Sahra Mosawi-Mani díjnyertes dokumentumfilm-rendező, egyetemi előadó, az Afghanistan Documentary House nevű cég alapítója. 2001-ben kezdett a médiában dolgozni azzal a céllal, hogy a médián keresztül jót cselekedjen. A londoni Művészeti Egyetemen szerezte mesterszakos diplomáját dokumentumfilm-rendezésből. Dokumentumfilmjei elsősorban szülőhazájáról, Afganisztánról szólnak, ahol nincs demokrácia és egyenlőség.

Delphine Deloget francia filmkészítő és riporter. A No London Today és az Under the Skin című filmjei számos fesztiválon vettek részt és hoztak el díjakat olyan fesztiválokról, mint például a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál ACID szekciója, a New York-i Nemzetközi Filmfesztivál, a Visions du réel, vagy a Doclisboa. Az Under the Skin (Voyage en barbarie, 2014) elnyerte az Albert Londres díjat és a New York Filmfesztivál Legjobb dokumentumfilmjének járó díját. Legutolsó rövidfilmje, a Tigris, 2019-ben elnyerte a Clermont-Ferrand-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál nemzetközi versenyének Canal+ díját.

Charlotte Ballet-Baz a Grenoble-i Sciences Po-n szerezte MA fokozatát humanitárius projektirányításból. 2018-ban a dokumentumfilmezés felé fordult, elvégezte az Audivizuális Nemzeti Intézet (INA) és Chartres-i Akadémia egyéves továbbképzését. Ekkor rendezte Interior-Exterior című első rövidfilmjét, amelyet számos nemzetközi fesztiválon vetítettek, és a Clermont Ferrand-i Traces de Vie Fesztiválon különdíjjal jutalmaztak. A Tinisztorik a karanténból (2020) az első középhosszú dokumentumfilmje.

Rami Farah szír előadóművész és filmkészítő, 1980-ban született Damaszkuszban. A damaszkuszi Színművészeti Főiskolán tanult táncot, majd Franciaországban és Dániában számos kortárs film- és táncművészeti képzésen, illetve műhelymunkán vett részt. Miután 2007-ben diplomát szerzett az Arab Intézetben, a Golán-fennsíkról Csönd címmel 35 perces dokumentumfilmet készített. Rami első egész estés filmje, az Egy szír tragédia komédiása 2019-ben az IDFA-n került bemutatásra.