Lindy Larsson elismert színész, énekes és előadóművész Svédországban

Roma családba született, a svéd lakosok pedig emiatt teljesen kiközösítették őket. Ezen kívül Lindy gyerekkora óta tisztában van azzal, hogy a férfiakhoz vonzódik. Ez a két stigma és az ezekből fakadó megpróbáltatások örök életére megbélyegezték a fiút, aki ma már mint felnőtt férfi, színészként és énekesként szép karriert futott be. Stockholm, Malmö és Uppsala színházaiban játszik, ezen kívül saját bandájával járja Svédországot. A dokumentumfilm készítői 3-4 évig követték Lindy mindennapjait. Az alkotás egyrészt egy személyes élettörténetet mutat be, másrészt pedig olyan globális problémákra világít rá, mint a melegjogok kérdése, a cigányság helyzete, a kiközösítés és a rasszizmus.

Lessebo egy körülbelül 2500 lakosú település Svédország déli részén

Lindy visszahúzódó és félénk gyermek volt, aki csak arra vágyott, hogy a többiek befogadják, és részese lehessen a közösségnek. Nagyon vékony, lányos kinézete és a származása miatt a többi gyerek kiközösítette, így nem volt lehetősége barátkozni velük. A gyerekek rendkívül kegyetlenek tudnak lenni egymással, Lindy a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen érzés magányosnak lenni. Az ilyen helyzetek feldolgozására többféle stratégia létezik. Lindy testvérei küzdöttek, harcoltak, visszaütöttek, ő azonban képtelen volt erre. Inkább egyfajta menekülő utat választott. Megalkotta Little Light (Kicsifény) karakterét, aki egy szuperhős volt. Lindy felvette ezt a szerepet, és palástot hordva a saját kis világában képes volt fénnyel elárasztani a világegyetemet. Little Light szerelme Mr. Boom volt, akit erős, jó fizikumú karakterként álmodott meg Lindy. A szuperhősök mellett volt egy másik játéka is. Szeretett volna sellő lenni, ezért készített magának jelmezt és sellőuszonyokat is. E játék mögött is észrevehető a menekülés motívuma: ,,A szárazföldön elkaphattok ugyan, de találkozzunk csak össze az óceánban! Ahol elememben vagyok, ott senki nem tud bántani.”

Lindy és élettársa, Stefan a tóparton

Már a 16. század óta élnek romák Svédországban.  Lindy családja a legkorábban érkezett csoportba tartozik. Félelmetes, hogy a toleránsnak és nyitottnak jellemzett svédek milyen embertelen bánásmódban részesítették a kisebbséget a 20. században. A romákat sterilizálták, a svéd hatóságok erőszakkal gondozásba vették a gyerekeiket. 1914 és 1954 között a náci üldöztetés ellenére megtiltották a romák számára a svédországi bevándorlást. Csak 1959-ben kaptak szavazati jogot, a roma gyerekek pedig az iskolába járás jogát. 2013-ban pedig napvilágot látott egy botrányos statisztika: a skåne-i rendőrség nyilvántartást vezetett a romákról, ami 4741 regisztrált személyt tartalmazott, közülük 1320 gyerek volt. Lindy elmondja, hogy míg más gyerekek a szörnyektől és szellemektől féltek, számukra a svéd rendőrség és a hatóságok jelentették az elsődleges félelemforrást. Egész gyerekkorában attól rettegett a család, hogy a hatóságok találnak valami okot, és elvehetik a gyerekeket. A család tagjai olyan kijelentéseket hallottak még az iskolában is, hogy ,,A te fajtádat meg kellene ölni születéskor!" vagy ,,Nem vagy elég értékes, hogy szülő legyél!". Sejthető, hogy milyen hatást gyakorol ez a közeg a gyerekek önbizalmára és a későbbi életükre.

A berlini Maxim Gorki színház színészei között

A film őszintén bemutatja, hogy a sok nehézség hogyan formálta Lindy személyiségét és milyen hatással volt a karrierjére és az emberi kapcsolataira. Az átélt szörnyűségek ellenére megtalálta az identitását, mint meleg férfi. Hosszú évek óta boldog párkapcsolatban él Stefannal, akit egy hajón ismert meg Stockholmban. A cigányság kérdése azonban továbbra is problémát jelent neki. A családban tetten érhető egyfajta kettősség. Egyrészt nagyon büszkék a származásukra, másrészt viszont ezt a külvilág felé nem mutatják meg. A negatív megkülönböztetés és a megbélyegzés miatt kénytelenek titkolni, hogy roma származásúak. Svédországban nagyon élénken jelen van a náci fenyegetettség, a munkahelyen vagy az iskolában nem célszerű felfedni, hogy valaki cigány, homoszexuális, vagy éppen a kettő egyszerre. Lindynek emiatt hatalmas belső feszültséget okozott, amikor felkérést kapott a berlini Maxim Gorki színháztól. Yael Ronen előadásában arra kérték, hogy a színpadon beszéljen őszintén a saját és a családja történetéről. A Roma Armee című színdarab premierje Lindy számára egyfajta választóvonal volt. Eljött az idő, hogy megküzdjön az évtizedes, generációkon át jelenlévő sérelmekkel, visszatámadjon, és az eddig felhalmozott szégyenérzetet és megaláztatást ragyogó büszkeséggé alakítsa.

Pillanatkép a Roma Armee című előadásból

Lindy története bárki számára hordozhat tanulságokat. Sokat megtudhatunk az identitásról, az útkeresésről, az elfedésről, a szégyenről és a feldolgozás folyamatáról. Az is biztos, hogy nem egyedi esetről van szó. Talán a svédek nem annyira elfogadóak, mint ahogy az ember azt elsőre gondolná. A film bemutatja, hogy milyen sok kitartás szükséges a diszkrimináció elleni harcban. Lindy történetéből az is kiderül, hogy az ember sokkal összetettebb, mint amilyennek látszik. Az identitáskeresés gyakran fájdalmas folyamat, nagy bátorság kell hozzá. Ida Person Lännerberg filmje a 2019-es Nordisk Panorama filmfesztiválon a New Nordic Voice Documentary kategóriában győztesként került ki. A komoly témákkal foglalkozó, de mégis szórakoztató dokumentumfilm talán mindenkinek ad valamit. A képi ábrázolásnak köszönhetően őszinte, személyes kapcsolat jön létre Lindy és a nézők között. Sokat tanulhatunk arról, hogy miként fogadjuk el önmagunkat egy kegyetlen világban úgy, hogy végül mi jöjjünk ki győztesként.

Svéd nyelvű filmismertetők, kritikák:

https://ka.se/2019/06/04/lindy-larsson-satter-ljus-pa-utanforskapet/?fbclid=IwAR1EGjE1YuvdShtLpFYCZVr_nSNRBltPE1jQxs0KLpdq-8PgY-pgXNhNoDM
http://www.nyakultursoren.se/?tag=lindy-the-return-of-little-light

Zsolnai Márton
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója