angol

Van még valaki rajtam kívül?

Ella Glendining író és rendező, fogyatékkal élők történeteinek hiteles elmesélése mellett kötelezte el magát. A Film4, a BFI, az Arts Council England, a Screen South és a National Paralympic Heritage Trust támogatásával rövidfilmeket ír és rendez. A 2020-as Screen International „A holnap csillagai” közé választotta. Jelenleg a Curiosities of Fools című játékfilmen dolgozik a BFI megbízásából.

Rap és rénszarvas

Petteri Saario finn dokumentumfilmrendező és operatőr, akinek specialitása az eltűnőben levő természeti és kulturális értékek dokumentálása, ember és természet viszonyának vizsgálata. Saját független filmes vállalata van DocArt néven. Filmjeit világszerte számos fesztiválon vetítették és díjazták, mint például az IDFA, a Prix Europa, a Krakkói Filmfesztivál, a Moszkvai Filmfesztivál és a Japán Természetfilm-fesztivál.

A játszma

Eefje Blankevoort történelmet tanult az Amszterdami Egyetemen, majd újságíró lett. Cikkeket és könyveket ír, interaktív projekteket, kiállításokat és dokumentumfilmeket készít. A Prospektor újságírói produkciós iroda társalapítója.

Els van Driel szabadúszó dokumentumfilmes. A gyermekjogokról szóló Just Kids díjnyertes dokumentumfilm-sorozat alkotója, és Eefje Blankevoorttal közösen alapította és rendezte 2017-ben a The Asylummachine és The Deal című multimédiás projekteket, amelyek az EU és Törökország közötti megállapodás következményeit elemzik. 2020-ban társrendezője volt a Shadow Game című transzmédiás dokumentumfilm-projektnek, amely számos díjat nyert.

Sajid Khan Nasiri, akit barátai csak SK néven ismernek, a belgiumi Antwerpenben tanul, és ez az első társrendezése. Alig tizenöt évesen hagyta el szülőhazáját, Afganisztánt. Több mint két évbe telt veszélyes útja Európába és azon keresztül. Ő volt az egyik főszereplője a Shadow Game című többszörös díjnyertes dokumentumfilmnek, és az egyik mozgatórugója az ahhoz társuló „Protect Children on the move” (Védjük meg a vándorló gyerekeket) kampánynak. Felszólalt az Európai Parlamentben, az Európa Tanácsban és a horvát parlamentben is, hogy felhívja a figyelmet a menekült gyermekek elleni jogsértésekre. Jelenleg hollandul tanul és TikTok újságíró szeretne lenni, hogy tudósítson az Európában és az afgán diaszpórában élő menekült tinédzserek életéről.

A szeretet nem csak egy narancs

Otilia Babara moldovai dokumentumfilm-rendező, jelenleg Brüsszelben él. A Docnomads európai mesterprogramon (Belgium, Magyarország, Portugália) szerzett dokumentumfilmes diplomát, a Berlinale Talents 2013-as ösztöndíjasa. Rendezőként és producerként jegyzett rövidfilmjei az Irene (2015), amelyet több nemzetközi filmfesztivál programjába beválogattak, valamint a Women on Canvas (2009), amely díjat nyert az Astra Filmfesztiválon és a Cronograf Filmfesztiválon. Vonzza az, amit az emberek általában nem vesznek észre. Filmjei feltárják az apró részletekben rejlő mély sebeket, és lenyűgözik őt a nők el nem mondott történetei.

Ingyen pénz

Sam Soko díjnyertes rendező, producer és szerkesztő, a kenyai Nairobiban él. Társalapítója az LBx Africa nevű kenyai produkciós cégnek, amely azon dolgozik, hogy egyedülállóan afrikai nézőpontokat tárjon a világközönség elé. Az LBx Africa készítette a 2018-as Oscar-díjra jelölt Watu Wote című rövidfilmet. Első, egész estés dokumentumfilmjét, a Softie-t, amely a hazához fűződő mély szeretet és a családi szükségletek egyensúlyáról szól, a 2020-as Sundance-on mutatták be, és a film vágásáért a zsűri különdíját nyerte el. Szatirikus rádiójátékát, a The New Bwana-t a BBC 4 készítette és adta le. Soko nyíltan kiáll a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, és részt vesz számos olyan nemzetközi beszélgetésben, amely azt vitatja, hogy miként lehet a média fontosságát visszaadni egy olyan korban, amikor a világ lángokban áll.

