Amikor először hallottál Mártáról, hogy indul az önkormányzati választásokon, rögtön elgondolkodtál rajta, hogy szeretnél róla filmet csinálni? Mi volt az első benyomásod?
2017-ben találkoztam Mártival először, Rab Laci volt kollégámmal és Seregély Ágnessel csináltunk egy Nyolc óra negyven nevű videós Facebook-oldalt (vagy videós blogot, hogyha tetszik), és folytatni akartuk a videós újságírást leginkább Lacival. Ági ajánlotta figyelmünkbe, hogy van itt a 8. kerületben egy lelkésznő, aki indul az időközi önkormányzati választásokon, csináljunk vele interjút.Csináltunk vele egy interjút és egy nagyon érdekes személyiséget ismertem meg. Leginkább az fogott meg, hogy egy lelkész kilép az utcára, kilép a közvetlen környezetébe és ott embereket akar megszólítani, emberekkel akar foglalkozni, ugye nagyon képletesen a templom határain túl is - ezt én nagyon izgalmasnak találtam, hogy nemcsak beszél társadalmi kérdésekről, hanem foglalkozik is velük.

És hogy lett az interjúból film?
Aztán az első találkozást egyre több követte, én is 8. kerületi vagyok, és elég könnyű volt így összeegyeztetni ezeket a forgatásokat. Akkor sokat beszélgettünk Mártival és rájöttem, hogy amennyire fiatal, tulajdonképpen annyira tartalmas életetút van már mögötte, ugye hatodik éve lelkész, és hogy ő itt nemcsak az egyházi gyülekezetét építi, hanem a világi környezetére is hatással van. Így aztán rám is hatással lett, és meggyőzött arról - illetve hát nem, én győztem meg magamat-, hogy erről érdemes egy filmet csinálni, hogy ő elég izgalmas karakter.

És ő hogy fogadta, hogy filmet készítenél róla?
Először egy közös barátunk mondta meg neki, hogy filmet szeretnék róla csinálni, akkor azt mondta, hogy: nem, szó se lehet róla! Utána dumáltunk erről, hogy miért ne próbálnánk meg, pályázunk, jövök majd egy kis csapattal, tehát hogy akkor már nem csak ilyen videós-újságírói módszerekkel dolgoznám föl ezt a témát. És akkor nagyon gyorsan így is lett. Tehát nyertünk valamennyi pénzt és az eddig megszokott kollégáimmal forgattunk: Trencsényi Klára volt az operatőr, Tímár Cilin a producer, Almásy Péter a hangmérnök és aki új volt: Bodoky Eszter, egy fiatal, tehetséges vágó.

Fotó: A Mandák ház lelkésze

Volt terv, hogy mit szeretnétek ezzel a filmmel? Milyen célt, vagy fókuszt?
A fókusz leginkább az, hogy nekem is, meg szerintem nagyon sok mindenkinek a környezetemben a közösségi terek, vagy közösségi életek hiányoznak. A jelenlegi társadalmunk eléggé atomizált és nagyon nehéz megtalálni azokat a helyeket, ahol jól érezzük magunkat. És Márta környezete, vagy Márta helye, a Mandák ház az egy különösen ilyen hely, tehát hogy tényleg belép az ember és fizikailag is megfogja a látványa: ahogy belépünk egy tök poros, koszos utcáról egy hatalmas, szinte paradicsomi kertbe. Az volt a cél, hogy ezt a kis közösséget megmutassuk, milyen sokszínű, az egyetlen összetartó erő szinte Márta személyisége - és amennyire sokféle ember van körülötte, az itt mind tökre jól megfér, vagy legalábbis párbeszédbe tud elegyedni egymással. Én úgy érzem, ez nagyon hiányzik a mostani világunkból, hogy a nagyon sokféle nézőpontú ember legalább próbáljon egymással valamiféle hangot találni. Ezt mindenképpen be szerettem volna mutatni, hogy Márti milyen integráló személyiség.

Elhangzik a filmben, hogy ez a paradicsomi kert tulajdonképpen egy ilyen sziget, ahol nem csak az istentisztelet alatt, hanem egyébként is úgy élnek, ahogyan Jézus tanítása azt mondja. Szerinted ezt a szigetet ki lehet vinni az emberek közé? 
A Mandák ház az evangélikus egyház tulajdona, ez egy régi  udvarház, fuvarosok laktak itt, meg szemetet hordtak ide, lovak álltak ebben az épületben, és szerintem akkor is egy nagyon sokszínű, átmenő ház lehetett, tehát sokféle ember megfordulhatott ott, ugyanúgy mint most is. Régen idősotthon volt, még ma is találunk ott időseket, vannak ott civil szervezetek, akiket  Márti fogadott be, tehát ez egy nagyon izgalmas, befogadó tér is azoknak a társadalmi csoportoknak, akik máshol nem találtak helyet. Mert alapvetően kevés ilyen terünk van, nincsenek régi kultúrházak, akik ezeket a csoportokat be akarnák fogadni, vagy szándékuk lenne rá legalábbis. Vannak fiatalok is, fölül van az evangélikus diákok kollégiuma, tehát tényleg nagyon sokszínű ez a helyszín.

Hogyha azt kérdezed, hogy ezt a békésséget, vagy ezt az összeférhető állapotot ki lehet-e vinni, és hogy Márti ezzel próbálkozik-e, szerintem igen, próbálkozik. Ő próbál csatornát találni azokhoz a csoportokhoz is, akik például őt elítélik - pont azért, mert ő ilyen aktívan foglalkozik a közélettel, vagy akár a politikai élettel.Voltam olyan találkozón, idős asszonyokkal, akik nem feltétlen az ő világnézetét  támogatják, de egy ilyen ökumenikus alkalmon együtt tudtak lenni, össze tudtak ülni a templomban, és közösen beszélgettek arról, hogy vallásos emberként hogyan őrizhető meg a bolygónak a jövője, hogyan lesz fenntartható az a környezet, amiben élünk, és ebben nagyon jó partneri kapcsolatot találtak.

Fotó: A Mandák ház lelkésze

Úgy kezdődik a film, hogy Márti nem egy politikus, tehát hogy ő nem politizál szigorú értelemben, de mégis sokszor halljuk a filmben ezeket a megbélyegzéseket - akár mondjuk a másik lelkész által -, hogy pl. Márti baloldali, nem jobboldali, miközben Márti meg azt mondja, hogy ő a közélettel foglalkozik. Elválasztható-e ez a kettő?
Én azt mondanám, hogy ő társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozik, és leginkább baloldali megközelítésből figyeli ezeket a társadalmi kérdéseket. A szegényekkel foglalkozik - nyilván ahol van, az nem véletlen, a nyolcadik kerületnek tényleg a legszegényebb része a Magdolna-negyed, lakhatási kérdésekkel foglalkozik, a mindennapi megélhetőséggel. Nagyon sokszínű ez a kerület, tehát hogyha például azt hallja, hogy egy környező általános iskolából a származása miatt (mert roma származású, vagy azért, mert mondjuk egy menekült családról van szó) valakit kitettek, akkor ő fölteszi azt a kérdést, hogyha ezek a gyerekek gyerekként nem szokhatják meg egymást, akkor hogy várjuk el, hogy felnőttként tudnak majd egy társadalomban létezni, vagy együtt dolgozni akár egy közös munkahelyen? Tehát tényleg föltesz olyan kérdéseket, amik nagyon hétköznapi, ugyanakkor nagyon releváns kérdések - ezek társadalompolitikai kérdések.

És Márti valahogy ezt a civil szerepvállalást is erősíti? A filmnek célja az, hogy mozgósítsa az embereket, hogy politizáláson túl is létezik felelősségvállalás, társadalmi szerepvállalás?
Igen, amikor készült a film, akkor sokat beszélgettünk Mártival arról, hogy mit csináljunk ezzel a filmmel. A filmkészítésen túlmutat a mi együttműködésünk, tehát célunk az, hogy vigyük leginkább vidékre, ahova kevésbé jutnak el ilyen filmek, és beszélgessünk helyi közösségekkel, akár vallásos, akár nem vallásos, tehát civil közösségekkel arról, hogy mit jelent az alulról építkező együttműködés, hogyan lehet közösségeket építeni, milyen értékek a fontosak. Ezt egyébként csináljuk is, tehát megyünk majd Debrecenbe, Sopronba, van egy pár meghívásunk.

Sok akadályba ütköztetek? Van például az a jelenet, amikor az önkormányzati gyűlésen vagyunk, és azt mondják, hogy nem kéne erről dokumentumfilmet forgatni. Erre hogy reagáltatok?
Amikor Márti elmegy egy nyilvános közmeghallgatásra az önkormányzatra, egy olyan helyi lakosnak az ügyét képviseli, akivel tényleg foglalkozott. Mártiék jártak vele a hivatalba és kiderült, hogy a számlákkal nincs is, sőt, az önkormányzat számolt el valamit. Az önkormányzati meghallgatást le akartuk forgatni, természetesen bejelentettem az önkormányzatnak, hogy mi egy dokumentumfilmes csoport vagyunk, és forgatjuk ezt a majdnem portréfilmet Bolba Márta lelkészről. Nagyon érdekes fogadtatásban részesültünk, a felvett jelenetben Kocsis Máté akkori polgármester kioktat minket, hogy nem kéne egy aktív politikai-közéleti szerepet vállaló emberről filmet forgatni. Nem is értettem ezt az állítást, amikor szerintem mi egy olyan pályázaton nyertünk, ahol az adófizető állampolgárok pénzét osztják szét. Én azt gondolom, hogy pont erre való az emberek pénze, hogy egy lelkészt, aki közszereplő is mutassunk meg filmben, és hogy arról aztán beszélgessünk. Lehet ezzel egyetérteni, vagy egyet nem érteni (mármint a film témájával), de azt gondolom, hogy márpedig erre való az adófizetők pénze, hogy ilyen típusú filmek készüljenek. Nem is értettem Kocsis Máténak – aki egyébként jogász, mellesleg politikus - az állítását.

És erre jött nem sokkal a hír ugye már a film elkészítése után, hogy a Médiatanács a 20%-ot visszavonja merthogy annyira jelentősen eltér a film a tervtől?
Igen. A filmre a Magyar Média Mecenatúra adott támogatást, és amikor beadtuk ezt a pályázatot (ez egy háromkörös pályázat, ami egy írásos és egy közmeghallgatásos részből áll), akkor az volt a terv, hogy egy évig követjük Mártának a tevékenységét, hogy ő hogyan szervezi maga körül a gyülekezetét. A film forgatása során derült ki, hogy nem válik el élesen nála az ő közéleti tevékenysége és a lelkészi tevékenysége. Én sokszor kérdeztem, hogy most akkor a lelkész beszél belőled, vagy tulajdonképpen valamiféle civil aktivista? És állandóan azt mondta Márti, hogy „nálam ez a kettő nem válik szét”. Tehát az, hogy ő például elmegy az önkormányzatra közmeghallgatásra, és ott fölszólal valami mellett, az ugyanúgy a lelkészi tevékenységéhez tartozik. Amikor befejeztük a filmet, le kellett adni egy év után, és akkor kaptunk egy olyan hírt, hogy az eredetileg beadott szinopszistól (egy két és fél oldalas szinopszist kell elképzelni - két és fél oldal és hetven perc azt el lehet képzelni hogy hogyan korrelál egymással), hogy mi nem teljesítettük azt, ami le van írva. Mindent teljesítettünk, amit szerettünk volna, sőt annál többet nyilván - ugye ha egy évig követi az ember a főhősét, akkor sokkal több minden belefér, mint amit mondjuk el tud magának képzelni egy évvel előre. Aki valaha készített dokumentumfilmet, az pontosan tudja, hogy itt nem előre megírt jelenetek vannak, mint egy játékfilmben, hanem ezeket a jeleneteket az élet írja. És akkor megbüntettek minket. Úgy van, hogy 80% előfinanszírozása van ennek a pályázatnak, 20% pedig az utófinanszírozása, és ezt a 20%-ot visszatartották. Feketelistára kerültünk és ez azt is jelenti, hogy a következő egy évben én nem is pályázhatok a Mecenatúrának a pályázatára. Sok kedvem nincs is.

fotó: Rácmolnár Milán

Márti politizál is, vagy a közélettel való foglalkozása nem politizálás?
Mártinak kimondva, vagy kimondatlanul az egyik példaképe Martin Luther King. És Martin Luther King ugyanúgy fölszólalt társadalompolitikai kérdésekben, amik az akkori amerikai társadalomban nagyon erős, mondhatni kényesek, de mindenképpen erős társadalmi kérdéseket feszegető lelkészi állítások, vagy lelkészi megfogalmazások voltak. Mártit ugyanúgy érdekli a napi politika, vagy napi közélet - a filmben szerintem az az egyetlen politikusabb jelenet van, amikor értékeli a 2018. áprilisi választásokat.

A film úgy zárul, hogy Márti azt mondja, hogy szeretné összegyűjteni azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodhatnak. Célja a filmnek egy ilyen kiáltvány a végén, hogy gyűljenek össze ezek az emberek? Várható ennek folytatása akár?
Abszolút, igen. A film végén Márti elmondja, hogy szeretné összegyűjteni azokat a lelkészeket, akik hasonlóan gondolkodnak az országban, és egy hálózatot kialakítani, közösen cselekedni azokért az értékekért, amiket ő is vall. Ez ugye egy nyitott kérdés a film végén lehet, hogy lesz ennek folytatása. Az biztos, hogy a film vágását követően Márti megszülte a harmadik kisgyermekét, úgyhogy most vele van elfoglalva.

Szerinted miből meríti az erejét Márti ebben a szélmalomharcnak tűnő közéletiségben?
Az istenhitből. De tényleg. Megcsináltuk vele a teljes életút-interjút - ez ugye nem fér bele mind a filmbe -, nagyon hányattatott sorsú családból származik , azt is lehet mondani, hogy az ő családjukban benne van a magyar történelem sűrítve. És szerintem azok a gyerekkori tapasztalatok, amiket ő átélt, (akár családilag, akár a környezetében - ő ugye soproni lány) nagyon sok támaszt adtak neki. Illetve maga az evangélikus vallás nagyon hamar, már kislányként megérintette, ez egy nagyon sziklaszilárd hitet ad neki továbbra is.
És szerintem van egy belső konoksága, ami őt hajtja az igazságkeresésben.

Aujeszky Nóra Ilona