Daniel Abma 1978-ban született a holland Westerborkban, Drenthe tartományban. Miután megszerezte általános iskolai tanári diplomáját, Berlinbe költözött, hogy fiatal médiamunkásként dolgozzon. Ezt követően filmrendezői tanulmányokat folytatott a potsdami Babelsberg KONRAD WOLF Filmakadémián, ahol elkészítette a Beyond Wriezen (Grimme-díj, 2012), a Havanna Tranzit (2016) és a The Family Approach (2024) című egész estés dokumentumfilmeket. Társadalmi témákat feldolgozó dokumentumfilmjei megfigyelő jellegűek és emberközpontúak. Miközben 2017 óta oktatja is a dokumentumfilm-rendezést és európai filmfesztiválokon tart pitchingworkshopokat, továbbra is dolgozik szabadúszó ifjúsági médiamunkásként.

Zaradasht Ahmed kurd–norvég filmkészítő Irak északi részén született és nőtt fel. Korábbi munkái között szerepel a díjnyertes dokumentumfilm Út Diyarbakırba. Sokéves tapasztalattal rendelkezik a dokumentumfilm-készítés terén a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsiában, valamint a helyi lakosságnak tartott dokumentációs képzésekben. Az illegális bevándorlásról szóló filmjét, a Fata Morganát több rangos filmfesztiválon is bemutatták, az iraki halálháromszögről szóló Nincs hová bújnod a Verzió 2017-es nyitófilmje volt.

Bipuljit Basu, a Sundance Intézet és az IDFA volt ösztöndíjasa, az indiai tényfilmek/reality-filmek és dokumentumfilmek területén alkotó feltörekvő filmrendező. Posztgraduális diplomát társadalmi fejlődés szakon szerzett; olyan feltáratlan, társadalmi jelentőséggel bíró történeteket kutat, amelyek a popkultúrában és így szélesebb körben gyakorolnak hatást. Hiszi, hogy a befogadás felmutatása a társadalmi változás egyik eszköze.

Jan Bodnár cseh független producer és újságíró. Producerként több díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott – Hogyan lettem partizán (rendező: Vera Lacková, 2021), Apám szerint a világ (rendező: Marta Kovářová, 2023) és Dajori (rendezők: Martin Páv és Nicolas Kourek, 2024). A Safe Place Production produkciós iroda alapítója. Részt vett számos nemzetközi képzésen és workshopon, többek között az IDFAcademy, a Dok.Incubator, az Ex Oriente, az ACE Training Days és a Move It On programokon. A Mezipatra queer filmfesztivál programszervezőjeként dolgozott 2016 és 2019 között.

Tetyana Dorodnicka filmrendező, vágó és képzőművész, A kijevi Ivan Karpenko-Karij Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetem rendezői karán végzett. A Wolves (2023) és a Who Is Kaya? (2019) című rövidfilmek rendezője, dolgozott televíziós csatornáknak, produkciós irodáknak és a Kyivtelefilm filmstúdiónak. Vágója volt Irena Sztecenko Roses. Film-Cabaret (2021) és Andrij Litvinenko Askania Reserve (2019) című egész estés dokumentumfilmjeinek. A Minden élni akar az első egész estés filmje.

Ljubov Divak ukrán producer, újságíró és kutató Berlinben és Kijevben él. Korábban a mai Ukrajna kulturális identitáskeresése és a posztszovjet lét örökölt traumája közötti feszültséget vizsgálta. Több jelentős intézményben, többek között a berlini Neue Nationalgalerie-ban dolgozott ösztöndíjas kutatóként. Jelenleg Oroszország 2022-ben eszkalálódott, Ukrajna elleni háborújának kulturális és pszichológiai hatásaival foglalkozik. Társproducerként részt vett a díjnyertes egész estés dokumentumfilm, az Amíg vérzel forgatásában, készülő új filmje a mentális egészség területén a háború alatt elért innovációkat mutatja be.

