Az anya intenzív személyisége és a rendező által teremtett helyzetek miatt végül az ő története válik a film emlékezetesebb és kidolgozottabb szálává. Katit többször is meginterjúvolják, így múltja, élményei és gondolatai közvetlenül, fókuszáltan verbalizálódnak. Markáns, határozott sziluettje sok jelenetben vizuálisan emelkedik ki, nemcsak a kifejezetten róla szólókban, hanem a versenyek közben vagy utánuk is. A versenyeken a lányok sokszor elvesznek a vízben, emiatt nem követhetőek tisztán az események, a néző így inkább az anya reakciójából következtethet. Kati mellett áll olykor Attila, a lányok edzője, akinek a szerepét nehéz behatárolni a film alapján. Néha szélsőségesnek tűnik, üvölt és káromkodik, néha barátságos és közvetlen. Egyértelmű, hogy nem csak az edzőteremben része a lányok életének, a fontosabb eseményeken is ott van velük, amint az látható volt a szalagavatón.

Fotó: Vonal felett

Az anya sokoldalú ábrázolásához képest a lányok portréja kifejezetten korlátolt. Kati kihívást jelentő, személyes elfoglaltságai, például érettségije és egyetemi kurzusai is a film hangsúlyos részei. Ezzel szemben Jankát és Adélt számukra hétköznapi események közben láthatjuk, mint az edzés, az étkezés, a készülődés, a versenyzés. Ritkák az intim pillantok, és ezek sem önmagukban állnak, az úszáshoz kapcsolva lehet jelentőségük. Mivel a film kifejezetten keveset láttat Janka és Adél magánéletéből, a nézőnek esélye sincs megismerni a személyiségüket. A lányok egyes reakciói vagy véletlen, óvatlan elszólásai árulkodnak leginkább környezetükhöz fűzött viszonyukról. Ezek azonban mindössze utalások maradnak azokra az összetett terhekre, amikkel együtt élnek. A lányok limitált személyiségrajza magyarázható a korukból adódó távolságtartással, de az is lehet, hogy a rendező erősebbnek találta Kati szálát – Janka és Adél mindenesetre nem jelennek meg önálló interjúkban. Ez egyúttal felveti a gyakorlásra, edzésre forszírozott gyerekek esetében elkerülhetetlen kérdést: a saját vagy anyjuk céljait valósítják meg? Akárhogy is, a viszonyok feszültek, a halmozott sikertelenség nemcsak a lányok nyeretlenségéből származik, hanem a szereplők egymással való kommunikációjából is.

Fotó: Vonal felett

A film másik témája a verseny, maga a versenyzés, aminek az úszás csupán közege. Az úszásnak ugyanis nincs kiemelt szerepe a filmben. Nem sportág, hanem dramaturgiai elem. Sportként egyetlen aspektusa sincs kiemelve, egy sem kap különösebb figyelmet. A versenyek akciót szolgáltatnak és feszültséget az azonosulni vágyó nézőknek, akiket érdekel, hogy a lányok nyernek-e vagy sem. Ez azt eredményezi, hogy a versenyek nem váltanak ki különösebb érzelmeket, hiszen kontextusuk ismeretlen marad, ahogy az sem derül ki, hogy a szereplők mekkora jelentőséget tulajdonítanak az egyes alkalmaknak.

A Vonal felett alapvető hiányossága, hogy nem képes közel engedni Jankát és Adélt a nézőkhöz. Míg Kati megjelenítése sokkal bensőségesebb, addig a lányoké annyira fragmentált, hogy a nézőnek még a film végén is gondot jelent megkülönböztetésük. A távolságtartó film csupán egy felületes eseményfolyam lesz. A sok érintett ügyben – úszás, verseny, családi viszonyok – elveszik a rendező. A karakterek és szituációk egyhelyben toporognak, nem történik különösebb változás, nincs komolyan megindító vagy inspiráló érzelmi vagy intellektuális probléma. Felmerül néha a versenyzés elengedése és a szülői nyomás kártékonysága. A lélektani mélységeiktől megfosztott kérdések azonban nem bomlanak ki, és a lezárás nem mutat lényegi különbséget a film bármelyik pontjához képest. A végső állítás az élet folyamatos és monoton meneteléséről szól. 

Samu Bence – Petri-Lukács Simon

Az ELTE Filmtudományi Tanszék hallgatói