A japán társadalom nemi szerepei szorosan kötődnek a konfuciánus értékekhez, amelyek az engedelmességet és a család iránti lojalitást hangsúlyozták. A második világháború után a nők és a férfiak jogi értelemben egyenlő jogokat kaptak, a gyakorlatban ez csak részben valósult meg. A nők helyzete Japánban az elmúlt évtizedekben javult, de a társadalmi normák, gazdasági akadályok és a nemi sztereotípiák továbbra is korlátozzák az esélyegyenlőséget. Az oktatásban, a foglalkoztatásban és a politikai részvételben elért előrelépések biztatóak, de a teljes egyenlőség eléréséhez a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák ledöntése és a támogató intézkedések kiterjesztése elengedhetetlen. A szexuális visszaélések kérdése régóta jelen van, de a #MeToo-mozgalom itt csak korlátozott hatást gyakorolt. Bár a szexuális bántalmazás globális probléma, amely minden társadalomban jelen van, Japánban továbbra is súlyos kihívást jelent, és rendszerszintű megoldásokat követel.
Shiori Itō szakmáját, az újságírást, eszközként használta az igazság feltárásához. Érdekes módon megfigyelhető egyfajta tudatos távolságtartás is a filmben, mintha egy projektként tekintett volna az ügyre. Ez a hozzáállás részben annak is köszönhető, hogy nem akarta, hogy pusztán áldozatként tekintsenek rá. Itō ebben a folyamatban egyszerre volt érintett fél, aktivista és újságíró. Ez a hármas szerep nemcsak hitelességet kölcsönzött neki, hanem erőt is adott, hogy személyes tapasztalatát társadalmi üggyé emelje.
A japán értékek miatt sok nő szégyent érez, és nem mer beszélni az őt ért bántalmazásról, különösen, ha az elkövető magas rangú vagy hatalmi pozícióval rendelkező személy. Az áldozatok attól félnek, hogy a zaklatás bejelentése negatívan befolyásolhatja a karrierjüket. 2017-ben a japán büntető törvénykönyv szigorodott, újradefiniálva a szexuális erőszak fogalmát és súlyosbítva az ilyen bűncselekmények következményét. Ennek ellenére a jogi reformok nem vezettek az áldozatok helyzetének jelentős javulásához. Az erőszakot bejelentő nőknek gyakran nehézséget okoz a bizonyítási teher, mivel a hatóságok sok esetben kétségbe vonják az áldozatok vallomását, különösen, ha a tettes hatalmi pozícióban van.
Shiori Itō, a Fekete doboz című dokumentumfilm főszereplője és rendezője, kivételnek számít. Ő az egyik első nő Japánban, akinek ügye nyilvánosan is előkerült, és változást hozott az országban. Bátorsága sok más áldozatot is inspirált arra, hogy megosszák a történetüket, és felhívják a figyelmet a problémára.
Jelenetkép a Fekete doboz című filmből
Itō története egy elismert japán újságíró, Noriyuki Yamaguchi által elkövetett nemi erőszakkal kezdődött, amelyet Itō részletesen leírt könyvében, a Black Boxban, majd a 2024-ben bemutatott dokumentumfilmjében, a Fekete dobozban (Black Box Diaries).
Feltehetjük a kérdést, hogy mi volt a film elkészítésének valódi célja. Vajon Itō-t saját traumájának feldolgozása vezérelte, vagy inkább a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettség motiválta? A dokumentumfilm szerkezetében mindkét szándék felismerhető, hiszen a személyes és a társadalmi dimenzió szorosan összefonódik. Ezáltal nemcsak a saját gyógyulását segíti elő, hanem a társadalom szemléletváltásához is hozzájárul. Véleményünk szerint egy ekkora trauma feldolgozása szinte lehetetlen feladat, amely a filmben látottak alapján ebben az időszakban Shiorinak sem sikerült.
