„Üldözöttek vagyunk, nem egyetemek vagy nagy lehetőségek tettek minket filmesekké, hanem az a küzdelem, hogy elmondhassuk a saját történeteinket” – mondta Ilyas Yourish, a Kamay című film társrendezője. Ilyas Afganisztán fővárosában, Kabulban született és nőtt fel, itt járt egyetemre, emellett újságíróként dolgozott. 2019-ben filmezni kezdett, hogy olyan témákat dolgozzon fel, mint az identitás, trauma, történelem és emlékezet. Ez inspirálta arra, hogy dokumentumfilmet készítsen a hazara családról, akik rejtélyes körülmények között vesztették el lányukat, Zahrát. A hazara Afganisztán legmarginalizáltabb etnikuma, többnyire az ország középső részén, a hegyekben élnek és az afgán népesség szunnita többségével ellentétben síita muszlimok. A népcsoport történelme összetett és tele van üldözéssel, diszkriminációval és küzdelemmel a túlélésért. A 19. században hadjárat indult ellenük, mely során több ezer hazarát megöltek, sokukat rabszolgaságba kényszerítettek, elvették földjeiket. A 20. század során is hátrányos megkülönböztetésben részesültek, majd az 1990-es években, a Talibán hatalomra kerülését követően ismét több ezer hazarát mészároltak le tálib fundamentalisták. A népcsoport helyzete némileg javult mind az oktatás, mind a politika terén a 2001-es amerikai invázió és a tálibok bukása után.
Kamay (Ilyas Yourish, Shahrokh Bikaran)
2017. november 19-én egy hazara lány öngyilkosságot követett el a Kabuli Egyetemen. „Két lehetőségünk volt: követjük a történetet vagy nem” - mondta a szintén hazara származású Ilyas Yourish - „A történet nem csupán ennek a családnak a története. Ez Shahrokh (a társrendező) története, az én történetem, és ennek az egész közösségnek a története generációk óta. Ez a család gyakorolja a jogait, tanul és a hegyekben küzd az alapvető megélhetéséért – mindezek az elemek metaforái a közösségnek, sőt, még Afganisztán népének is. Ezért döntöttünk úgy, hogy követjük a történetet, és hisszük, hogy ez egy nagyon fontos történet, amit el kell mesélni.” A társrendező saját közvetlen környezetétől tudta, hogy a kabuli egyetemen állandó a diszkrimináció és a kisebbségekkel szemben való visszaélések, emiatt diáktüntetések is szerveződtek. Férfidominancia jellemzi az intézmény működését, Ilyas végtelen hatalommal rendelkező „keresztapákként” hivatkozott az egyetem tanáraira. A rendező az egyetemista lány halálának híréről egy közösségimédia-posztban olvasott először, ez keltette fel az üggyel kapcsolatban az érdeklődését. A diáktüntetésen sikerült megszereznie a lány apjának telefonszámát, így tudott a családdal kapcsolatba lépni. A dokumentumfilmet hat éven keresztül forgatta a két társrendező, azonban a folyamatnak 2021-ben véget kellett vetniük.
1996-ban újra a szélsőséges iszlamista csoport, a tálibok vették át a hatalmat Afganisztánban és szigorú vallási törvényeket hoztak, amivel drasztikusan csökkentették az emberi jogokat, legfőképpen a nők jogait. Ez a vezetés amellett, hogy súlyos gazdasági, politikai és társadalmi válságot okozott az országban, teret adott olyan terror szervezeteknek, mint az al-Kaida és az ISIS. A tálibok menedéknyújtása az al-Kaidának a 2001. szeptember 11-i katasztrófához vezetett, amit az emberiség történetének egyik legnagyobb és legsúlyosabb terrortámadásaként tartanak számon. Erre válaszul az Egyesült Államok katonai beavatkozást indított Afganisztánban és megdöntötte a tálibok uralmát. Az Egyesült Államok és a NATO húsz évvel később a Doha-megállapodás értelmében beleegyezett, hogy kivonja csapatait az országból, a tálibok ígéretet tettek, hogy megakadályozzák, hogy terrorcsoportok Afganisztánban tevékenykedjenek. 2021 augusztusában a tálibok fegyvereseikkel elfoglalták Kabult és átvették a hatalmat, ezzel ismét folytatódott az, amit 1996-ban kezdtek el. A nők munkához, oktatáshoz, közéleti jelenléthez és öltözködéshez köthető jogait szélsőségesen korlátozzák, emellett a hazarákat ismét üldözni kezdték a fundamentalisták. Több célzott bombatámadást hajtottak végre a népcsoport iskolái és mecsetei ellen, ezzel menekülésre kényszerítve a közösséget, beleértve a filmben szereplő hazara családot, valamint Shahrokh Bikarant és Ilyas Yourisht, az alkotókat is. A két férfi Brüsszelben kapott menedéket, a film utómunkáját is ott fejezték be, amire többek között olyan neves szervezetektől kaptak támogatást, mint a Berlinale World Cinema Fund és a IDFA Bertha Fund.
