A hatalom működési mechanizmusairól, igazságosságról, igazságtalanságról, őszinteségről és hazugságról beszél, láthatjuk mit jelent a felelőtlenség, felelősségvállalás, és következmény, s mindezen dolgok az emberi lét örökérvényű alkotóelemeiként, valamint személyes sorsok és életek szerves részeként jelennek meg egyszerre.

Gyerekek játszanak Aricában (Arica)

A történet kezdetei egészen az 1984-es évig nyúlnak vissza, amikor is a Boliden nagy mennyiségű veszélyes hulladék elhelyezéséért fizetett egy Promel nevű chilei cégnek. A hulladékban található arzén és más emberi szervezetre káros anyagok különböző egészségügyi problémákat idéztek elő Arica lakosai között. Tekintve, hogy a mérgező anyagot nem különítették el megfelelően, a gyerekek úgy játszottak vele, mintha csak a homokozóban lettek volna, ezért közülük sokan rákos megbetegedésben életüket vesztették, valamint a hulladék környezetében általánosságban megszaporodtak a különböző daganatos betegségek és egyre gyakoribbá vált az arzénmérgezés, elvetélés.

Lars és William a 2000-es évek elején találkoznak először a térséget érintő súlyos problémával és forgatni kezdenek a helyiek közreműködésével. Az aricaiakkal együtt élve, egyre közelebb kerülve hozzájuk igyekeznek megérteni a Boliden-Promel alkut és mindent, ami utána következett. A forgatások eredményeként születik meg a Toxic playground című film, valamint az ekkor készült nyersanyagok egy része bekerül az Arica-ba is, hogy akkor is érthető legyen számunkra a történet, ha nem láttuk az “előzményfilmet”.

Jocelyn és Lars a Toxic playground forgatása közben (Arica)

Az Aricában eltöltött időszak alatt a rendezők szinte részei lesznek a közösségnek, s ez a hosszú ideje tartó kapcsolat, továbbá a szereplők készítőkkel szemben kialakult bizalma teszi kedvessé, személyessé, időnként őszintén keserűvé a filmet, ellensúlyozva az igazságügy tárgyilagos, sok esetben rideg világát. A Boliden-nel közreműködő szakértők, ügyvédek, a tárgyalásokon felsorakoztatott érvek, a cég nevével összefonódó hatalom, befolyás, továbbá a hatalmi érdekek világa és a chileiek kitartó küzdelme, valamint mérhetetlen gyásza közötti kontraszt nagy hangsúlyt kap. Egy látszólag vitathatatlan és evidens tényt, a Boliden felelőtlenségéből is adódó katasztrófát, igyekeznek relativizálni, elmosni a számsorok, diagramok és ábrák. 

“A bárhol elkövetett igazságtalanság mindenhol az igazság létét veszélyezteti” – szól hozzánk Martin Luther King több évtizeddel ezelőttről. Bár az aricaiak tapasztalják meg közvetlenül a velük elkövetett igazságtalanságot, az Arica című film aláhúzza, hogy ez mindannyiunk ügye. A Boliden-botrány természete alapból hordozza magában ezt a mechanizmust, hiszen pont azért akarják a Boliden-hez hasonló multik mindenképpen megnyerni az ilyen pereket, hogy ne válhasson hivatkozási ponttá, precedenssé a későbbiekben, hogy a vád igaznak bizonyult, a vállalat felelős az okozott károkért. Éppen ezért sorsfordító szerepe lehet már egy ügynek is, mind a jogorvoslat, mind a közvélemény szempontjából. 

A Boliden-botrány megjelenése egy svéd újságban (Arica)

Ezenfelül a filmnyelvi eszközök is segítenek a gondolatainkat ebbe az irányba terelni. Azáltal, hogy a jelen idejű felvételeken kívül belekerültek a filmbe a több, mint tíz éve forgatott Toxic playground anyagai, valamint archívok a 80-as évekből, komplex képet kapunk a történtekről, és lehetőségünk van igazán közel kerülni a szereplőkhöz. Például a chilei Jocelynt láthatjuk 10 éves kislányként, aztán szájfényben és fülbevalókkal, később mikor gyermeket vár, és ott lehetünk, amikor Larsról és Williamről nevezi el a kisfiát.

Lars Edman és William Johansson Kalén

A természetesen működő, igazi kapcsolatok teszik lehetővé, hogy a kamera olyan nézőpontot kínál a nézőnek, amely mentes minden meddő sajnálkozástól, vagy szánalomtól, nem távolságtartó a résztvevőkkel szemben, de nem is férkőzik kéretlenül közel hozzájuk. Ez a szemszög együttérzést vált ki és aktivitásra sarkall, s az Arica minden képkockája kérdez és válaszokat keres. 

Megjelenik a filmben egy hosszabb snitt, amely elidőzik a tárgyalóterem falán látható jelképen: egy kétkarú mérleget nézünk. Merre billen az igazságügy mérlege, ha az egyik oldalra egy multi érdekét helyezzük, a másik oldalra pedig az általuk okozott mérhetetlen kárt? Merre kellene billennie?

William Johansson Kalén szintén Martin Luther Kingtől idézett a vetítés utáni beszélgetés végén: “the arc of the moral universe is long but it bends toward justice”, amely nagyjából azt jelenti, hogy az erkölcsi világ, olyan, mint egy nagyon hosszú, görbülő vonal, ami annyira elnyújtott, hogy nem láthatjuk valójában, hogy az íve merre halad. Viszont szem előtt kell tartanunk, hogy bár hosszan, mégis az igazság felé hajlik ez a vonal. Ez a remény jelenik meg abban a mérhetetlen, munkát nem sajnáló odaadásban, amit az aricai lakosokat védő ügyvédek, szakértők, kutatók, valamint Lars és William tanúsítottak, és azokban a kisfilmekben is, amelyeket az aricai lakosok már az ügy lezárta után kezdtek forgatni.

Facebook oldal, ahol értesülni lehet az újabb és újabb fejleményekről: ARICA - A Toxic Waste Scandal 

Tóth-Gyóllai Orsolya

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója