Egy régi brazil legenda szerint a más nyelvre lefordíthatatlan vágyakozás, a „saudade" érzését az afrikai istenek azért engedték a rabszolgaként elhurcolt emberekre, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek. Amikor édesapja megbetegszik, Denize Galiao, az afro-brazil származású filmkészítő újra a gyökereihez és az otthonához fordul, amellyel húszévi németországi tartózkodás után sem szeretné elveszíteni a kapcsolatot. A filmben a „saudade" az, amely a két kultúra között élő család történetén keresztül végigvezet.