, a pompás királylepke vándorútjáról szóló egészestés dokumentumfilm, mely elnyerte a Pariscience fesztivál nagydíját, a Banff Rockie díjat a legjobb vadvilágról és természetrajzról szóló műsorért, a Jules Verne Nature Award-ot, Gemini-díjra jelölték a legjobb tudományos és ismeretterjesztő dokumentumfilm, a legjobb operatőri munka és a legjobb rendezés kategóriákban, tovább Emmy-jelölést kapott a PBS csatorna NOVA című televíziós programjában sugárzott változatáért. 2004-ben de Penciert Gemini-díjra jelölték a legjobb rendezés kategóriájában Streetcar című performanszfilmjéért, a film főszereplője, Peter Chin pedig elnyerte a legjobb előadás díját. A filmet Banff Rockie díjra is jelölték.

Találkozunk Csecsenföldön

Alexander Kvatashidze 1977. január 28-án született Grúziában, Tbilisziben. 1996-ban diplomázott a Művészeti Főiskolán szobrászként. 2001-ben elvégezte a Tbiliszi Állami Egyetem bölcsészettudományi alapképzését. 2001-2005 között a Rustavi 2 TV-nél dolgozott mint operatőr és vágó. 2005-2006-ban San Joséban tanult a Kaliforniai Állami Egyetem filmtanszékén. 2006-2007-ben a Monitor Studio producereként dolgozott. 2008 óta Alexander rendezőként, operatőrként és producerként dolgozik különböző projekteken, főként dokumentumfilmeken. 2009-ben megalapított a Lokokina Studio filmgyártó vállalatot.

Selected filmography: 
2016 Találkozunk Csecsenföldön (See You in Chechnya) dokumentumfilm
2006 Goodbye (rövidfilm)
2005 August (rövidfilm)
2003 Pilot (dokumentumfilm)

Jackson

Maisie Crow díjnyertes fotóriporterként kezdte pályafutását, később fordult a filmgyártás felé. 2014-ben a The Last Clinic című rövidfilmje jelölést kapott a Hír-és dokumentumműsorok Emmy díj kategóriában, a PDN InMotion pedig felvette a 20 művészt tartalmazó Emerging Artists to Watch in Film and Video listájába. 2012-ben egy multimédiás project-el jelentkezett, a Half Lives: The Chernobyl Workers Now címmel, amelyet az Overseas Press Club díjjal jutalmazott. 2010-ben A Life Alone című rövidfilmjét a Hír-és dokumentumműsorok Emmy-re kapott nevezést. A Columbia University Graduate School of Journalism és a CUNY Graduate School of Journalism doktori képzést nyújtó egyetemein tanított, mint adjunktus. Jelenleg az MTV True Life című sorozatán dolgozik, mint operatőr.

A kamera mögött

Kirsten Johnson 1989 óta foglalkozik behatóan az emberi jogi kérdésekkel és a vizuális kreativitással egyaránt, mint dokumentumfilm operatőr és rendező. Több mint negyven darab egész estés dokumentumfilmnek az elsődleges operatőre, és számtalan másiknak a segéd operatőre. A The Above című dokumentumfilm rendezését a New York-i Filmfesztiválon mutatták be, a The Intercept's Field of Vision részeként, amelyet Laura Poitras vezetett. A Laura Poitras-val való szoros együttműködése Kirsten Johnson-nak azonban nem csak egy mesterműhöz köthető. Az Oscar-díjas Citizenfour rendezésénél Poitras Johnson-t kérte fel egyik operatőrének illetve a Julien Assange-on alapuló, idén megjelenő Risk című film is közös munkájuk eredménye. Poitras vizuális kiállításában is felhasználta Johnson film felvételeit a Whitney Múzeum 2016-os tavaszi külön show-ján, a 2012-es The Oath című filmért kapott Sundance Cinematography díjat pedig testvériesen megosztották egymással.
Szintén hosszútávú kollaboráció köti Kirsten Johnson-t Amy Ziering-hez és Kirby Dick-hez, amelynek gyümölcse lett az Oscar-díjas The Invisible War, az Outrage, This Film is Not Yet Rated és a Derrida. A 2004-es Katy Chevigny-vel közösen készített, a Sundance fesztiválon bemutatott filmjét, a Deadline-t a NBC főműsoridőben vetítette le, és megnyerte a Thurgood Marshall-díjat.
Első dokumentumfilmje az Innocent Until Proven Guilty címet kapta, amely a Berlini Filmfesztiválon mutatkozott be, majd az HBO műsorán futott. Operatőrként ezen felül részt vett a Fahrenheit 9/11, az Oscar-díjjal jelölt Sandy McLeod rövidfilm az Asylum, az Emmy-díjas Ladies First, a We Came to Testify, a Tribeca nyertes Pray the Devil Back to Hell elkészítésében is. Számtalan a Sundance-en debütáló dokumentumfilmen is dolgozott, többek között A Place at a table-n és az American Standoff-on.
A Cameraperson a harmadik egész estés dokumentumfilmje, amit rendezőként jegyezhet. Korai filmes tapasztalatait a Djibril Diop Mambety-el és Ousmane Sembene-el közös filmes munkák formálták Nyugat-Afrikában, amely később arra ösztönözte, hogy pályázzon a Francia Nemzeti Film Iskolához (La Femis), ahol sikeresen elkezdte filmművészeti tanulmányait.
Karrierjét Oscar díjak és jelölések kísérik, jelentős filmfesztiválok közönség díjai, és világszerte tíz milliós nézettség. A NYU Graduate Journalism Department-ban a Visual Thinking kurzuson találkozhatunk Johnson-al, mint óra adó, illetve a New York-i School of Visual Arts-on vezet operatőri kurzusokat.  Gyakran szervez workshop-okat fiatal operatőrök és dokumentumfilmesek részére az Arab Művészeti és Kulturális Alapprogram égisze alatt Egyiptomban, Szíriában, Libanonban és Szaúd-Arábiában.

