Blog

„Ha megkérdeznéd az exeidet, hogy meséljenek a kapcsolatotokról, vajon mit mondanának? Milyen kép rajzolódna ki rólatok?” Erre a kérdésre válaszolt a francia származású rendező, Chloé Barreau az új dokumentumfilmjében, a Szerelem, töredékekben című filmben. Az író-rendező már tizenhat éves kora óta dokumentálta az őt körülvevő világot, pörgős estéket, beszélgetéseket és legfőképpen a szerelmi...

Három különböző történet, három eltérő életút, mégis egy közös téma: a kapcsolatok keresése és a megértés határai. A Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Magyar Rövidek 2 blokkjának három filmje – Apu, anyu... falat másztam, és leestem, Látogatások Mamajénál és Az otthon 1117 km-re van – érzékenyen mutatja be, hogyan próbálnak az emberek különböző körülmények között kapcsolatot teremteni...

Katarina Stanković Neptun vihara (The Tempest of Neptun / Neptunova Nevera) című alkotása nem csupán az emberiség természetében mélyen gyökerező generációs problémákat prezentálja számunkra, hanem valódi hangulatfilm jellegével elrepít minket a festői Horvátországba, Vis szigetére, Komiža városába. Úgy ismerteti meg a helyi kultúrát, hogy az egyszerre érződik organikusnak és törékenynek a modern...

A szexuális erőszak áldozatainak helyzete világszerte súlyos kihívásokat rejt magában, de Japánban különösen összetett problémát jelent a patriarchális társadalmi normák és az áldozathibáztatás kultúrája miatt. Shiori Itō, újságíró, aktivista és egykori áldozat történetével nemcsak saját igazságát kereste, hanem szélesebb társadalmi párbeszédet is kezdeményezett a szexuális visszaélések...

Mi vezetett téged a szem szimbólumhoz a tervezés során? Az érzékelésünk legkézenfekvőbb része a szemen keresztül történik. Ez különösen igaz a filmkészítés terén. Ebből a szempontból megkerülhetetlen volt számomra, hogy a szemet használjam a díj tárgy dizájnjához. Mélyebb értelemben a szem az, ami megtestesíti a három fő szemszöget egy film kapcsán, főleg egy olyan alkotás esetében, amely...

Bódis Kriszta vagyok…, dokumentumfilmes voltam. Nem azt akarom mondani, hogy más lett a foglalkozásom. Ellenkezőleg. A múltidővel egy fordulatról beszélek.

Az Ahol régen aludtunk (Where We Used to Sleep) című dokumentumfilm egy, a kommunizmus által eltemetett román falu történetét mutatja be az egyik utolsó lakos szemszögéből. Bár a rendező megfigyelő filmes eszközöket használ, mégis úgy érezzük, hogy közel kerülünk hozzájuk. Ebben sokat segít a szereplők nyitottsága, és az, ahogy közvetlenül belátást engednek életükbe.

A Kamay egy afganisztáni hazara család megrázó történetét meséli el, amely egyszerre szól a gyászról, elnyomásról, a kisebbség üldözéséről és az alapvető emberi jogokért vívott küzdelemről. A Kamay vizuális és hangi világa magával ragadó, a kopár hegyvidéki tájak és az üres, elhagyatott házak a csend és a gyászoló család tagjainak hangjai szinte áthatolnak a vásznon.

Prológus – a Verzió Filmfesztivál 2024-es nyitófilmje elé Nemrégiben megjelent egy angol nyelvű tanulmánykötet, nemzetközi szerzők írásaival, amely a Válság mozija. Film a kortárs Európában címet viseli (Austin, Thomas - Koutsourakis, Angelos: Cinema of Crisis. Film and Contemporary Europe. Edinburgh, Edinburgh University Press, 2020). A bevezetőben a kötet szerkesztői, Thomas Austin és...