A 2018-as hajléktalanellenes alkotmánymódosításra reagálva Somogyvári Gergő (Lanterna – Ahol a magány se jár, Riksaláz, TransDuna) és szociális munkás barátja, Pocsai Zsolt egy rövidebb riportanyagot kezdtek el forgatni, ennek készítése alatt ismerték meg Lacit és Fannit. Kettejük kapcsolata pedig olyannyira érdekes dinamikával bírt, hogy végül a rendező egy egész estés dokumentumfilmet szánt ennek bemutatására. Somogyváriék kétségkívül nehéz fába vágták fejszéjüket: a Fanni kertje érzékeny pontokat érint, ezért komoly nehézségekkel kellett szembenézniük már a szükséges büdzsé előteremtésekor is. Nyilvánvaló okoknál fogva felesleges lett volna a Nemzeti Filmintézet ajtaján kopogtatni, azonban az államtól független forrásokból is igen nehéz volt elővarázsolni a forgatás megkezdéséhez szükséges összeget. Beszédes is, hogy a Fanni kertje végül javarészt külföldi támogatásokból készülhetett el, hiába szól specifikusan a magyar társadalmat égetően érintő kérdésekről.

A magyar-romániai-horvát együttműködésben készült Fanni kertje az idei szarajevói filmfesztivál dokumentumfilmes versenyprogramjának zárófilmje volt, s elnyerte a zsűri különdíját. A szarajevói filmfesztivál azonban nemcsak a film elismerésében játszott főszerepet, hanem annak megvalósításában is. A fesztiválon már jó pár éve működik a CineLink Industry Days program, amely részben a még “folyamatban lévő” (work-in-progress) filmek véglegesítéséhez szükséges pénzügyi forrás előteremtésére szolgál. Az ide beválogatott projekteket különböző kategóriákban díjazzák, lehetővé téve a filmek befejezését. A tavalyi Docu Rough Cut Boutique-on vehetett részt a Fanni kertje, amely elnyerte a program fődíját jelentő Avantpost Awardot, valamint a film forgalmazását, láthatóságát nagyban elősegítő HBO Max díjat egyaránt.

Fanni kertje

Somogyvári Gergő filmje a “légy a falon” típusú dokumentumfilm-készítés szemléletes példája. A történésekbe semmilyen szinten bele nem avatkozó, a filmes apparátust a játékfilmekre jellemzően láthatatlanná tévő módszert alkalmazó megközelítés a valóság legpontosabb lenyomatát igyekszik rögzíteni. A játékidő majdnem teljes egészében az angol címben (Fairy Garden) említett mesekertben követjük Laci és Fanni mindennapjait. A kamera jellemzően közel mozog szereplőihez, érzékeltetve ezt a már-már szürreálisnak mondható teret, ami pozitív velejáróival együtt mégiscsak egy társadalmi kitaszítottság eredménye. Somogyvári továbbá nagy hangsúlyt fektet a formai autentikusság megőrzésére. A kamera gyakran elidőz az apró részleteken – mint például a kóborló macskák, a kunyhó egyes szerkezeti elemei, a fali poszterek –, amelyek segítségével igyekszik minél részletgazdagabb módon a nézőközönség elé tárni a komor valóságot, ugyanakkor időt adva számukra, hogy megemésszék az addig látottakat. Úgy tűnhet Somogyvári elveszik az apró részletekben, s egyes érdekesebbnek tűnő részekről elfeledkezik, holott valójában a film egyszerűségében és tökéletlenségében rejlik annak varázsa.

