Angelos Rallis filmjei a nyers valóság és a fikció közötti határokat feszegetik. Saját élettapasztalataiból merít ihletet, és témái szokatlan családi struktúrák, poszttraumás viselkedés, veszteség és sors köré épülnek. Vizuális és művészi megközelítése valahol a kontemplatív mozi, a színház és a fikciós esztétikával kiegészített kreatív dokumentumfilm között helyezkedik el. A hosszú snittek és az elnyújtott idő lehetővé teszi a rendező számára, hogy a közvetlen környezetükben bemutatott szereplőket részletgazdagon ábrázolja. Munkái a lassúság érzetét keltik, elég időt hagyva a nézőnek, hogy megértsék és kapcsolatba kerüljenek a szereplőkkel, valamint elmerüljenek az előttük kibontakozó történetben.

Noah Cohen gyerekkora óta kiolthatatlan vágyat érzett a filmkészítésre, és már 21 évesen csatlakozott a CinéFabrique produkciós részlegéhez. Ott mind a játékfilm- mind a dokumentumfilm-rendezésben kipróbálhatta magát, és ebben az irányban szeretné folytatni karrierjét.

A rendező Ukrajnában, Zaporizzsjában született 1987-ben. A kijevi Karpenko-Kary Egyetemen és a varsói Wajda Schoolban tanult dokumentumfilm-készítést. Első egész estés dokumentumfilmjét, Alisa in Warland címmel, az IDFA-n mutatták be 2015-ben; a Hazai pályán című filmje több mint 100 fesztivál programjában szerepelt és számos díjat nyert. Ő állítja össze a kijevi Molodist filmfesztivál nemzetközi dokumentumfilmes versenyprogramját. Amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, Alisa elhagyta a Nem tűnünk el vágószobáját, és csatlakozott az ukrán hadsereg egy önkéntes alakulatához, amely közvetlenül a fronton harcolt Kijevben és Harkiv környékén. Négy hónapon át a lövészárokban harcolt, csak ezután tért vissza befejezni a Nem tűnünk el munkálatait. A Nem tűnünk el világpremierje a 2023-as Berlinale Generation fesztiválon volt. Mivel közben folytatódik az ukrajnai háború, Alisa a 2022-es IDFA Forumon egy újabb projektet mutatott be, amely a fronton töltött időszakban forgatott felvételein alapul és a Chicken & Egg Pictures és a Netflix támogatásával jött létre.

Born in Xi’an, in 1967, Wang Bing studied photography at the Lu Xun Academy of Fine Arts, and cinematography at Beijing Film Academy. He began his career as an independent filmmaker in 1999. His directorial debut came with Tiexi District: West of the Tracks, a nine-hour documentary in three parts: Rust, Remnants, and Rails. In addition to his feature documentaries, he is also active in video installation (Crude Oil), fiction film (Brutality Factory, The Ditch), and photography. Acclaimed by critics and recognized as a major Chinese artist, and film director, he has been honored with retrospectives in major museums, such as the Centre Pompidou in Paris, the Cinémathèque Royale de Belgique, Filmoteca Española, and Museo Reina Sofía. In 2012, his Three Sisters won the best film award of the Orizzonti section of the Venice International Film Festival. In 2013, 'Til Madness Do Us Part opened out of competition at the same festival. In 2016, Bitter Money won the best script award of the Orizzonti section in Venice. In 2018, his encounters with the survivors of the anti-rightist movement and labor camps, presented in a nine-hour long feature, Dead Souls, opened at the Cannes International Film Festival as a Special Screening. In 2023, Youth (Spring) was invited in Competition at the Cannes Film Festival. The same year, Man In Black, his portrait of the Chinese composer, musician and Maestro, Wang Xilin, filmed by Caroline Champetier, screened as a Special Screening of the Cannes Film Festival.