English

Jó estét, Mr. Waldheim

Ruth Beckermann újságírást és történelmet tanult Bécsben, Tel Avivban és New Yorkban, majd a Bécsi Egyetemen avatták doktorrá. Újságíróként számos osztrák és svájci lapnál dolgozott. 1978-ban megalapította a Finladen filmterjesztő céget, ahol hét évig dolgozott. 1985 óta dolgozik íróként és rendezőként. The Dreamed Ones című filmjét számos helyen vetítették és rengeteg díjat nyert. Legutóbbi filmje, a The Waldheim Waltz elnyerte többek között a Glashütte eredeti dokumentumfilm-díjat a 2018-as Berlinálén.

Cím nélkül

Michael Glawogger Grazban született, tanult a San Francisco-i Művészeti Egyetemen és a Bécsi Filmakadémián. Operatőrasszisztensként kezdte a pályát, később operatőr, forgatókönyvíró és rendező lett. Számos nemzetközileg elismert rövid-, dokumentum- és játékfilmet készített. Utolsó éveiben íróként is bemutatkozott. 2014-ben halt meg a libériai Monroviában, az Untitled című film forgatása közben.

Monika Willi vágó. Dolgozott Michael Glawoggerrel, Michael Hanekével, Barbara Alberttel és Florian Flickerrel. Osztrák filmdíjra jelölték a munkájáért a Whores’ Glory (Glawogger, 2011) című filmért és német filmdíjra a The White Ribbon-ért (Haneke, 2009). Megnyerte az osztrák filmdíjat legjobb vágásért a The Dead and the Living (Barbara Albert, 2012) című filmmel, illetve Filmplus-díjat legjobb játékfilmes vágásért a The White Ribbon-nal, és Barbara Eder Thank You for Bombing (2016) című filmjével.

Angry Bird kórusa

Hyewon Jee 1995 óta a koreai tévéiparban dolgozik mint megbízott szerkesztő egy országos műsorszolgáltatónál. 2008-ban megalapította saját produkciós cégét az Upright Mediát Wooyong Songgal. Rengeteg tévés dokumentumfilmet gyártott és rendezett kultúráról, történelemről és emberi történetekről, melyekkel számos díjat nyert. A Singing with Angry Bird az első egész estés dokumentumfilmje.

Homok és vér

Matthias Krepp összehasonlító irodalomtudományt és történelmet tanult, majd 2012-ben felvételt nyert Michael Haneke rendező-osztályába a Bécsi Filmakadémián. Tanulmányai során számos kisfilmet készített Angelika Spangellel és Magdalena Gruberrel.

Angelika Spangel 1987-ben született osztrák operatőrhallgató. 2012-ben végzett pedagógiatudomány szakon. 2013 óta Wolfgang Thaler operatőr-osztályába jár a Bécsi Filmakadémián. Számos kisfilmet készített Matthias Kreppel és Magdalena Gruberrel.

Orosz meló

Petr Horký újságírást tanult Prágában. Fotóriporter szakra járt Londonban, majd Berlinben, később Prágába költözött, ahol gazdasági folyóiratoknál dolgozott. Munkája sokféle téma irányába elvezette, egyike ezeknek az az orosz történet, ami a The Russian Job című dokumentumfilmjét inspirálta.

Maradványok

Paolo Barberi vizuális antropológus és dokumentarista számos dokumentumfilmet rendezett őshonos lakosságról. Alapító tagja az Esplorare la Metropoli (ELM) egyesületnek, valamint tudományos munkatárs és oktató média tanulmányok szakon a Ferrarai Egyetemen.

Riccardo Russo földrajztudós és filmrendező. Társadalomföldrajzból doktorált, kutatási területe a multimédia használata az emberi jogokért. Több, széles körben vetített dokumentumfilmet készített globális társadalmi és környezeti kérdésekről.

A költőnő

Stefanie Brockhaus müncheni független rendező. Londonban a Művészeti Egyetemen végzett 2002-ben film és televízió alapszakon, majd 2016-ban a müncheni film- és televíziószakon. Számos díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott producerként és rendezőként.

Andreas Wolff Los Angelesben tanult a USC filmművészeti doktori programján és a müncheni HFF Tévé és Film Egyetemen. Első filmjét, az On the Other Side of Life-ot, amit Stefanie Brockhaus-szal rendezett együtt, 2010-ben mutatták be az SXSW fesztiválon. Második egész estés dokumentumfilmje, a The Captain and His Pirate (2013), megnyerte a német kameradíjat a legjobb vágásért a Berlinálén, valamint további díjakat Lipcsében, Zágrábban, Saarbruckenben, Münchenben és Brüsszelben.

Napalm

Claude Lanzmann (1925-2018) francia újságíró, író és filmrendező. Legismertebb munkája, a Shoah (1985), egy kilenc és félórás dokumentumfilm a Holokausztról. Kamaszként csatlakozott a francia ellenálláshoz és a nácik ellen harcolt. A második világháború után filozófiát tanult a Tübingeni Egyetemen, majd a Szabadegyetemen tanított és a Le Monde-ba írt a nácizmus szívósságáról. Lanzmann rengeteg filmet rendezett a Holokausztról és Izraelről, a narratívát mindig első kézből való interjúkból összeállítva. Kitüntetései többek között az Ellenállás Medáliája rozettával, a Francia Köztársaság Főtiszti Becsületrendje és a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje. Lanzmann egyike a kevés nemzetközi hírű francia művésznek és értelmiséginek, akinek a munkája több millió nézőben nyomott hagyott szerte a világon. Emlékiratait A patagóniai nyúl címmel adták ki 2009-ben.

Sárga csizmák a jövőből

John Webster író és rendező, 1967-ben született Helsinkiben két angol tanár gyermekeként, akik Finnországba költöztek. 1996-ban a Helsinki Művészeti és Design Egyetemen végezte el a dokumentumfilm-készítő mesterszakot. 1990 óta független dokumentumfilmeket rendez, melyek számos díjat nyertek Finnországban és nemzetközileg egyaránt. 1993 óta vezeti saját produkciós cégét, a JW Documentaries-t.

Lindy Lou: a 2-es számú esküdt

Florent Vassault franciaországi dokumentumfilm-rendező. Számos rövid játékfilm és egy áldokumentumfilm (Bernard Thomas, les secrets de la gloire, 2007) után a szociológus Arnaud Gaillard-ral rendezte meg a díjnyertes Honk! (2011) című dokumentumfilmet az amerikai halálbüntetésről. 2017-ben folytatta vizsgálódását a témában a Lindy Lou, Juror Number 2 című filmmel.

Pages

Subscribe to English