Ez a kerekasztal-beszélgetés a Verzió idei, roma fókuszú programjának fontos része, amely kivételes alkalmat kínál arra, hogy a meghívott résztvevők munkásságán keresztül közösen vizsgáljuk meg a különböző művészeti ágak a film, a vizuális művészetek és a színház közötti termékeny találkozásokat. Junghaus Tímea művészettörténész bevezető előadását követően közösen gondolkodunk majd a roma kultúra intézményesülésének nemzetközi és magyarországi tapasztalatairól. Milyen gyakorlati eredmények születtek az utóbbi időben az ERIAC és a jelentős vizuális művészeti eseményeket szervező „többségi” intézmények (mint például a kasseli documenta, az OFF-Biennále, a Cannes-i Filmfesztivál vagy az Európai Filmakadémia) közötti együttműködésekből? Milyen tapasztalatok fogalmazhatók meg a bevezető előadásban felvetett kérdésekkel kapcsolatban? Milyen területeken, mit és hogyan kellene tovább fejleszteni?
Junghaus Tímea nyitóelőadása:
Az európai dokumentumfilmezés következő paradigmaváltása nem a marginalizált közösségek megjelenítésének javításáról szól, hanem arról, hogy alapjaiban változzon meg, ki gyakorol ellenőrzést a képek, a narratíva és a termelési eszközök felett. Junghaus Tímea – aki két évtizedes kurátori és intézményi tapasztalattal rendelkezik, a roma közösségi filmektől egészen a cannes-i filmpiacig – kritikával illeti azt a dokumentumfilmes hagyományt, amely közösségekről beszél, ahelyett, hogy lehetővé tenné számukra saját filmes nyelvük kialakítását. A közép- és kelet-európai filmgyártás dekolonizálása vagy forradalmasítása többet követel puszta láthatóságnál vagy befogadásnál: a szerzőiség, az erőforrások és az intézményi hatalom újraelosztását, valamint a jövő elképzeléséhez szükséges felhatalmazást és kreativitást igényli.