Sofia Fischer szakmai és magánéletét is a nők ügye iránti elkötelezettsége hajtja. Az elmúlt nyolc évben a Le Monde-nál és más kiadványoknál dolgozott újságíróként a társadalmon belüli törésvonalak megörökítésén. A Mothers Without Parole az első filmje. Három éven át utazott Franciaországban, börtönök látogatószobáiba járt, hogy meghallgassa azoknak az anyáknak a történeteit, akik megölték gyermekeiket. Célja az volt, hogy jobban megértse saját történetét, valamint azokét a nőkét, akiket a társadalom továbbra is figyelmen kívül hagy.

Két évvel azután, hogy beiratkozott a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem dokumentumfilmes mesterképzésére, Ion Gnatiuc úgy döntött, hogy visszatér szülőhazájába, Moldovába, hogy kamerájával megörökítse az ottani történeteket. Moldovában fejleszti a HaiDOC Productions nevű platformot, amely egyrészt filmgyártással, másrészt a nemzetközi filmes cégek a helyi tehetségekkel és filmiparral való összekötésével foglalkozik. A helyi filmes szcéna átalakítására törekszik a feltörekvő moldovai filmkészítőknek képzéseket, támogatást és nemzetközi képviseletet nyújtó ALTFilm nevű civil szervezet tagjaként. Mindeközben szabadúszó operatőrként és producerként dolgozik olyan nemzetközi műsorszolgáltatóknak, mint a The Guardian, a Deutsche Welle és az ARTE. Célje, hogy Moldovát feltegye a világ filmes térképére; szilárdan hiszi, hogy a dokumentumfilmek képesek ott is változást elérni, ahol más eszközök kudarcot vallottak.

Alina Gorlova ukrán filmrendező. A kijevi Ivan Karpenko-Karij Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetemen végzett. Társalapítója a TABOR produkciós irodának. Semmi sem mutatja című dokumentumfilmje a DokLeipzig fesztiválon Kiváló Kelet-Európai Film kitüntetést kapott.

Haragonics Sári 2007-ben szerezte BA-diplomáját média szakon az angliai Bedfordshire Egyetemen, majd 2015-ben dokumentumfilm-rendező mesterszakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szembenézés című diplomafilmje elnyerte a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál ZOOM-IN-szekciójának fődíját. Első egész estés dokumentumfilmje, az Anyáim története (társrendezésben Dér Asiával) premierje 2020-ban volt a kanadai Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon. Szia Sári! című filmje egy személyes történet saját családjáról.

Hernáth Csaba a Speak Easy Project-társtulajdonosa, operatőr és vágó. Kulcsfontosságú stábtag volt az Ultra-filmben (operatőr, vágóasszisztens), és vágóként dolgozott a Gettó Balboa című filmben. Rendezői debütálása a Veteránfilm.

Matevž Jerman filmrendező, -kurátor és -kritikus, a Kraken Association for the Promotion of Short Film társalapítója és a FeKK – Ljubljana Rövidfilmfesztivál programigazgatója. A Szlovén Filmarchívum programszervező részlegén 2009 óta dolgozik, az elmúlt években rövidfilm-programokat kurált és a filmarchívum avantgárd gyűjteményeit kutatta.

Rachel Leah Jones Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező, akinek produceri, rendezői, vágói és írói karrierje három évtizedet és három kontinenst ölel fel. Munkáit jelölték a PGA Awards- és az IDA Awards-díjakra, kiválasztotta az Európai Filmakadémia, díjazta az Asia Pacific Screen Academy, kitüntette a Cinema Eye és kapott Oscar-jelölést is. Háromszoros Sundance-öregdiák, kritikusok által elismert filmjeit – Az ügyvéd (2019), Gypsy Davy (2012), Ashkenaz (2007), 500 Dunam on the Moon (2002) – világszerte számos fesztiválon vetítették, többek között az IDFA, True/False, Visions du Reel, Sheffield, CPH:DOX, DocNYC vagy a Hotdocs fesztiválokon, valamint több tucat csatorna műsorra vette, így a PBS, BBC, ARD, FranceTelevision, RTS, YLE, DR, SVT, 2M, Radio Canada és az HBO. Aktivista-művészként folytatott tevékenysége mellett Jones az Amerikai Filmakadémia dokumentumfilm-szakosztályának tagja, együttműködik más filmkészítőkkel tanácsadóként, mentorként és kurátorként. 