2015-ben Noriyuki Yamaguchi – egykori japán újságíró, Shinzo Abe volt japán miniszterelnök életrajzírója – egy állásinterjúra invitálta Itō Shiorit. Az este további része azonban gyorsan egy rémálommá alakult. A férfi bedrogozta a nőt, és saját hotelszobájába cipelve megerőszakolta. A filmben kamerafelvételen is látszik, amikor a lányt láthatóan tudatán kívüli állapotban kirángatja a taxiból, majd magával vonszolja a hotel lobbiján kereszül. Shiori amint rájött, hogy mi történt vele, azonnal felkereste a rendőrséget a vádakkal, azonban korántsem az történt, amire számított.
„A rendőrség nem kérdezte, hogy mi történt. Azt kérdezték, mit tettem, hogy ez megtörténjen.”
Annak ellenére, hogy DNS-nyomok támasztották alá az állításait, miszerint biztosan kiderül, hogy a férfi megfogta Shiori melltartóját, a hatóságok mégis vonakodtak az ügyben eljárni. Kezdetben a rendőrség nem fogadta be a bejelentését, később pedig visszavonták az elkövető ellen kiadott elfogatóparancsot. Az ügy hátterében a hatalmi érdekek a Yamaguchi Abe-vel való kapcsolata befolyásolta a nyomozás menetét. A filmben elhangzik, hogy a rendőrség utasítást kapott fentről, ezzel megakadályozva Yamaguchi elfogatását.
Shiori eleinte bízott a rendőrségben, remélve, hogy ügyét újra előveszik. A filmben több telefonbeszélgetés is hallható közte és egy nyomozó között, ami kezdetben a remény érzését kelti a nézőkben. Ez az érzés azonban hamar szertefoszlik, amikor a nyomozó ittas állapotban, a telefonon keresztül randevúra hívja Shiorit. Ez a jelenet élesen rávilágít arra, hogy a hétköznapokat is meghatározó szexizmus jelenléte mennyire áthatja még azokat is, akiknek a feladata az áldozatok segítése lenne.
A tárgyalások későbbi fázisában a hotel portása azonban tanúvallomást tett, amely alátámasztotta Itō történetét: látta, ahogy Yamaguchi egyértelműen magatehetetlen állapotban viszi be Itōt a szállodába.
Shiori több sajtókonferencián is részt vesz a film során, ahol mind Japán társadalmi és politikai helyzetéről kezdeményeznek párbeszédet. Az egyik ilyen eseményen a cseresznyefa virágzását említi, elmondja, hogy akkor már négy éve nem látta virágozni a fákat, ezért megkéri barátait, hogy kísérjék el őt. Azonban erős szorongás fogja el, amikor rájön, az incidens akkor történt, amikor a cseresznyefák virágba borultak. A filmben a virágok motívuma a jelenetek közötti háttérnél is megjelenik, ezzel is hangsúlyozva fontosságát. „A cseresznyefák mindig is a szépséget és az újjászületést jelentették számomra, de most már a fájdalommal is összekapcsolódnak.” Ez a metafora rávilágít arra, hogy egy ilyen gyönyörű esemény, Japán szimbóluma is lehet valaki számára egy olyan élmény, mely felidézi a vele történt traumákat.
Jelenetkép a Fekete doboz című filmből
Shiori Itō a japán #MeToo mozgalom szimbólumává vált. Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, és Itō több platformon is felszólalt a szexuális bűncselekmények áldozatainak jogaiért. Filmje idén számos fesztiválon szerepelt, köztük a 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon is, és elismerő kritikákat kapott.
