English

Camilla Nielsson was a Fulbright Scholar at Tisch School of the Arts, New York University (NYU), and in the Dept. of Anthropology (NYU), where she studied documentary filmmaking and visual anthropology from 1997–2000. She directed the documentary short trilogy Good Morning Afghanistan (2003), Durga (2004), and The Children of Darfur (2005), about children’s rights, and Mumbai Disconnected (2009), in the Cities on Speed series. She collaborated with Israeli video artist Yael Bartana on the trilogy We Will Be Strong in Our Weakness (Berlinale 2011, Venice Biennale 2011), and Demonstrators (2011), for the exhibition Re:Constructed Landscapes. Nielsson’s first feature documentary Democrats (2014), screened at more than 80 film festivals, and won 20 awards and nominations, including Best Documentary at Tribeca Film Festival 2015, and Best Documentary at Nordic Panorama 2015.

Yana Ugrekhelidze was born in Tbilisi, Georgia, in 1984. After graduating with a degree in translation and linguistics in Georgia, she completed a BA in communication design at the Peter Behrens School of Arts in Düsseldorf, and a diploma in film and animation at the Academy of Media Arts Cologne. Her first animated film, Summer Story, premiered at the 2017 International Short Film Festival Oberhausen and was a semi-finalist in the Student Academy Awards. Her graduation film Armed Lullaby premiered at the 69th Berlinale in the Generation Section. Instructions for Survival is Yana's debut film.

Ada Ushpiz izreali filmkészítő és újságíró az 1970-es évek óta íróként, rendezőként és producerként dolgozik olyan dokumentumfilmekben, amelyek a jelenkori Izrael ellentmondásaira és az ország társadalmi és történelmi kontextusára hívják fel a figyelmet. 1970-ben a Tel Aviv-i Egyetemen filozófiából és irodalomból BA fokozatot szerzett, majd 1974-ben a Londoni Filmiskolában filmrendezés szakon diplomázott, továbbá történelemből doktori fokozattal is rendelkezik. 1969 és 1999 között a Ha’aretz izraeli napilap tudósítója és szerkesztője volt.

Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).