Kamay (Ilyas Yourish, Shahrokh Bikaran)
A Kamay történetét Zahra testvére, Freshta meséli el, aki a testvére halála után költői narrációval állít emléket neki. Családjuk gyászol és válaszokat keres, miután Zahra öngyilkosságot követett el az őt ért diszkrimináció miatt. A film olyan atmoszférát teremt, ami elmerít a család szenvedésében és a lelkivilágában. Emellett bemutatja az igazságszolgáltatásért vívott küzdelmüket, a társadalmi elnyomással szembeni ellenállásukat egy olyan rendszerben, ahol a túlélésük a tét.
A film során végig Zahra marad a fókuszban: a család fájdalmán keresztül látunk rá a tágabb társadalmi problémákra, amik a halálához vezettek. Ahogyan Freshta meditatív narrációjában fokozatosan kirajzolódik a karaktere, megismerjük a történetét: Zahra véget vetett az életének. A Kabuli Egyetem állatorvosi szakán tanult, ahol hazara nőként olyan szintű elnyomás és megkülönböztetés érte, amit már nem tudott elhordozni. Szakdolgozatát, amelyet a kamay növény állati takarmányként történő felhasználásáról akart írni, többször elutasították. Halálához társadalmi, politikai okok, a női és a kisebbségi jogainak csorbulása vezettek. „El sem tudjuk képzelni, milyen nehéz hazara nőnek lenni, mert a nemi alapú diszkriminációhoz még egy réteg etnikai megkülönböztetés is társul”, mondta a rendező, Ilyas Yourish, aki a saját felelősségének tekinti ennek megmutatását. A Khawari család gyászfolyamatán és igazságért folytatott küzdelmén keresztül bontakozik ki a tálib uralom miatt bekövetkező tragédia. A szülők hosszú utakat tesznek meg Kabulba, hogy megtudják, mi történt a lányukkal, miközben a vétkesek felelősségre vonásában reménykednek. Ám az is időbe telik, hogy visszakapják Zahra személyes tárgyait.
Freshta sirató énekekben szólítja meg elhunyt nővérét. Zahra őt kérte meg, hogy gyűjtsön az afgán hegyvidékeken megtermő kamay vadfűből, amit a tanulmányaihoz akart felhasználni. Látjuk, hogy a húga nem hagyott fel a növény gyűjtésével Zahra halála után sem, ezzel próbálva életben tartani az emlékét és ellenállni egy olyan rendszernek, ami öngyilkosságba hajszolta a testvérét. A család gyásza és kiszolgáltatottsága mellett a kisebbségi és női jogok elnyomását látjuk kibontakozni a filmben.
A Kamay az Afganisztán belsejében található kietlen hegyvidékről, a Khawari család lakókörnyezetéről és a Kabulba tett utazásokról készült felvételekkel teremti meg az atmoszférát, tájfelvételek szemléltetik a hazara élethelyzetet és a szegénységet. A komor, kihalt táj nyomasztó érzést hagy a nézőben, amit a tálibok által felrobbantott bamijáni Buddha-szobrok helye és az elhagyott családi ház tesz teljessé. Az üres épületet látjuk a film elején is, ami keretbe foglalja és előrevetíti a család sorsát, a menekülést. Ez egyben reflektál a történelmi kontextusra: Yourish szerint az afgán történelem önmagát ismétli, a tálib hatalomátvétel és a hazarák ellen elkövetett népirtás által. Ahogyan a tél, úgy a tálib uralom is újra eljön. A kopár táj a társadalmi helyzet kilátástalanságát az igazságszolgáltatás hiánya miatt érzett lelki teherrel és a család gyászával fonja össze. A táj mindvégig illeszkedik a Khawari család lelkiállapotához. A kirekesztettség érzését kelti, amit még jobban érzünk a Kabulban készült felvételek közben, ahol elveszettnek látjuk a szülőket. A hegyvidék kíméletlensége ugyanakkor nyers szépséget is rejt magában: az évszakok váltakozásával látjuk a hazarák közelségét a természethez és iránta érzett szeretetüket. A táj eleme a kamay, ami metaforaként kíséri végig Freshta és a család lelki útját: egyszerre szimbolizálja a rezilienciát, a túlélést, a hazara népcsoport egészét és Zahra emlékezetét.
