Verzió..BLOG

A Verzió Filmfesztiválon a kezdetektől mutatunk be ukrán alkotásokat, és látunk vendégül ukrán filmkészítőket. Partnerfesztiválunk, a DocuDays UA révén szoros kapcsolatot ápolunk az ukrán dokumentumfilmesekkel. Ezekből a filmekből és alkotókból mutatunk be itt néhányat. 

A Dívák a fesztivál nyitófilmje és a közönségdíj nyertese volt a 18. Verzió Filmfesztiválon. 
Kőrösi Máté rendezővel Tímár Zoé készített interjút. 

A 18. Verzió Filmfesztivál egyik legkülönlegesebb szekciója a Képkereső (Viewfinder) volt, amelyben öt, kifejezetten eredeti és sajátosan önreflexív, a dokumentumfilmes látásmód kérdéseit boncolgató alkotás kapott helyet.

Kőrösi Máté diplomamunkának indult dokumentumfilmje három húszéves barátnőt követ az érettségi előtt. Bár a hangsúly a jelenbeli viszonyaikon, kapcsolódásaikon van, fokozatosan tárul fel milyen múltbéli események tükrében formálódnak jelenleg felnőtté. A film kezdetén a rendező azt ígéri, hogy követve Szanit, Tinát és Emesét, megpróbálja kideríteni, mit jelent Dívának lenni, mégis a végére a díva, mint létállapot tágabb értelmezést kap.

Az Arica című alkotás a Boliden nevű svéd multi elleni per megörökítésén keresztül mesél el egy tragikus történetet, mely több, mint harminc éve kezdődött, és még mindig nem ért véget. A William Johansson Kalén és Lars Edman rendezésében készült dokumentumfilm az említett nagyvállalat, valamint a chilei Aricában élő közösség konkrét esetéből kiindulva nyit egy sokkal nagyobb látószögre. 

A magyar LMBTQ+-közösség életében szerencsétlen módon vált meghatározó évvé 2021. A magyarországi rendszerváltás évtizedeiben soha nem látott módon bélyegezte meg a regnáló kormányzat a szexuális kisebbségeket. Az alapból sem sekély árkok tovább mélyültek, a legagresszívabb homo- és transzszexualitás elleni indulatok nyertek hivatalos validációt. Ilyen körülmények között debütált Bakony Alexa rendező több éven keresztül forgatott filmje, a Tobi színei, aminek nem kívánt keresztjévé vált az LMBTQ+-ellenes hangulat, és amely mégis tudattalanul vált egy árkok betemetésére képes munkává.

Az utóbbi években a magyar filmet is elérték a legfrissebb dokumentumfilmes műfajok és stílusirányzatok. Egyre több olyan alkotás készül, amelyek személyes, egyéni történetek megmutatására helyezik a hangsúlyt, középpontjukba gyakran az identitáskeresés, a traumák, a hétköznapi élet vagy akár a felnövés kihívásai állnak.

Francesco Montagner második egész estés filmje, a Fivérek, a férfiasság, a patriarchátus, az identitás és végzet kérdéseit vizsgálja. Egy intim és időtlen dokumentumfilm, amely három fiatal testvér körül forog, akik apjuk juhfarmján élnek. A rendezővel beszélgetünk.

A móló végében állok.  Teljesen egyedül. A nap lemenőben. Fúj a viharos hideg szél. Előttem a háborgó és örvénylő tenger sötétsége és kopársága. Az ég lassan egybefolyik a vízzel. Teljes félhomály uralkodik már.
Csak a hangok maradnak, ahogy a hullámok a móló cölöpeit verik kegyetlenül, a deszkák és kötelek egymásnak feszülése és recsegése.

A háború véres és erőszakos, azonban Alina Gorlova dokumentumfilmje, az Örökké esni fog (This Rain Will Never Stop) ennek egy kevésbé hangos oldalát mutatja be. A rendezőnek nem ez az első dokumentumfilmje, ami a háborút dolgozza fel, azonban ez az első, ami nemzetközi szintre emeli azt. A film Ukrajnától Németországon és Irakon keresztül Szíriáig kalauzolja a nézőt, és eközben háborús övezeteket, katonai parádékat, humanitárius missziókat, menekülttáborokat, kulturális és vallási szokásokat köt össze eddig nem látott módon.