A filmet kétszer vetítették a Verzión, a csütörtöki bemutatót követően pedig a producer, Patrick Hamm válaszolt a felmerülő kérdésekre. A beszélgetés elején kifejtette az kiinduló ötletet, mely szorosan kapcsolódik a címben idézett mondathoz és az általa reprezentált elmélethez. Patrick és a film rendezője, Rupert Russell amerikai doktori tanulmányaik alatt foglalkoztak azzal a kérdéssel, mit is jelent az emberek számára a szabadság. Kutatásuk során arra jutottak, hogy a legtöbben a szabadságot a szabad fogyasztással, szabad döntésekkel azonosítják az egyén szintjén, kevéssé a politikai szintérrel, demokráciával. Ez a kiindulópont, és az erre történő válaszkeresés vált végül a film központi mozgatójává.
Ebben a társadalmi helyzetben aztán, ahol ugyan a felszínen demokratikus módon választják meg a képviselőket lehetőség nyílik olyan vezetők felemelkedésére, akik a háttérben mégis korlátozzák a polgárok szabadságjogait. A kulcsszó talán a nemtörődömség, vagy az elkényelmesedés. Ezekre a helyzetekre láthatunk aztán több választ a filmkockákon. A lefilmezett válaszreakciókból, mozgalmakból kiindulva a producer kifejtette bizakodásának okát is (annak ellenére, hogy a film hangvétele nem éppen pozitív), hiszen amíg léteznek ilyen, a képeken is látható és azokon túl történő ellenreakciók, addig közel sincs minden veszve.

kép: Farkasok szabadon

A reakcióknál maradva a beszélgetés egy későbbi pontján Patrick kitért arra is, miért ez az öt ország és az ezek életében lejátszódó konfliktusok kerültek a középpontba a film során. Az ázsiai helyszínek a tradicionális nyugati értékektől való eltérés miatt, Tunézia azért, mivel ez tekinthető az egyetlen olyan területnek, ami demokratikus berendezkedéssel zárta a politikai forradalmak időszakát, India a történelmi útja miatt – a kolonializmusból való szabadulás után ez az ország tekinthető a világ legnagyobb demokráciájának, az Egyesült Államok pedig a személyes kötődés miatt, illetve az egész film forgatásának folyamata is innen indult, a társadalomtudományok terén kutató akadémikusokkal folytatott interjúkkal. A felsorolásból látszik tehát, hány fajta aspektusát tekinthetjük át a demokrácia alakulásának a világon. A bemutatott eseteknek pedig csak a pénzügyi lehetőségek szabnak határt, hiszen majdnem minden országban fel lehetne deríteni valami hasonlóan fontosat, – tette hozzá a beszélgetés végén Patrick. A rendező kitért arra is, hogy milyen országok nem kerültek bele a filmbe: itt megemlítette az európai poszt-szocialista országokat, melyek végül az említett pénzügyi korlátok miatt maradtak ki. Ehhez kapcsolódva azt mindenképpen érdekes lett volna látni, hogy vajon egy „külső szem” (az alkotók) milyen kérdéseket választottak volna bemutatásra a térségből, illetve, hogy ezeket hogyan értékelik, mutatják be.

Összességében szerintem mindenképpen érdemes megnézni a Farkasok szabadon című dokumentumfilmet, már csak azért is, hiszen tőlünk távoli országok, térségek politikai és társadalmi helyzetébe enged betekintést. Erre a rétegre érkezik még a szabadság fogalmának kérdése, mely globálisan fogja össze a földrajzilag különálló országokat. A gondolati síkok mellett pedig a felvételtechnikai megoldásokat sem hagyhatjuk szó nélkül – a változatos és igényes kameramunka, illetve az izgalmas animációs megoldások még inkább színesebbé és könnyeben emészthetővé teszik a befogadói élményt.

Ádám Luca Sára
az ELTE BTK Filmtudomány Tanszék hallgatója
a Műfajelmélet-műhelygyakorlat című,
az ELTE Médián meghirdetett kurzus résztvevője

borítókép: Ivándi-Szabó Balázs