Franciaország

Ezredes mama

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Kinshasa Makambo

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Az emlék a miénk

Rami Farah szír előadóművész és filmkészítő, 1980-ban született Damaszkuszban. A damaszkuszi Színművészeti Főiskolán tanult táncot, majd Franciaországban és Dániában számos kortárs film- és táncművészeti képzésen, illetve műhelymunkán vett részt. Miután 2007-ben diplomát szerzett az Arab Intézetben, a Golán-fennsíkról Csönd címmel 35 perces dokumentumfilmet készített. Rami első egész estés filmje, az Egy szír tragédia komédiása 2019-ben az IDFA-n került bemutatásra.

Selected filmography: 
2019 - A Comedian in a Syrian Tragedy

Ezer olyan lány, mint én

Sahra Mosawi-Mani díjnyertes dokumentumfilm-rendező, egyetemi előadó, az Afghanistan Documentary House nevű cég alapítója. 2001-ben kezdett a médiában dolgozni azzal a céllal, hogy a médián keresztül jót cselekedjen. A londoni Művészeti Egyetemen szerezte mesterszakos diplomáját dokumentumfilm-rendezésből. Dokumentumfilmjei elsősorban szülőhazájáról, Afganisztánról szólnak, ahol nincs demokrácia és egyenlőség.

A férfi, aki a fiát kereste

Delphine Deloget francia filmkészítő és riporter. A No London Today és az Under the Skin című filmjei számos fesztiválon vettek részt és hoztak el díjakat olyan fesztiválokról, mint például a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál ACID szekciója, a New York-i Nemzetközi Filmfesztivál, a Visions du réel, vagy a Doclisboa. Az Under the Skin (Voyage en barbarie, 2014) elnyerte az Albert Londres díjat és a New York Filmfesztivál Legjobb dokumentumfilmjének járó díját. Legutolsó rövidfilmje, a Tigris, 2019-ben elnyerte a Clermont-Ferrand-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál nemzetközi versenyének Canal+ díját.

Selected filmography: 
2019 - Tigre (fiction short)
2008 - No London Today

Tinisztorik a karanténból

Charlotte Ballet-Baz a Grenoble-i Sciences Po-n szerezte MA fokozatát humanitárius projektirányításból. 2018-ban a dokumentumfilmezés felé fordult, elvégezte az Audivizuális Nemzeti Intézet (INA) és Chartres-i Akadémia egyéves továbbképzését. Ekkor rendezte Interior-Exterior című első rövidfilmjét, amelyet számos nemzetközi fesztiválon vetítettek, és a Clermont Ferrand-i Traces de Vie Fesztiválon különdíjjal jutalmaztak. A Tinisztorik a karanténból (2020) az első középhosszú dokumentumfilmje.

Selected filmography: 
2020 - Intérieur · extérieur (documentary short)

Marie-Pierre Jaury előadóművészként végzett, majd Mongóliában rendezte Ulánbátor, a sztyeppék sírhelye című első dokumentumfilmjét. 2010-ben L’enfance sous contrôle című dokumentumfilmje elnyerte a Clermont Ferrand-i Traces de Vie Fesztivál Prix du Regard Social díját.

Selected filmography: 
2020 - L'Aventure Alzheimer (TV documentary)
2012 - La fumée vous dérange?
2011 - Memoryland

Az emlék a miénk

Rami Farah szír előadóművész és filmkészítő, 1980-ban született Damaszkuszban. A damaszkuszi Színművészeti Főiskolán tanult táncot, majd Franciaországban és Dániában számos kortárs film- és táncművészeti képzésen, illetve műhelymunkán vett részt. Miután 2007-ben diplomát szerzett az Arab Intézetben, a Golán-fennsíkról Csönd címmel 35 perces dokumentumfilmet készített. Rami első egész estés filmje, az Egy szír tragédia komédiása 2019-ben az IDFA-n került bemutatásra.

Selected filmography: 
2019 - A Comedian in a Syrian Tragedy

A hakni vége

Shannon Walsh számos egész estét dokumentumfilmet, valamint rövid- és VR filmet írt és rendezett. Filmjeit világszerte közvetítették, mutatták be és hívták filmfesztiválokra, valamint olyan kiállítóterek és múzeumok is levetítették, mint például a Velencei Biennálé vagy a párizsi Pompidou Központ. Shannon a British Columbia Egyetem docense, továbbá 2020 és 2021 között a Guggenheim Alapítvány támogatottja.

Selected filmography: 
2019 – Illusions of Control
2013 – Jeppe on a Friday
2011 – St-Henri, The 26th of August
2009 – H2OIL

Erdők ideje

François-Xavier Drouet politológiát és antropológiát végzett. Rádióriporterként, illetve nyomtatott sajtónál dolgozott mielőtt a kreatív dokumentumfilmes mesterszakba kezdett volna Lussas-ban. Első filmje, a The Initiation bejárta a világot. Társírója volt a Gangster Project című filmnek.

A fákról beszélni

Suhaib Gasmelbari 1979-ben született Szudánban, ahol 16 éves koráig élt. A francia Saint-Denis-i Vincennes Egyetemen színházművészetet tanult. Számos fikciós és nem-fikciós rövidfilmet írt és rendezett. Kutatóként is tevékeny, rátalált több régen elveszettnek hitt szudáni filmre, és aktív szerepet vállal a szudáni filmművészet munkáinak megmentésében és digitalizálásában.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Franciaország csatornájára