Fuchs Máté az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar, majd Irodalom- és kultúratudomány szakának elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm-rendező művész szakán kezdett el tanulni. Itt 2019-ben végzett, Mariann című diplomamunkájában pedig először foglalkozott a Keltető fókuszában is álló Szabó Mariann személyével és életével. Máté a tanulmányait a salzburgi Mozarteum Egyetem doktori hallgatójaként folytatta, közben pedig a Little Bus Productionnel együttműködésben megkezdte a Keltető munkálatait is. A dokumentumfilm-rendező korábban is készített már egész estés alkotást, az ő nevéhez fűződik a 2022-es Feldolgozatlanul is, amely a 2008-2009-ben romák ellen elkövetett rasszista gyilkosságsorozat emlékezetét és a társadalomba való beágyazottságát vizsgálja. Megjelenése után nagy visszhangja volt a dokumentumfilmnek, amellyel elérte a célját, megtörte a romák ellen elkövetett gyilkosságok körüli csendet. Jelentősen személyesebb jellege miatt a Keltető nem valószínű, hogy hasonló visszhangot fog kelteni, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne képes hasonló mértékű érzékenyítésre akár pont a személyességének köszönhetően.

Már óvodás korában elkezdtek megmutatkozni az autizmus jelei Mariann-nál, diagnosztizálva azonban csak évekkel később lett. Szintén gyermek volt még, amikor a szülei elváltak, vagyis pontosabban – a nagymamája szavaival élve – Zoli elcsábította Mariann édesanyját. A férfi mind a mai napig Mariann édesanyjának élettársa, azonban meg is ragadt ezen a szinten, nem tudott apafigurává válni a Keltető főhősének szemében. Ennek legnagyobb oka Zoli abuzív viselkedése Mariann édesanyjával szemben, amelynek hatására bizonyos szinten a főszereplő és édesanyja kapcsolata is toxikussá vált. Élettársának kirohanásaival szemben az édesanya egyetlen mentsvárát Mariann képezi, így az alapvető anyai szeretete és gondoskodása mára már túlzott ragaszkodássá alakult át, és közel sem támogatja lánya önállósodását.

A támogató családi háttér hiányának ellenére Mariann mindent megtesz annak érdekében, hogy népszerűsítse a Bogárétel Alapítvány nevet viselő civil szervezetét és annak misszióját, miszerint szeretnék meghonosítani Magyarországon a rovarevést, amely fenntarthatósága miatt akár az élelmezés jövőjét is jelentheti. Mariann többek között számos tévés szereplést is elvállal, ami különös elhivatottságra utal a részéről, hiszen autistaként az ilyen helyzetekben való helytállás igen nagy kihívást jelent számára. A blogbejegyzés elején említett fekete katonalégy tenyésztő és feldolgozó üzemhez is sikerül találnia egy potenciális befektetőt, úgy tűnik, hogy lépésről lépésre egyre közelebb kerül az álmai megvalósításához, és bár az üzem valóban létrejön, Mariann szerepe a projektben fokozatosan háttérbe szorul. Ez a folyamat pedig már a legelső tárgyalások során megkezdődik, amelyekre a film főszereplője egy segítővel érkezik, aki “magyarról magyarra” hivatott fordítani Mariann és a befektetők között. Kérdés, hogy a főhősnek valójában mennyire van szüksége az említett “tolmácsra”, mivel látszólag bármiféle gond nélkül képes artikulálni a gondolatait, mindenesetre a segítő már csak jelenlétével is redukálja Mariann tekintélyét a jelenlévők szemében. Az üzem megnyitása után a korábbi ötletgazda már szinte csak egy kisegítő munkás szerepét tölti be, mégsem mondhatjuk azt, hogy ne lennének bizonyos pozitív hozadékai is a projekt megvalósulásának.

Édesanyja folyamatos elbátortalanító próbálkozásai ellenére Mariann jogosítványt szerez és ami a legfontosabb, sikerül elköltöznie otthonról és közös életet kezdenie a párjával, Lillával. Most, hogy végre kiszabadult korábbi fojtogató környezetéből – amelynél sokszor még a halál is jobb opciónak tűnt – Mariann mindent megtesz azért, hogy ne kelljen visszamennie. A fekete katonalégy üzemben betöltött szerepébe látszólag beletörődve, frissen szerzett önállóságának megtartása válik a prioritásává, melynek érdekében még futárkodni is elkezd. Mindebben Mariann szinte egyedüli támaszát Lilla jelenti, ő az, aki mindenben feltétel nélkül támogatja. A film során a két nő kapcsolata nincs fókuszpontban, megismerünk a történet elején néhány akadályt, ami gátolja annak beteljesülését, ilyen például a köztük lévő távolság, és az anyuka túlzottan védelmező természete, a végére azonban ezeket mind sikerül leküzdeniük.

