Negatív esettanulmányok a dokumentumfilmezésben PANEL
RÉSZTVEVŐK: Dér Asia (rendező), Eva Rybková (producer), Papp Bojana (rendező), Oliver Sertic (producer és a Doc Future versenyprogram zsűritagja). A beszélgetést Pigniczky Réka rendező vezeti.
Mikor érdemes feladni egy dokumentumfilm-projektet? Minden rendező szembesült már azzal a fájdalmas felismeréssel, hogy bizonyos projektek – bármennyire izgalmasak – egyszerűen nem valósíthatók meg. A panel során európai filmesek és szakmai szakértők osztják meg tapasztalataikat olyan „negatív esettanulmányokról”, amelyek sosem készültek el, beszélnek az okokról, a nehéz döntések következményeiről, és arról, mit tanultak a folyamatból. Rövid részletek is bemutatásra kerülnek a meg nem valósult filmekből.
Pigniczky Réka amerikai–magyar dokumentumfilmes és producer, valamint az 56Films társalapítója. Korábban a Associated Press televíziós újságírójaként dolgozott New Yorkban, Washington D.C.-ben és Budapesten, jelenleg pedig olyan kreatív dokumentumfilmekre fókuszál, amelyek az emlékezet, az identitás és az 1956-os magyar forradalom örökségének témáit vizsgálják.
Filmjei: Journey Home (2006, Schiffer Pál-díj), Inkubátor (2010, az év 25 legjobb magyar filmje között), László Hudec – The Man Who Built Shanghai (2010), Heritage (2012), Cold Warriors (2017), Memory Project 1956/2021 (2021), 56/Z (2023) és Kaláka: From the Carpathians to the Caribbean (2024).
Pigniczky egyben a Memory Project: Visual History Archive társalapítója és vezetője, amely több mint 150 életútinterjút tartalmaz a II. világháború és az 1956-os események magyar menekültjeivel.
Nemzetközi kapcsolatok és dokumentumfilmrendezés területén szerzett diplomát a Columbia University-n. A MADOKE (Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete) elnökségi tagja.
Dér Asia magyar–szlovák dokumentumfilmes, aki intim, karakterközpontú történetmeséléséről és hosszú megfigyelésen alapuló megközelítéséről ismert. Pozsonyban született, életének nagy részét Budapesten töltötte.
A DOCNomads nemzetközi mesterképzésen diplomázott, valamint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett DLA-fokozatot (PhD in practice).
Első egész estés filmje, Anyáim története (2020), amelyet Haragonics Sárival közösen rendezett, a Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatkozott be, és több mint harminc nemzetközi fesztiválon vetítették, többek között Szarajevóban, Thesszalonikiben és Tajpejben. A film több díjat is nyert, köztük a legjobb dokumentumfilm és a legjobb vágás díját a moszkvai DOKer Fesztiválon, valamint a Társadalmi Tudatosság Díját a Crossing Europe-on.
Második egész estés filmje, az I Won’t Die (Nem halok meg) egy galériatulajdonost követ, aki szembenéz az élettel egy végzetes rákdiagnózis után. A filmet 2023-ban mutatták be az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon.
Asia számos szakmai programban vett részt, többek között a ZagrebDox Pro, az East Doc Platform, a Docu Rough Cut Boutique, a DOCCIRCLE és a Cannes Docs programjaiban. Emellett, amikor csak teheti, dokumentumfilmezést tanít.
A MADOKE, a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének egyik alapítója és korábbi elnökségi tagja, valamint aktív szószólója a független filmkészítésnek Kelet-Európában.
Eva Rybková a PR, a kommunikáció és a nemzetközi filmpromóció terén jártas független tanácsadó. A 56Films kreatív producereként aktív közreműködője a Concrete Jungle Dreams című dokumentumfilm-sorozatnak, amely városi lakásépítési projekteket vizsgál világszerte, továbbá Pigniczky Réka Hazatérés II: Orbán és én című kreatív dokumentumfilmjének. Civil szervezetekkel emberi jogi és sajtószabadsággal foglalkozó projekteken működött együtt, 2014 és 2016 között a One World Human Rights Film Festivalon programszervezőként és szemlézőként, 2017-ben a Dok.Incubatoron nemzetközi piacfejlesztésben szerzett tapasztalatot. Jelenleg a prágai PRINCEPS Advisory vezető tanácsadója, ahol a kockázati intelligencia a filmgyártásban és -forgalmazásban való honosításán dolgozik. Legutóbbi projektjei között szerepel az egész estés ukrán The Editorial Office (2024), a cseh A Marriage (2024), valamint a Medical Field Guide és a Rules of Engagement with Native E-girls (2024) című kísérleti rövidfilmek.
Oliver Sertić horvát dokumentumfilmes producer és fesztiválszervező Bukarestben él. Producerként és társproducerként mintegy negyven egész estés és rövid dokumentum- és kísérleti film készítésében vett részt. Újságíróként és főszerkesztőként dolgozott tizennyolc éven át, valamint kulturális rendezvényeket szervezett. A RESTART nevű szervezet alapítója, itt hozta létre a Restart Laboratoryt, a Dokukinót és a Restart Label forgalmazóirodát. Az elmúlt tizenöt évben a Zágrábi Dokumentumfilm-iskolában tanított. Számos filmfesztivállal együttműködött PR-osként, programszervezőként, producerként és tanácsadóként, többek közt a Zágrábi Filmfesztivállal, a DokuFesttel, a Vukovári Filmfesztiválla, a Makedox-szal. A Liburnia Film Festival programigazgatójaként dolgozott kilenc éven át.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró-, dramaturg szakának elvégzését követően és producerként dolgozott televíziós és rádiós műsorokban, dokumentumfilmekben. Második rövidfilmje, „A tévé és én”, valamint első egész estés dokumentumfilmje, a “Börtönrap”, több díjat nyert. Számos nemzetközi dokumentumfilm-műhelyen vett részt, többek között az EsoDoc, az Ex Oriente, az Eurodoc és a Berlinale Talent Campus programokon. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem televíziós műsorkészítő és forgatókönyvíró mesterképzésének vezetője.