Jang Jueun rendező dokumentumfilmjeivel az emberi belső történetektől indulva a társadalmi üzenetek felé terjeszti ki témáit. A Várakozók a kikötőben (2024) című film egy katasztrófa áldozatai hozzátartozóinak mindennapi életét követi nyomon, feltárva a különválás természetét, egyben társadalmi problémákra is felhívva a figyelmet.

Jeroen Kooijmans holland művész 1995-ben végzett az amszterdami Gerrit Rietveld Akadémián. Azóta számos helyen élt, dolgozott és állított ki szerte a világon. Munkái bár alapvetően optimista hangvételűek, ne hagyják figyelmen kívül az élet sötét oldalát sem. Csodálatosan egyszerű filmek mellett komplex, többcsatornás videóinstallációkat készít hanggal és építészeti elemekkel kombinálva. Elnyerte 1998-ban az NPS Cultuurprijs-, 2007-ben pedig az Impakt Beam System Award-díjat. Részt vett 2000 és 2001 között a New York-i PS1/MoMa nemzetközi stúdióprogramjában, rezidens művész volt 2010-ben az amszterdami Építészeti Akadémiában, 2013 és 2014 között pedig az Instituto Buena Bista Curaçaónál.

Korn Anita kreatív producerként dolgozik a televíziózás területén, dizájnmenedzser, valamint a Ruhastory című YouTube-csatorna tulajdonosa és tartalomkészítője. A MOME-n szerzett mesterdiplomát design- és művészetmenedzsment szakon, szakdolgozatát a fenntartható divatról írta.

Jasna Krajinovic az egykori Szlovén Szocialista Köztársaságban, Jugoszláviában született. A Színház- és Filmművészeti Akadémián folytatott tanulmányai előtt francia és angol irodalmat tanult a ljubljanai Bölcsészettudományi Karon. Brüsszelbe költözve az Institut national supérieur des arts du spectacleben tanult filmrendezői szakon. Diplomáját1999-ben szerezte, azóta életét a függetlenfilm-készítésnek szenteli. Munkáiban 13 éven át működtek közre producerként a Dardenne testvérek, ma az ő Dérives-produkciós cégükkel dolgozik. Számos díjat nyert. A Damian szobája (2009), a Nyár Antonnal (2012) és a most bemutatott Rasíd, a szindzsári fiú (2025) összetett életkörülményeik határain átlépő tinédzserekről szóló portrésorozatot alkotnak.

Margit Lillak rendező az Észt Művészeti Akadémián szerezte diplomáját színpadi tervezés szakon (1999), majd a Multifilm animációs stúdióban dolgozott. Mesterdiplomáját 2002-ben szerezta a Royal Holloway College forgatókönyvírás szakán. Ezt követően kezdődött együttműködése az Allfilm produkciós irodával. Rendezője többek közt a Beebilõust (2009), az Ars Longa (2008) és a Pastacas (2009) című dokumentumfilmeknek; az utóbbi elnyerte a torontói EstDocs filmfesztivál nagydíját (2010). Első, 2012-ben készült egész estés dokumentumfilmje, a 40+2 Weeks saját terhességéről és az otthonszülés előkészületeiről szól; ezt követte 2019-ben a The Circle.