A film története ott veszi kezdetét, amikor a családjából kitagadott Fanni már sokadjára visszatér arra a helyre, ahol otthonra és elfogadásra talált, vagyis Laci rozoga kis kunyhójába. Idilli kis világot teremtenek itt maguknak egy kis Budapest széli erdő mélyén. A kis kunyhót Laci kidobott bútorokból és talált tárgyakból építi fel, melyben Fanni is a segítségére van. A nem mindennapi életkörülmények ellenére igyekeznek a hétköznapoknak megfelelő életszínvonalat fenntartani. Laci ideje nagy részét kertészkedéssel, egy kenu javítgatásával és a ház körüli teendőkkel tölti, míg Fanni előszeretettel készít Tik-Tok videókat “kedves rajongói és támogatói” számára. A fennálló generációs szakadékot áthidalva egyfajta apa-lánya kapcsolatot sikerül kialakítaniuk, mely bár nem mentes a véleménykülönbségek okozta vitáktól, mégis képes megteremteni egy idilli, ítélkezésmentes, biztonsági teret.

Fanni kertje

Fanni saját testéhez kapcsolódó viszonya a film egyik legmeghatározóbb eleme. Ennek feltűnő és legláthatóbb bizonyítéka, mikor a magas és karcsú Fanni folyamatosan szemléli alakját a kunyhóban lógó tükrökben. Az ilyen pillanatokban Fanni megjegyzéseket tesz az általa elképzelt ideális nő képére. A nézők számára érdekes megfigyelést jelenthet, hogy Fanni környezetét főként a meztelen női modelleket ábrázoló poszterek uralják. Igaz, a poszterek eredeti tulajdonosa Laci, mégis felmerülhet a kérdés, hogy azok jelenléte a kunyhóban lehet-e bármilyen hatással Fanni nőiességről kialakított ideálisnak vélt elképzeléseire vagy azok inkább zavaró tényezőknek bizonyulnak. Vajon megtestesíthetik-e az eszményi nőt ezek a poszterek? Fanni főként külső megjelenésével kapcsolatban a nézők nemcsak a tükör előtt álló Fannitól kapnak kommentárokat, hanem a lány Tik-Tok csatornáján keresztül is. A Tik-Tok applikáció és egyéb közösségi média oldalak, mint a Facebook jelentik Fanninak az elsődleges megnyilvánulási platformokat, bár az élő videók nyújtják számára az igazi színteret. Fanni az élő adásokban kapott bántó kommenteket igyekszik figyelmen kívül hagyni; saját bevallása szerint azokat csupán “kis kavicsoknak” tartja, szemben a szüleitől kapott elutasító magatartással, melyet inkább “belécsapódó aszteroidaként” jellemez.

A lány alakja sok változáson megy keresztül a film során, köszönhetően a hormonoknak, melyeket szedni kezd, azonban ezek a változások nem járnak következmények nélkül. Fanni ugyanis a gyógyszerek mellékhatásaival is szembe kell, hogy nézzen, ami erősen kihat Lacival és a későbbiekben a szomszédban élő, ötvenes éveiben járó Arankával való kapcsolatára. Vajon meddig képes Fanni elmenni, hogy elérje a kívánt végeredményt? Vajon a szokványos keretektől eltérő útra kényszerül lépni, hogy előteremtse a jövőbeli nemátalakító műtéthez szükséges anyagiakat, melyre valószínűleg nem magyar földön kerül majd sor?

A film intim bepillantást enged két törékeny ember életébe, melyet viszontagságteljes útként jellemezhetünk. A néző megismerkedhet a magyar társadalom egy olyan szegletével, amellyel ritkán találkozhat a mozivásznon. A magyarországi transzneműség és a hajléktalanság témáját bátran mozgóképre varázsló Somogyvári Gergő filmje emlékeztet arra, hogy bár az emberi jogok mindenkit és minden körülmények között megilletnek, előfordulhat, hogy ezek mégis – még a mai modern világban is – erősen sérülnek. Remélhetőleg a Fanni kertje egy olyan filmnek bizonyul, ami segíti e megsértett jogokra való figyelemfelhívást, s ha mást nem is, de eléri azt, hogy nézőiben felkeltse az empatikusság érzését az olyan nehéz sorsú emberek iránt, mint amilyen Laci és Fanni.

Kristóf Álmos, Takács Veronika
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék