A film rendezője a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező művész szakán végzett Debre Zsuzsa, aki e művet mestere és osztályfőnöke, Almási Tamás Ózd-sorozata nyomán készítette el saját értelmezésében, évtizedekkel később a borsodi város nehézipari dolgozóival a középpontban. 

A '80-as éveket idéző ózdi fodrászat                                   

Elődéhez képest azonban a rendező némileg csavart az alapgondolaton; férfiak helyett nőkön keresztül történik a gyári élet bemutatása, illetve semleges színteret választott a forgatás helyszínéül, hiszen nincs is meghittebb hely egy asszony számára, mint egy női fodrászat. A helyi frizurakészítő (Neviczki Zsuzsanna) ráadásul sokrétű feladatkört lát el az üzlethelységben; egyszerre végzi hajformázó tevékenységét a vendégeken, kifogástalan beszélgetőpartner és "terapeuta", emellett még a nagymama szerepét is betölti unokája mellett, mivel a lány az ő nyomdokaiba szeretne lépni, ezért egész napját az üzletben tölti, hajformázó-fortélyok tanulmányozásával. Olykor mester-tanítvány kapcsolatként jelenik meg a köztük lévő kötelék. Az ügyfelek és a fodrász között pedig olyan bensőséges kapcsolat tűnik elő, ami jellemző a falusi, valamint a kisvárosi szubkultúra mindennapjaira, ugyanis az emberek, akik oda betérnek, közösségi helyként használják ezeket a teret.

Női munkások az egykori Ózdi Kohászati Üzemeknél

A hajszobrász–fortélyok mellett a kohászati üzemről is többet tudunk meg. Aki csak ott dolgozott, mindenki szerette azt a helyet, és boldogan emlékeznek vissza az ott töltött évekre. A gyár számukra nemcsak egy munkahely volt, szociális és kulturális rendeltetései is voltak, amelyeken keresztül életen át tartó kapcsolatok szövődtek a kohónál töltött hosszú évek alatt. A munkán túl közös éneklés, presszózás, mulatozások, valamint focimérkőzések, felvonulások színesítették az akkori munkások életét, amelyeket a film archív felvételekkel illusztrál.

Azonban nőként, ráadásul női szakemberként, dupla annyi felelősséggel és körültekintéssel járt az üzemi munkakör betöltése, mint egy férfi dolgozónak. Egy nehézipari állás olykor rendkívül nagy veszélyekkel jár, egyszerű óvatlanságból fakadóan akár végzetes balesetek is történhettek. Mégis elégedettek voltak munkájukkal, mivel a megkeresett fizetésükből fenn tudták tartani az életszínvonalukat, és viszonylagos jólétben éltek.

Zsuzsanna egy vendége haját festi a fodrászüzletben 

A film központi helyszíne kétségkívül a fodrászat, hiszen ez az egyetlen hely, ami állandó. Kohászat sincs már, a jelenlegi munkahelyek bizonytalanok, viszont az akkori kliensek a mai napig szerves részét képezik az üzlet életének. Annak idején még fiatalon jártak ide új frizurát csináltatni, és évtizedekkel később is sűrűn látogatják a hajszalont. A falra kitett plakátok a '80-as évek divatja szerinti ízlést tükrözik, és bátran ki lehet jelenteni, hogy az itteni vendégek fiatalságát őrzik ezek a képek.

A hajszobrász-helyiség különös varázsa mégis egy újfajta érzetet nyújt – ezt a világot azonban túlságosan hétköznapinak gondoljuk a külsőségek alapján, hogy elhiggyük: az idősek életében az efféle közösségi tereknek felbecsülhetetlen értéke van, főleg amiatt, hogy a fodrász személye az, aki kialakítja a hangulatát. A vendégek pedig már nem csak egy egyszerű hajvágás miatt térnek be a fodrászat ajtaján, hanem a lelki feltöltődés végett is.  Ezek az üzlethelyiségek azok a bizonyos helyszínek, ahol az elhangzott történetek alakítják a “csodát”, és szájról szájra terjednek a regék egy letűnt kor emlékeiről.

Változott-e valami a rendszerváltás óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei város korosodó lakói életében? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy helyi munkásnak és a környékbeli üzemnek? Az egyszerű fodrász álcája mögött hogyan bújik meg egy "terapeuta"? Hogyan kell hajat festeni retro módra? A filmben válaszokat kapunk a felmerülő kérdésekre. 

Tenczer Franciska
ELTE BTK Kommunikáció- és médiatudomány BA