Andrij Litvinenko filmrendező és producer. Az Ivan Karpenko-Karij nevét viselő Kijevi Nemzeti Színház-, Film- és Televíziós Egyetemen, valamint a Wajda Iskola Dokumentumfilm-stúdiójában végzett. A Fantastic Ukrainians. Fine Art (2020) és az Askania Reserve (2019) című dokumentumfilmek rendezője, amelyek elnyerték az UA Docudays és a Pelicam fesztiválok díjait. A Ji.hlava IFFD fesztiválon különleges említést kapott Euromaidan. Nyers vágás (2014) című film társalkotója és társrendezője, producer, Askold Kurov A per (2017) című filmjének egyik ötletgazdája.

Vibeke Løkkeberg Norvégia egyik legismertebb filmrendezője, írója és kulturális ikonja. Terje Kristiansen producer feleségeként és Tonje és Marie édesanyjaként Løkkeberg egyedi koncepciót alkotott: személyes életét ötvözi a filmkészítéssel, gyakran családjával együttműködve. A kompromisszumok nélkül alkotó kiváló történetmesélő olyan úttörő és esetenként felháborodást kiváltó filmekről ismert, mint a Løperjenten vagy a Hud. Termékeny regényíró is, könyvei között szerepel a Leoparden (1989), a Jordens skygge (1994), a Purpur (2002), a Brev til himmelen (2004), az Allierte (2008) és a Frokost på stupet (2018). Az olasz elnök 2006-ban az Olasz Szolidaritás Csillagrendjével tüntette ki, 2015-ben pedig a norvég filmművészethez való hozzájárulásáért megkapta a tiszteletbeli Amanda-díjat.

Jurij Meden kurátor a bécsi Osztrák Filmúzeum filmprogramjának vezetője. Korábban a ljubljanai Szlovén Filmtár programosztályának vezetőjeként és az amerikai Rochesterben található George Eastman Múzeum filmkiállításainak kurátoraként dolgozott.

Simon Mozgovij ukrán filmrendező. A Harkivi Állami Kulturális Akadémián tanult film- és televíziós művészetet, majd Kijevben folytatta tanulmányait egy magasabb szintű dramaturgia kurzuson, ahol színészi pályafutását is megkezdte.

Arum Nam Dél-Koreában, Szöulban élő dokumentumfilm-rendező, a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező MA-hallgatója. Pink Femi című rövid dokumentumfilmje egy feminista anya történetét meséli el; a COVID-világjárvány idején japán rendezőkkel közösen rendezte a Teleporting című filmet. A K-családi ügyek az első egész estés dokumentumfilmje.

Gar O’Rourke díjnyertes ír dokumentumfilm-rendező. Első filmje, a Szanatórium a háború sújtotta Ukrajna déli részén található egyedülálló, egykori szovjet gyógyfürdő személyzetének és vendégeinek történeteit humor és tragédia közt egyensúlyozva ábrázolja. A 2025 tavaszán bemutatott filmet nemrég az Oscar- és Emmy-díjas BBC Storyville vásárolta meg rangos dokumentumfilm-sorozatához. Első rövidfilmjét, a szintén Ukrajnában forgatott Kachalkát a világ legjobb filmfesztiváljain vetítették és díjazták, a kiemelte a Vimeo szerkesztősége, megvásárolták Észak-Amerika és Európa legnagyobb televíziós társaságai. Jelenleg második dokumentumfilmjén, az észak-olasz Riviérán játszódó The Siege of Paradise-on dolgozik.

Paczolay Zsófi a Budapest Silo című rövidfilm rendezője, az Itt vagyok című dokumentumfilm társrendezője, a budapesti MOHA films collective társalapítója Bíró Bálinttal, az amszterdami MOHA art collective tagja, szabadúszó művész és filmrendező. Építészeti háttérrel rendelkezik, érdeklődik a szociális munka, a performanszművészet, a közterületek, illetve a mozgás és a kosárlabda iránt.

Juanjo Pereira filmrendező, kutató és producer, az interdiszciplináris kutatást előtérbe helyező esszéfilmek és videóinstallációk alkotója. A paraguayi filmarchívum elkötelezett kutatója, projektjeiben a szituacionista sódródáson („dérive”) keresztül vizsgál modern infrastruktúrákat és a hétköznapi épített környezetet. Az Asunción Nemzetközi Kortárs Filmfesztivál művészeti igazgatója és társalapítója. Részt vett és díjakat nyert olyan fesztiválokon és vásárokon, mint például: Hot Docs Forum, IDFA Bertha Fund, ARCHÉ stb.

Robin Petré dán filmrendező és művész. Munkáiban az ember és állat közötti kapcsolatokat, a természettel való együttélésünket vizsgálja. Első egész estés filmje, a From the Wild Sea (2021) a Berlinalén debütált, majd elnyerte többek között a Global Science Film Festival nagydíját, jelölték a Dán Filmkritikusok Díjára, olyan fesztiválokon szerepelt, mint a Zürich Film Festival, a Krakow Film Festival, a Sydney Film Festival, a CPH:DOX és a True/False. Rövidfilmje, a Pulse (2016) elnyerte a DOK Leipzig Silver Dove-díját kiemelkedő művészi hozzájárulásáért. A Doc Nomadsnál szerzett diplomát dokumentumfilm-rendezőként. A Berlinale Talents, a Sundance Intézet, a Nordic Film Lab és az IDFAcademy öregdiákja. Új filmje, a Csak a Földön (2025) világpremierjét a Berlinalén ünnepli. A film korábban elnyerte a 2024-es Cannes Marché du Film Docs-in-Progress Award-díjat.

Lea Podhradská a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát dokumentumfilm-rendezőként. Ezt megelőzően interdiszciplináris társadalomkutatásokat tanult az ELTE doktori iskolájában. Az Apám lánya című film az első egész estés filmje. A filmkészítésben a kísérletezés művészete motiválja. Lea a Talents Sarajevo ösztöndíjasa.

Dorian Rivière francia rendező, Brüsszelben él. Jelenleg az európai filmes képzés, a Docnomads tagja, emellett professzionális vágóként és operatőrként is dolgozik. Társrendezője az Itt vagyok című dokumentumfilmnek.

Danial Shah független dokumentarista fotós és filmrendező Pakisztánból, jelenleg Brüsszelben él. Az emberek körülményei, környezetükkel való kapcsolata foglalkoztatja. Megbízásokon és szerkesztőségi felkéréseken dolgozik, jelentek meg munkái a The New York Times, a The Times London, a The Daily Telegraph, a Dawn (Pakisztán), a Herald (Pakisztán), az Express Tribune Magazine (Pakisztán), a The Wire (India), a Scroll.in (India), a Himal SouthAsian (Nepál), a Dawn Urdu (Pakisztán) és a Trek&Mountain (Egyesült Királyság) című lapokban. Munkáit a Getty Images képviseli.

Miles Shebar New York-i vágó, mozgógrafika-tervező és art director a Meredith Monk: egy élet darabjai című dokumentumfilm stábját képviseli a Verzión. Monkkal nemcsak a filmen dolgozott együtt: 2020-ban technikai kreatívként közreműkövött az úttörő előadó  virtuális koncertsorozatán. Vezető videósa volt a Dear New York című nagyszabású többcsatornás videó- és fotóinstallációs projektnek, amelyet a Grand Central Terminalton mutattak be. Vágói és mozgógrafika-tervezői láthatóak voltak a Hulu, a Max és a Discovery csatornákon, a Berlinale-, a Tribeca-, a Telluride- és a DOC NYC-fesztiválokon, valamint jelentősebb márkák reklámjaiban. Dolgozott továbbá a Diane von Furstenberg: Woman in Charge című dokumentumfilmen, a Humans of New York: The Series című dokusorozaton, illetve a 110th Street Films projektein.

Martin Trabalik prágai székhelyű cseh dokumentumfilmes. Munkáiban szociális, humanitárius és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik. A fotózás iránt 2016 januárjában kezdett el érdeklődni, amikor az európai menekültválság alatt Görögországban önkénteskedett. Azóta több projektben is dolgozott többek közt Hegyi-Karabahban, a Donbászban, Bangladesben, Afganisztánban. A rohingyák mianmari kiűzéséről készített riportjával 2018-ban elnyerte az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a cseh sajtófotó-pályázaton Korunk problémái-kategóriában kiosztott díját. Rendezője és producere a bolíviai erdőtüzekről szóló 2021-es Incendios című dokumentumfilmnek, amely a La Paz-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját. Dokumentarista projektek mellett szívesen foglalkozik a kreatív kifejezés más formáival is. A Mi lesz Petivel? a második egész estés dokumentumfilmje.

Ugrin Julianna a filmszakmában 2008-ban kezdett el dolgozni a Flóra Film Internationalben Kocsis Tiborral, mint producer asszisztens és nemzetközi projekt felelős. 2009–ben végezte el az EURODOC-ot, amely egy dokumentumfilmes produceri képzés és fejlesztő workshop. 2009-ben kezdett el a Havas Films-ben dolgozni, mint producer. 2011-ben társszervezője volt az EURODOC első fordulójának Budapesten. Ugyanebben az évben kezdett el dolgozni Kenyeres Bálint Tegnap című nagyjátékfilm-tervén, amellyel a Cannes-i filmfesztivál Atelier programjában is részt vettek. 2011-ben megalapította saját filmgyártó cégét, az Éclipse Filmet. Filmterveivel számos nemzetközi vásáron és pitching fórumon részt vett, és a kész filmek olyan fesztiválokon szerepeltek vagy nyertek díjakat, mint például a Sundance, az IDFA, Locarno, a Sarajevo IFF, a DOK Leipzig vagy a HotDocs. Filmjei olyan díjakat nyertek el, mint a Magyar Filmkritikusok díja, a Magyar Filmdíj, a FIPRESCI díj, számos alkalommal a legjobb dokumentumfilmnek járó díj, és az Egy nő fogságbant 2018-ban az Európai Filmdíjra is jelölték. 2012 óta a DunaDOCK dokumentumfilmes programsorozat főszervezője. 2014 és 2016 között a Café Filmben is dolgozott producerként. 2015-ben elvégezte az EAVE produceri képzést. 2016 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem DLA hallgatója. 2019-ben a Cannes Filmfesztivál Producers on the Move szekciójába válogatták, hogy Magyarországot képviselje. A Magyar Filmakadémia, a MADOKE, a DAE és az EFA tagja.

Ketevan Vashagashvili Tbilisziben élő dokumentumfilm-rendező. Volt Chevening-ösztöndíjas, a Sussex-i Egyetemen (Egyesült Királyság) szerzett diplomát digitális dokumentumfilmek szakon. Társadalmi és emberi jogi ügyekkel foglalkozik. Grúz tévécsatornáknál és online platformoknál dokumentumfilmek és egyéb műsorok készítésével mintegy tizennégy évnyi rendezői és produceri tapasztalatra tett szert.

Vízkelety Márton díjnyertes dokumentumfilm-rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát operatőr szakon. Többek között a Keep Quiet (TriBeCa, CPH:Dox, Astra FF stb.), a Reményvasút (DOK Leipzig, ZagrebDox) és az Ultra (Sarajevo FF, San Sebastian FF) című dokumentumfilmek operatőre volt. Rendezői debütálása, a Julianna Ugrinnal közösen készített A döntés elnyerte a 2022-es Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb dokumentumfilm kategóriában, valamint a Verzió Filmfesztivál fődíját. A Belső tér a második egész estés dokumentumfilmje.

Ewan Waddell berlini rendező, akinek első, Amíg érzel című filmje a 2025-ös Hot Docs-fesztiválon mutatkozott be. Stílusa vegyes médiumokat és kísérleti megközelítéseket ötvöz, így vizsgálva a modernitás válságát. Már dolgozik második filmjén, amely a pszichedelikumok terápiás felhasználását követi a háború sújtotta Ukrajnában.