A könyv és a film címében a “black box” kifejezés arra utal, hogy a japán törvények archaikus definíciói miatt az erőszak áldozatainak bizonyítékai sokszor „fekete dobozban” maradnak, hozzáférhetetlenül a jog számára. Ez teljesen jól összekapcsolható a magyar “szürke zóna” kifejezéssel, amit rendszeresen használnak olyan ügyek tárgyalására, ahol nem egyértelműen eldönthető, hogy valami illegálisnak minősül-e vagy sem. A “diaries” kifejezés pedig a film szerkezetére, felépítésére is utal, a jelenetek egyfajta naplóbejegyzéshez/ videónaplóhoz hasonlóan épülnek egymásra. A könyv hatására Japánban egyre több nő szólalt fel hasonló tapasztalatairól, és elindult a #MeToo mozgalom helyi változata. Itō nemcsak a média figyelmét irányította az ügyre, hanem inspirálta a jogi reformokat is. Egy jelentős változás volt, hogy 2023-ban Japán felülvizsgálta a nemi erőszak jogi definícióját, hogy jobban tükrözze az áldozatok tapasztalatait.
Shiori Itō küzdelme nemcsak személyes igazságkeresés, hanem egy társadalmi változás elindítója, amely újraértékeli a nemek közötti egyenlőséget és az áldozatok meghallgatásának fontosságát. A filmje pedig nem csupán emlékeztető, hanem egy inspiráló példa arra, hogy egyetlen ember is képes hatással lenni egy egész rendszerre.
Jelenetkép a Fekete doboz című filmből
Itō jelenleg Japán és az Egyesült Államok között osztja meg idejét, ahol aktívan dolgozik azon, hogy a szexuális bűncselekmények áldozatainak jogaiért kampányoljon. Ezzel párhuzamosan folytatja újságírói karrierjét és újabb dokumentumfilmeken dolgozik, amelyek célja a társadalmi igazságtalanságok feltárása és megvitatása. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon képes-e a közvélemény elvonatkoztatni ettől az ügytől és tud-e Itō továbbra is újságíróként működni, vagy ez örökre megbélyegezte őt?
Noriyuki Yamaguchi még mindig tagadja a vádakat, és saját könyvében próbálta tisztázni magát. Bár nem emeltek ellene vádat, hírneve jelentősen megsínylette az esetet. A portás, aki tanúskodott Itō mellett, szintén nagy kockázatot vállalt, mivel az állásával játszott. Jelenleg visszavonultan él, de vallomása kulcsszerepet játszott az ügy megítélésében.
Shiori Itō története nemcsak Japánban, hanem világszerte is példát mutatott az áldozatok jogaiért folytatott küzdelemben. Munkája emlékeztet arra, hogy az igazságért folytatott harc gyakran magányos és fájdalmas, de változást hozhat egy egész társadalomban. Az általa indított hullám hatása évek múltán is érezhető lesz, nemcsak Japánban, hanem mindenhol, ahol az áldozatok hangját elnyomják.
Balogh Fanni és Zsákai Laura
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatói
Források:
Zenebe, Beza (2021): Cracking Japan’s Systemic Sexual Abuse Culture. In: Northeastern University Political Review 2021. https://nupoliticalreview.org/2021/01/31/cracking-japans-systemic-sexual-abuse-culture/
Nicholson, Rebecca (2018): Japan’s Secret Shame review - breaking a nation’s taboo about rape. In: The Guardian 2018. 06. 18.
https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2018/jun/28/japans-secret-shame-review-breaking-a-nations-taboo-about
Rich, Motoko (2024): She Embodied Japan’s #MeToo. With a Searing Film, She’s Ready to Move On. In: The New York Times 2024. 10. 24.
https://www.nytimes.com/2024/10/24/world/asia/black-box-diaries-shiori-ito.html
Hirai, Tomo (2024): Shiori Ito reflects on leaving Japan and making ‘Black Box Diaries’. In: Nichi Bei News 2024. 11. 07. https://www.nichibei.org/2024/11/shiori-ito-reflects-on-leaving-japan-and-making-black-box-diaries/
Rochlin, Margy (2024): She sparked Japan’s #MeToo reckoning. Then she made a documentary about it. In: Los Angeles Times 2024. 12. 02.
https://www.latimes.com/entertainment-arts/awards/story/2024-12-02/black-box-diaries-shiori-ito-me-too-japan