A római menetelés

Mark Cousins ír-skót rendező és író. Filmjei – mint a The Story of Film: An Odyssey, a What is This Film Called Love?, a Life May Be, az A Story of Children and Film, az Atomic, a Stockholm My Love, az I am Belfast és a The Eyes of Orson Welles – láthatók voltak a Cannes-i, Berlini, Velencei és a Sundance Filmfesztiválon, és számos díjat nyertek, mint a Prix Italia, a Peabody, a Stanley Kubrick-díjat és az Európai Filmdíjat az innovatív történetmesélésért. Filmezett Irakban, Szarajevó ostroma idején, Iránban, Mexikóban, szerte Ázsiában, Amerikában és Európában.

Ciné-Guerrillas: Jelenetek a Labudović-tekercsekből

Mila Turajlić a jugoszláviai Belgrádban született, díjnyertes rendező. Filmjeit számos fesztiválon vetítették, de európai és észak-amerikai mozikban egyaránt bemutatták. The Other Side of Everything (2017) című filmje, amely az HBO Europe első szerbiai koprodukciója, 32 díjat nyert, köztük a legjobb dokumentumfilmnek járó IDFA-díjat. Mila első, egész estés dokumentumfilmje, a Cinema Komunisto (2011) több mint 100 fesztiválon szerepelt, és 16 díjat nyert, mint például a FOCAL Award for Creative Use of Archival Footage díjat is. Az archív anyagok alapján végzett munkája során Mila személyes emlékek és politikai narratívák metszéspontjában a történelem reprezentációjának kérdéseit vizsgálja, és a történelem elfeledett részeinek újraélesztésére törekszik. Kutatásokon alapuló művészi gyakorlata a MoMA New York megbízásából készült videóinstallációktól kezdve az élő dokumentumfilmes performanszokig terjed. 2020-ban Mila meghívást kapott az AMPAS (Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia) dokumentumfilmes tagozatába. Legutóbbi projektje, a 2022 őszén bemutatott Ciné-Guerrillas és a Non-Aligned: Scenes from the Labudović Reels kétrészes dokumentumfilm, egy archív utazás a harmadik világ filmes születésén át.

A magány földrajza

Jacquelyn Mills Cape Breton-szigetről származik, Montréalban él. Magával ragadó, érzékközpontú filmjei gyakran a természethez való gyógyító kapcsolatot vizsgálják. In the Waves című díjnyertes dokumentumfilmjét (2017) a Visions du Réelen láthatta először a közönség. Legutóbbi művét, A magány földrajzát (2022) a Berlinálé Fórumon mutatták be, ahol három díjat nyert, és azóta még 27 díjat kapott, köztük a Hot Docson a legjobb egész estés kanadai film díját és a washingtoni Smithsonian Intézettől a kiemelkedő művészi filmrendezés díját. Jacquelyn a Sundance Doc Fund nyertese volt, jelölték az IDA dokumentumfilm-díjra és a Canadian Screen Awardra. Dolgozott továbbá számos nemzetközi elismerést szerzett filmben vágóként, hangtervezőként és operatőrként.

Kimozdult anyag

Nikolaus Geyrhalter rendező, producer, író és operatőr, 1972-ben született Bécsben. Statikus kamerával készült, dinamikus megfigyelőfilmjei testközelből foglalkoznak adott témáikkal, legyen az Csernobil területének megfigyelése (Pripyat), a Dakar-rali útvonalának nyomonkövetése (7915 km) vagy a feldolgozott élelmiszerek előállításának feltárása (Our Daily Bread). Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion (NGF) néven 22 évesen saját produkciós céget alapított. Abendland (2011) című filmjében az éjszakai munkát vizsgálta Európában, a Homo Sapiens-ben (2016) pedig a városi hanyatlás színtereit szerte a világon. Ez utóbbi alkotását a Berlinale Forumon, a Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, a Cinéma du Réel Fesztiválon, az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon és a Viennale-n is levetítették. A berlini Arsenal Cinema 2015-ben retrospektív programot szervezett munkássága köré. A 38. Cinéma du Réel Fesztiválon bemutatták dokumentumfilmjeit. Geyrhalter filmjeit a Museum of Modern Art Doc Fortnight-on is vetítették

Megszólal a mélység

Matthieu Rytz producer, kurátor, fotós és díjnyertes filmrendező. Vizuális antropológusként végzett, a történetmesélés iránti szenvedélye a világ különböző tájaira elvitte, ahol összetett emberi és a környezettel kapcsolatos történetekkel szembesült, amiket aztán dokumentált. Matthieu szakterülete a multidiszciplináris, többcsatornás projektek létrehozása film, állóképek és virtuális valóság felhasználásával; mindig olyan közeget használva, amelyek a legjobban szolgálják a történetet.

Merre tartunk?