A film vizuális atmoszféráját gazdag hangi környezet kíséri, amiben a csend is sokat árul el. A családi meghittséget és intimitást a közös vacsora és a fiúk fürdőzésének hangjai teremtik meg, ugyanakkor ennél is fontosabbak a gyász hangjai. A családtagok sírása és jajveszékelése a testvéri és az anyai fájdalmat tükrözi, míg a távoli fegyverropogás és robbanások a közelgő tálib fenyegetésre utalva keltenek félelmet. A szenvedés és a trauma fejeződik ki Freshta énekében is. Búcsút mond és emléket állít Zahrának, miközben apránként tudatja a nézővel is, hogy mi vezetett a testvére halálához. A lírai narráció intim betekintést enged a család érzéseibe, miközben nem kínál igazságot, válaszokat. Freshta monológját csak néha töri meg a daykundi régióból Kabulba vezető veszedelmes utazás és a család gyászának nyomasztó, fojtogató csendje.
A telefon visszatérő szimbóluma a Khawari család kilátástalanságának és elzártságának: egyszerre jelenti a távolságot Kabultól, az igazságszolgáltatástól és Zahrától is. Telefonhívásokon keresztül tudják meg, hol tart az ügy vizsgálata, ugyanakkor előfordul, hogy nem kapnak választ, ha ők kezdeményezik a hívást. Megtudjuk, hogy Zahra a halála előtt zaklatottan telefonált haza – miközben a filmvásznon a családtagok arcát látjuk, valahol kicseng egy telefon. A néző lelkébe hatol a tudat, hogy olyasvalakit próbálnak elérni, aki már sosem veszi fel.
Kamay (Ilyas Yourish, Shahrokh Bikaran)
A megrendítő felvételek Freshta hangja által vezetve rajzolják ki egy olyan kegyetlen világ képét, amiben a tálib fenyegetés a hazájuktól foszt meg családokat, a megkülönböztetés és üldöztetés emberi életeket követel és az igazságszolgáltatás csődöt mond. A veszteség és tehetetlenség által sújtott család bátor harca bontakozik ki a vásznon a társadalmi igazságtalanság és az oktatási rendszer etnikai és nemi egyenlőtlenségei ellen. Mindeközben tanúi vagyunk a családtagok megküzdésének: Zahra elvesztése után nem akarják, hogy még egy gyermekük váljon a rendszer áldozatává. Míg Freshta a nővérét követve tanulni akar, hogy örökségét fenntartsa, a szülei a jövőtől félve óvnák őt, amíg otthonuk elhagyására kényszerülnek. A Kamay kérdéseket vet fel: elegendő-e a családnak mint áldozatnak a perspektívája a kisebbség elleni diszkrimináció megértéséhez? Mi történt Zahrával Kabulban? A menekülni kényszerülő családhoz hasonlóan ezekre a néző sem kap választ. Ilyas Yourish rendező szerint ugyanakkor „mind a kamay növény, mind a család a saját feltételei szerint küzd a túlélésért”.
Források:
Barraclough, Leo (2024). ’Kamay,’ About Hazara Family’s Fight for Justice in Afghanistan, Picked Up by Cat&Docs Ahead of Visions du Réel Premiere (EXCLUSIVE). Variety, Los Angeles. Elérhető online: https://variety.com/2024/film/global/kamay-hazara-afghanistan-cat-and-docs-visions-du-reel-1235945071/ (Hozzáférés: 2024. 10. 07.)
Macnab, Geoffrey (2024). VdR Int’l FF Competition: Kamay by Ilyas Yourish & Shahrokh Bikaran. Business Doc Europe. Elérhető online: https://businessdoceurope.com/vdr-intl-ff-competition-kamay-by-ilyas-yourish-shahrokh-bikaran/ (Hozzáférés: 2024. 10. 07.)
Nahra, Carol (2024). Visions du Réel 2024: ’Kamay’, ’A Move’, ’We Are Inside’, and ’Diaries From Lebanon’. IDA, Los Angeles. Elérhető online: https://www.documentary.org/online-feature/visions-du-reel-2024-kamay-move-we-are-inside-and-diaries-lebanon (Hozzáférés: 2024. 10. 07.)
Runion, M. L. (2017). The history of Afghanistan. Bloomsbury Publishing USA.
Johnson, R. (2021). The taliban and the modern history of Afghanistan. In Routledge handbook of US counterterrorism and irregular warfare operations (pp. 134-147). Routledge.
További információk a Kamay projekttel kapcsolatban: https://www.kamayfilm.com/
Hóka Júlia, Ambruszter Zsófia
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék
