Tue Steen Müller több mint 20 évig dolgozott dokumentumfilmekkel a Dán Filmtanácsnál mint sajtószóvivő, fesztiválképviselő, filmes tanácsadó és filmügyi biztos. A Balticum Film és TV Fesztivál, a Filmkontakt Nord, a Documentary of the EU és az Európai Dokumentumfilm Hálózat (EDN) társalapítója. 1996 és 2005 között ő volt az EDN első igazgatója. 2006 óta szabadúszó konzulensként és tanárként tart workshopot az Ex Oriente, a DocsBarcelona, az Archidoc, a Documentary Campus, a Storydoc, a Baltic Sea Forum, a Black Sea DocStories, a Caucadoc, a CinéDOC Tbilisi, a Docudays UA, a Dealing With the Past Sarajevo fesztiválokon, valamint programtanácsadóként a belgrádi Magnificent7, a DocsBarcelona, a szentpétervári Message2Man és a DOKLeipzig fesztiválokon. Jelenleg a bolzanói Zelig Dokumentumfilm Iskolában tanít, és a www.filmkommentaren.dk oldalon jelennek meg filmkritikái. 2004-ben a dán és az európai dokumentumfilm kultúrához nyújtott hozzájárulását a dán Roos Díjjal tüntették ki. 2006-ban a portugál dokumentumfilmek támogatásáért kapott díjat, majd 2014-ben az EDN „európai dokumentumfilmes kultúra fejlesztéséért tett kiemelkedő hozzájárulásáért” járó elismerését nyerte el. 2016-ban a Litván Érdemrend Lovagkeresztjével méltatták munkáját. 2019-ben a 15. alkalommal megrendezett ZagrebDox a Big Stamp díjat adományozta oda neki, míg 2021-ben a lett dokumentumfilmek Lettországon kívüli terjesztésében és előmozdításában nyújtott hozzájárulásáért a legmagasabb állami rangú, Három Csillag Rend kitüntetésé,t vehette át. Idén, 2022-ben, a 25. alkalommal megrendezett DocsBarcelona tiszteletbeli díját is elnyerte.

Michael Seeber 1990 óta több mint 45 dokumentumfilmnek, televíziós dokumentumfilm-sorozatnak és egész estés filmnek volt a producere, köztük olyan, nemzetközi sikereket elért és magasrangú díjakkal kitüntetett filmeknek, mint a Luna Papa (Bakhtiar Khoudojnazarov), Bella Martha (Sandra Nettelbeck), A Velence-szindróma (Andreas Pichler), Hétköznapi forradalom (Riahi testvérek) és A jó amerikai (r.: Friedrich Moser, gyártásvezető: Oliver Stone). Több dokumentumfilmhez forgatókönyvet is írt, valamint több televíziós dokumentumfilmet rendezett. 2009 és 2020 között oktatóként és tanácsadóként dolgozott az Európai MEDIA szövegkönyv-fejlesztési programjának keretében. 2018 óta rendezőként és íróként saját munkáira összpontosít. Díjai: Theodor Koerner Irodalmi Díj (1987), a Legjobb dokumentumfilmnek járó osztrák filmdíj (2013).

Kis Anna 2002-ben kezdte filmes pályafutását. Egy évtizednyi tanári, fordítói és újságírói munka, valamint az ELTE reneszánsz és barokk angol irodalom szakán végzett doktori képzés után a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett rendezői és filmvágói diplomát. Gothár Péter és Enyedi Ildikó tanítványa volt. Azóta rövidfilmek (pl.: Enyedi Ildikó: Első szerelem), dokumentumfilmek és televíziós koncertműsorok szerkesztőjeként és forgatókönyvírójaként tevékenykedik. Rendezett rövidfilmeket és megfigyelő dokumentumfilmeket, amelyek többször nyerték el a legjobb dokumentumfilm díját magyar fesztiválokon (Házi Paradicsom, Csak családról ne). A közelmúltban Somogyvári Gergő Fanni kertje című filmjében mint story editor tevékenykedett, saját nagyjátékfilmjét forgatta Practices in Harmony munkacímmel, Földes András 80 dühös újságíró című filmjének társrendezője és vágója, valamint Groó Diana személyes dokumentumfilmjének vágója volt.

Gyenge Zsolt a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense. Az egyetemen filmelemzést, az avantgárd film történetét, filmelméletet, filmtörténetet és vizuális kommunikáció-elmélet oktat. Kutatási területei közé tartozik a fenomenológia és a hermeneutika, a mozgóképes installációk és a videóművészet, valamint a román filmművészet. Ő a Kép, mozgókép, megértés: A filmelemzés fenomenológiai elmélete című könyv szerzője. Több mint 20 éve dolgozik szabadúszó filmkritikusként, jelenleg a Disegno című dizájnkultúrával foglalkozó tudományos folyóirat szerkesztője.