Vándorbatyu

Adrian Oeser Frankfurtban élő újságíró és filmes. Televíziós újságírást tanul a Baden-Württembergi Filmakadémián 2015 óta. Az elmúlt években dokumentumfilmeket készített, mint például a "With heads held high. Living and surviving in kibbutz Ma'abarot" (www.docview.org), illetve az "An exception" (www.eine-ausnahme.de) című cross-media projekt. Oeser felismeri az alulreprezentált nézőpontok közbeszédbe való emelésének fontosságát, egyaránt hangsúlyt helyezve a politikai dimenzióra és az emberi tapasztalások ambivalenciájára. Szeret történeteket hallgatni, saját filmjeit pedig az interjúalanyai által képviselt perspektíva megnyilvánulási formájának látja.

Aislado

Jo Müller Essenben született és nőtt fel, 2011-ben végzett a Gymnasium Essen-Werden-ben.  Korai tapasztalatait a vizuális médiában szakmai gyakorlatokon keresztül gyűjtötte össze elsőként egy fotográfiai stúdióban, majd egy tv-produkciós cégnél. 2012-ben a GIZ-nek dolgozott, mint szociális munkával foglalkozó önkéntes, amelynek részeként a Dominikai Köztársaságban élhetett és dolgozhatott. Visszatérve Németországba elkezdte a filmművészeti tanulmányait az IFS Internationale Filmchule Köln-ön. Itt szerzett diplomat 2016-ban Visual Arts szakterületen. Első rövidfilmjei a Sockenwäsche (2014, 5 ') és az Update Required (2016, 3') animációs filmek, amelyek megnyitották a kaput előtte forgatókönyvíróként és rendezőként. Első teljes játékidős dokumentumfilmjét, az Aislado-t (82 ') 2016-ban készíti el, egy három hónapig tartó filmezés gyümölcseként a Dominikai Köztársaságban. 2016 szeptemberétől a Bildundtonfabrik-ban dolgozik Köln városában.

Zoltan M. Geller 1991-ben született a szerbiai Sombor településén, de a gyönyörű tájakban bővelkedő dél-németországi régiókban nevelkedett. Gimnáziumi érettségije után egy hat hónapos önkéntes munkát vállalt el mozgássérült gyerekek számára készült iskolában. A Münich székhelyű filmprodukciós cégnél eltöltött kamera asszisztensi gyakornoki munkája után elvállalt egy gyakornoki programot a filmszerkesztési osztályon, ahol felfedezte elköteleződését a filmszerkesztés felé. 2012-ben úgy döntött, hogy jelentkezik az Editing Picture And Sound tanulmányi programra, 2016-ban megszerezte alapszakos diplomáját.  2016 óta, mint szabadúszó filmszerkesztő dolgozik és a német filmszerkesztők szövetségének a tagja, a BFS-nek.

Kisvárosi cowboyok

Paweł Ziemilski 1981-ben szerezte diplomáját a Łódź-I Nemzeti Filmiskolában és a Wajda Filmiskolában Varsóban. Az általa készült fikciós és rövidiflmek egyaránt széles népszerűségnek örvendenek, számtalan díjat zsebeltek be és felkeltették a publikum figyelmét világszerte. A Rogalik című dokumentumfilmje IDFA jelölést kapott 2012-ben, illetve bemutatták és díjakat nyert többek között a Zágrábi Dox-on, az Alcine Filmfesztiválon (első díj), fesztiválokon Oberhausen-ben, Beijing-ben, Bukarestben, Krakkóban. A rendezés mellett Paweł Ziemilski workshop-okat szervez problémás fiatalok részére és társadalmi érdekeltségű animációs projekteknek is a tagja.

Hosszútávfutók

Daniel Andreas Sager Berlinben született 1985-ben, és Moszkvában nőtt fel. Szociálantropológiát és filozófiát tanult a Lipcsei Egyetemen, melyet rendezői tanulmányok követtek Baden-Württembergben. Ösztöndíjjal egy évig az UCINE filmes iskolában, Buenos Airesben tanult, részt vett továbbá a Docu-Village forgatókönyvírói mesterkurzuson a Haifa Filmfesztiválon Izraelben, a Baden-Württembergi Filmakadémia ösztöndíjával. Diplomunkája, a The Long Distance című film NOFEAR! Díjat kapott 2015-ben. Jelenleg a Babelsberg Konrad Wolf filmes egyetem PhD hallgatója, és Nipkow-ösztöndíjas. Szerkesztőként és íróként dolgozik a ze.tt (zeit online) számára, valamint szabadúszó íróként, rendezőként, újságíróként és operatőrként tevékenykedik. Berlinben él.

Álombirodalom

David Borenstein amerikai rendező jelenleg Koppenhágában él. Rendezett filmet az ARTE, az Al Jazeera English, a Horisonts és a NY Times számára, és továbbiak vannak készülőben. A Sundance által finanszírozott film, a “The Hand that Feeds” producere és operatőre volt, mely közönségdíjas lett a Full Frame Filmfesztiválon. Kína-kutatóként antropológiából doktorált a City University of New York-on. China Dreamland című fimjén Fulbright-ösztöndíjasként kezdett el dolgozni, mialatt urbanizációt és ingatlanspekulációt tanult Kínában. Folyékonyan beszéli a mandarin nyelvet.

Pages

Subscribe to English