Diana Toucedo Barcelonában és Amszterdamban élő spanyol filmkészítő és vágó, munkássága a filmkészítés és a kutatás mezsgyéjén mozog. Munkáit olyan filmfesztiválokra válogatták be, mint a Berlinale, az IDFA, a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál, a Nara Nemzetközi Filmfesztivál, a Sao Paulo Nemzetközi Filmfesztivál, a FIDBA, a Pesaro, a DocLisboa vagy a Visions du Réel, és olyan múzeumokban állították ki, mint a Barcelonai Kortárs Kulturális Központ (CCCB) vagy a Pompidou Központ. Eddig több mint 25 olyan egész estés filmnek volt a vágója, amelyeket többek között az IDFA, a Rotterdam, a Cannes Semaine de la Critique vagy a Moszkvai nemzetközi filmfesztiválokon mutattak be. Számos, a Netflix, az HBO és a Movistar csatornáknak készült sorozatban működött közre vágóként. Jelenleg szakmai tevékenysége oktatással egészül ki, amelynek keretében a Pompeu Fabra Egyetemen (UPF) és a Holland Filmakadémián oktat. Emellett maga is PhD tanulmányokat folytat gyakorlatalapú kommunikációból, és azt vizsgálja, hogy a mozgókép miként foglalkozik az identitás, az emlékek, a történeti kikristályosodás, valamint a társadalmi feszültség kérdéseivel.

Bacskai Brigitta 2014-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát mozgóképvágó szakon, majd Norvégiában a Norvég Film Iskolában folytatta MA tanulmányait. Számos képzésen és szemináriumon vett részt, mint például Norman Hollyn vágóknak szóló workshopján Prágában, Monika Willi mesterkurzusán Koppenhágában, Chris Dickens mesterkurzusán Londonban vagy Robert Mckee történeti szemináriumán Írországban. Vágóként 2008 óta dolgozik, ez idő alatt számos fikciós és animációs filmet, valamint dokumentumfilmet vágott. Első, egész estés munkája, a Free Entry Gamechanger díjat nyert az SXSW Filmfesztiválon, Balkon című animációs filmje a zsűri közönségdíját nyerte el az Annecy Fesztiválon, Traub Viktória Sellők és rinocéroszok című filmje pedig a Magyar Filmkritikusok Díját kapta 2019-ben. Legújabb dokumentumfilmje, a Túl közel a 2022. augusztusban megrendezett Szarajevói Filmfesztiválon versenyzett dokumentumfilm kategóriában. Jelenleg vágási ismereteket és filmdramaturgiát oktat animáció és játékfilm szakos hallgatóknak. Tagja a Magyar Film- és Videóvágók Egyesületének.

Christine vállalati jogászként és filmfinanszírozási szakértőként dolgozott, majd 2001-ben megalapította saját produkciós cégét, ALEGRIA PRODUCTIONS néven. Eddig több mint 60, világszerte forgalmazott kreatív dokumentumfilmet gyártott, például: Pakistan Zindabad; The Vatican's Lost War?; Five Broken Cameras (rendezte: Emad Burnat és Guy Davidi; Sundance 2012 Legjobb rendezés, Oscar-jelölés 2013, Nemzetközi Emmy-díj 2013); Divided Korea; The Wonderful Kingdom of Papa Alaev; Erdogan, the Making of a Sultan; One Day in Tehran és Forman versus Forman (Cannes Classics, 2019 május). Christine a berlini NIPKOW zsűri elnöke; 2014 és 2018 között a francia televíziós producerek szakszervezete, az USPA alelnöke, 2018 júniusa óta a FIPADOC ügyvezetője és művészeti igazgatója.

Leena Pasanen a nyomtatott sajtóban kezdte a karrierjét újságíróként, majd 1993-ban csatlakozott a YLE finn műsorszolgáltató társasághoz, ahol riporterként, politikai kommentátorként, televíziós bemondóként, illetve a YLE TV1 csatorna dokumentumfilmes részlegének vezetőjeként dolgozott. 2000-ben a YLE Teema programigazgatója lett, és a kulturális, tájékoztató és fikciós műsorokért felelt. 2005 novemberétől az Európai Dokumentumfilm Hálózat (European Documentary Network, EDN) igazgatójaként dolgozott. 2011 és 2014 között a budapesti Finn Intézetet vezette, valamint kulturális attaséként szolgált a Finn Nagykövetségen. 2015 és 2019 között Lipcsében dolgozott a DOK Leipzig filmfesztivál fesztiváligazgatójaként. 2020 januárjától a bolognai Biografilm Fesztivál igazgatója. Rendszeresen vesz részt szakértőként, tutorként és oktatóként különböző szakmai szervezetek (EDN, Discovery Campus, EURODOC és Television Business School) oktatási programjain. Board memberként szolgált az IDFA Forumon, számos fesztiválon zsűrizett, köztük a Sundance-en és az IDFÁ-n.