Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).

Ai Weiwei (szül. 1957, Peking) nemzetközileg is elismert művész és politikai aktivista. Különösen nagyra tartják erős esztétikai állásfoglalást megfogalmazó munkái miatt, amelyek korunk geopolitikai helyzetére időszerű jelenségként rezonálnak. Ai a művészeti kifejezésmódok széles palettáját használja az építészettől az installációkig, a közösségi médiától a dokumentumfilmekig annak érdekében, hogy a közönség számára társadalmunkat és annak értékeit tanulmányozza. Az Amnesty International 2015-ös Ambassador of Conscience díját, továbbá a Human Rights Foundation kreatív különvéleményt méltató 2012-es Václav Havel díját vehette át. Társadalmi és politikai kérdéseket vizsgáló dokumentumfilmjei, a Disturbing the Peace (2009), a One Recluse (2010), a So Sorry (2012), az Ordos 100 (2012) és az Ai Weiwei’s Appeal ¥15,220.910.50 (2014), rangos filmfesztiválok kitüntetéseit nyerték el. A 2010-es évek közepén több projektjével is reflektált a globális menekültválságra, beleértve a 2017-es Human Flow első egész estés dokumentumfilmjét, amely a 74. Velencei Filmfesztiválon került bemutatásra. Ai jelenleg Berlinben él.

Monica Lăzurean-Gorgan volt Adina Pintilie Arany Medve-díjas Touch Me Not című filmjének megbízott producere. Ő rendezte az A Mere Breath című filmet, amely a LET'S CEE Film Festen és Szarajevóban elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját. Nemrég alapított filmvállalata, a Manifest Film, készítette az Acasă - My Home című filmet, amely a legjobb fényképezés díját nyerte a 2020-as Sundance Fesztiválon.

Ebba Sinzinger producer, forgatókönyvíró és rendező. Producerként, illetve koproducerként jegyzi például Patric Chiha Brothers of the Night és Domaine, Noël Burch és Allan Secula The Forgotten Space című filmjét és a Pianomania-t, amelyek díjakat nyertek Berlinben, Velencében és Locarnóban. Rendezői munkásságáért 1997-ben megkapta a Felső-Ausztriai Kulturális Filmdíjat.

Hubert Sauper Ausztriában született és Franciaországban él. Társadalmi-politikai dokumentumfilmjeiről ismert, amelyek számos jelentős nemzetközi díjat nyertek többek között a berlini és a velencei filmfesztiválon és a Sundance Fesztiválon, valamint az Európai Filmdíjat, az Osztrák Filmakadémia Díját és a francia César-díjat. Oscar®-díjra jelölt filmje a 2004-es Darwin's Nightmare (Darwin rémálma), amely azt mutatja be, milyen környezeti hatásai vannak az ipari halászatnak Tanzánia törékeny ökoszisztémájára. A Sundance Fesztiválon 2014-es We Come as Friends című filmjével szerepelt, amely a szudáni fegyveres konfliktusról szól és a fesztiválon a zsűri különbíját kapta. Sauper világszerte számos filmes iskolában és egyetemen volt vendégelőadó.