Mariann közvetlen családi kapcsolatai és Lilla személye mellett ugyanakkor az események szempontjából is fontos szerepet tölt be Fuchs Máté személye. Bár egy rendezőtől nem szokatlan, hogy a saját filmjében csak úgy legyen jelen, mint az ember a „kamera túloldalán”, akinek feladata, hogy közvetítse a főhős történetét, Máté túllép ezen a dinamikán, hiszen többször is interakcióba lép Mariann-nal a jelenetek során, ami által maguknak az eseményeknek is aktív formálója lesz. Jelenlétével biztonságos támaszponttá válik, aki van, hogy segít egy cigarettát tekerni, máskor pedig nyugtató hangjával mondja, hogy „Húzódjunk le ide”, amikor az út kellős közepén lesz baja az autó motorjának. Az egész film alatt érezhető az a barátságos és befogadó légkör, ami kettejük közt kialakult. Az egyik legmélyebb jelenet talán az, amikor a rendező kilép a kamerája mögül és megöleli Mariannt, amikor a nő könnyeivel küszködve beszél a fojtogató légkörről, amiben kénytelen élni. A film egy különlegessége, hogy a történetbe ágyazva megjelennek a rendező és Mariann között zajló online beszélgetések chatszerű formában, melyeken keresztül a nézők is bevonódnak a kapcsolatuk dinamikájába.

A történetmesélés ezen formája is tökéletesen illeszkedik a dokumentumfilmbe, egybefonódva a magukkal ragadó és sokatmondó jelenetekkel, kameraállásokkal, valamint egy kevésbé megszokott filmes eszközzel, Mariann álmainak bemutatásával, melyeket a főszereplő saját maga narrál. A nem mindennapi, olykor rémisztő történetek részletgazdag leírásokkal vannak tarkítva és szinte horrorfilmbe illő zenei aláfestés tartozik hozzájuk, hogy minél teljesebb filmes élményt nyújtsanak.

Jelenetkép a filmből

A film lezárásaként Mariann egy altatódalt énekel. Az Este jó, este jó című gyermekdal szintén beillik a melankolikus atmoszférába, ugyanakkor játékosságot és könnyedséget visz a történetbe, miközben számos fontos, a filmben megjelenő motívum is előkerül benne, például a bogarak, az anya figurája, a félelem érzése és a gyermekkor biztonságába való menekülés.

A Verzió Dokumentumfilm Fesztivál idei kulcskérdése: „Merre tartunk?”. Talán elsőre nem egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy a Keltető című dokumentumfilm hogyan is illeszkedik be egy emberi jogi fesztivál kereteibe, hiszen nem látjuk közvetlen, súlyos következményeit ezen jogok valamelyikének eltiprásának. Kicsit mélyebbre nézve, megpróbálva kibontani a film különböző dimenzióit, és kritikai szemmel tekinteni azokra, láthatóvá válik azonban, hogy a történet és a főszereplő sok szempontból komplex, ezért a film célja vagy tanulsága sem lehet egyszerű, mint a népmesékben.

Szabó Mariann portréja

A film célja véleményünk szerint az érzékenyítés. Azzal, hogy ennyire sokszínűen mutatja be Mariann életútját, kizárja azt a társadalom legnagyobb részére jellemző megközelítést, hogy egy embert és képességeit csupán egyetlen tulajdonságára korlátozzák (legyen az egy betegség, munkakör, vagy szexuális irányultság). Mariann, amellett, hogy autizmussal élő ember, elhivatott a munkája iránt, és Magyarországon egyedülálló dologgal foglalkozik. Mariann az ötletgazdája és alapítója a Bogárétel Alapítványnak. Mariann egy önfeledten szerető barátnő. Mariann-nak sikerül kitörnie bántalmazó családi környezetéből. Mariann épp csak kezdi megtapasztalni az önállóságot. Mariann megszerzi a jogosítványát. Mariann kénytelen álmait a háttérbe szorítani, hogy megélhetést biztosítson magának.

A film valamelyik pontján mindannyian érezhetjük magunkat „Mariann-nak”. Ezt a néző által nem tudatosan végzett cselekvést takarja a morális képzelőerő fogalma, ami az emberi jogi dokumentumfilmfesztiválokon nem szokatlan esemény: általa egy lelki és intellektuális fejlődés veszi kezdetét, melynek különböző fokozatain keresztül eljuthatunk abból az érzésből, hogy „engem megérintett ez a film”, egészen oda, hogy a mindennapi életünkben aktívan cselekszünk.

Jelen esetben ez a cselekvés kiindulópontja lehet csupán az, hogy átgondoljuk: „Merre is tartunk?”. Olyan szempontból, mint egy társadalom tagjai, amelyben a valódi tudás és innovatív gondolkodás arra van kárhoztatva, hogy háttérbe szoruljon, hacsak nem társul az egyén személyiségéhez arrogáns önbizalom. Átgondolhatjuk kisebb léptékben, mint egy olyan ország lakói, ahol egy hasonló zöld törekvésnek a sorsa a csődbe jutás, vagy akár egyéni szinten is ráébresztheti az embereket – akik hajlandóak befogadni az üzenetét – arra, hogy a mindennapi életben történő interakcióink során ne ítélkezzünk túl gyorsan, hiszen minden ember egyénisége és története komplex. Mint ahogy egy filmnek is rengeteg dimenziója van, úgy egy személynek is.

Források:

https://magyar.film.hu/filmhu/hir/transz-tinivel-autista-legylarvafarm-tulajdonossal-es-nyilas-alszerzetessel-erkezik-verzio.html
https://filmtett.ro/hirek/magyar-filmek-a-verzion
https://madoke.hu/tagok/fuchs-mate/
https://bugfood.org
https://matefuchs.com
https://hajonaplo.ma/zold/kornyezetbarat-takarmany-kulonleges-alapanyagbol.html

Kordás Anna, Sisa Csenge
ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék